Nem csoda, hogy több mint 420 forint az euró, ha csak rossz hírek jönnek a magyar gazdaságról

Ha van egy ragtapasz a kezeden, választhatsz, hogy letéped vagy lassan szeded le, sokkterápiát alkalmazol vagy lassítod a fájdalmat, de a hatás összességében hasonló lesz – mondta Virovácz Péter, az ING szenior közgazdásza, amikor arról kérdeztem, miért lett ismét rekord gyenge a forint. Cikkünk írásakor az adatok szerint a forint a legújabb mélyrepülésének alját ma majdnem 424 forintos euró- és 437 forintos dollárárfolyamnál érte el, ennél mélyebbre még sosem süllyedt a magyar valuta. Az elemzői hasonlat pedig arra vonatkozott, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a keddi bejelentésével a sokkterápiát választotta, jórészt ezt látjuk most, de ha a lassabb fájdalom útja mellett dönt, a végeredmény akkor is elkerülhetetlen lett volna.

Az MNB kedden bejelentett ugyan egy újabb kamatemelést, de sokak számára meglepő módon azt is hozzátette, hogy a 13 százalékra növelt alapkamat után a ciklusnak ezennel vége, vagyis nem lesz további emelés a jövőben.

Bár benne volt a pakliban, hogy a jegybank már szeptemberben lezárja a kamatemelési ciklust, nemcsak mi, hanem a piac is annak az opciónak adott nagyobb esélyt, hogy a szeptemberi lépést követően az MNB lassít a tempón, és a kamatszint majd csak az év végén tetőzik

– mondja Trippon Mariann, a CIB vezető elemzője.

A forint szerdai-csütörtöki zuhanásának ez a sokkterápia az egyik, de messze nem az egyetlen oka az elemezők szerint.

Meglehetősen aggasztó, hogy a 13 százalékra tett magyar kamat Európában a harmadik legmagasabb (csak Ukrajnában és Moldovában kapnak ennél nagyobb hozamot a befektetők), de a jelek szerint még ez sem fogja vissza a forintgyengülést, illetve a gyengülésre vonatkozó várakozásokat. Miért nem elég nekünk az, ami majdnem az összes többi európai országnak igen?

A 424 forintos euróba joggal láthatjuk bele, hogy az amerikai jegybank még korántsem ért a saját kamatemelési ciklusának végére, az energetikai válság nem enyhül, Magyarország az európai átlagnál jóval nagyobb mértékű kockázatot fut a gáznak való nagy kitettséggel, és általánosságban is igaz, hogy a „kockázati hangulat” romlik. Ezeknek a külső problémáknak a nagy részével azonban jórészt minden más európai ország is küzd, a forint mégis sok esetben a regionális valuták teljesítményét is alulmúlja, ha gyengülésről van szó.

A hungarikumot ezért érdemes inkább abban keresni, hogy

Magyarországnak továbbra sincs megállapodása az uniós pénzek folyósításáról, és ha a kormányzati kommunikációtól eltekintünk, akkor nem is látszik, hogy előrelépés lenne ebben az ügyben;
az MNB legutóbbi lépéseit nem fogadta pozitívan a piac;
egyre romlik az ország külső egyensúlyi pozíciója, és
legutóbb például az egyes minisztériumi kifizetések befagyasztása vagy a sajtóban az IMF-hitel előszobájának emlegetése sem azt a képzetet kelti, hogy szilárd alapokon állna a válságkezelés (még akkor is, ha az IMF természetesen nem a kormány szóhasználatának lett szerves része).

Egyszerűen nem érkezik semmilyen jó hír Magyarországról, ami ebben az egyébként is rendkívül nyomott légkörben legalább lélegzethez juttatná az árfolyamot.

Az MNB már korábban jó előre jelezte, hogy októbertől nem a kamatszinttel, hanem a likviditásszűkítő eszközökkel akar az infláció ellen harcolni, és Virovácz Péter szerint ezeknek nyilvánvalóan meg is lesz a hatásuk, ha működésbe lépnek. Ezek hatására a forintnak korrigálnia kell, de ez csak akkor lesz látványos (vagy egyáltalán látható), ha a fentebb felsorolt gyengítő tényezők enyhülnek. A kettő eredője fogja megadni az árfolyamváltozás irányát, és a kérdés most már (utólag) csak az, hogy a sokkterápiával vagy a lassú fájdalommal tudta-e volna a jegybank erősebb szinten tartani a forintot.

A sokkterápia miatt hirtelen 420 fölé szaladt euróárfolyam korrekciója azonban most már könnyen eredményezhet egy magasabb szintet, mert a piac gyorsan megszokja, hogy a 400 forint már messze nem lélektani határ.

Az MNB érvei a kamatemelés lezárása mellett kivétel nélkül érvényesek, de csak akkor, ha minden téren a kedvező forgatókönyvek valósulnak meg

– mondja Trippon Mariann.

Azaz feltétlenül meg kellene állapodni az uniós pénzekről, a külső körülményeknek úgy kellene változniuk, hogy az inflációs nyomás csökkenjen, és a következő negyedévekben a belső keresletnek is dezinflációs hatásúnak kellene lennie.

Ám ez még mindig csak a tüneti kezelés, hosszabb távon ugyanis nincs más megoldás, mint az ország egyensúlyi helyzetének javítása. A jegybanknak ebben már jóval kisebb a szerepe, mozgástere egyébként is beszűkült, hiszen a külső körülményeket befolyásolni nem tudja.