Hihetetlen ütemben kebelezték be a kormányzattal jó kapcsolatot ápoló vállalkozók a magyar építőipar jelentős részét az elmúlt szűk egy évtizedben. Több tízmilliárdos cégek nőttek ki néhány év alatt a semmiből, vagy majdnem a semmiből. A Simicska Lajos utáni Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) építőipari térnyerésénél már csak az látványosabb, hogy ezek a cégek mennyivel több profitot termelnek, mint a kevésbé jó politikai kapcsolatokkal rendelkező versenytársaik. Csak a legnagyobb kormányközeli vállalatok 100 milliárd forint feletti extraprofitot vagy még inkább járadékot húztak be az elmúlt években.

Erős volt 2021

Már korábban is írtunk róla, hogy az építőipar számára kiemelkedően jól sikerült a 2021-es év, ezért is nehezen érthető, hogyan maradhatott ki a szektor a különadóval sújtott iparágak közül. Az egyetlen magyarázat csak az lehet, hogy az Orbán Viktor indoklásában szereplőkkel ellentétben itt nem a multik, hanem a kormányközeli vállalatok uralják az iparágat.

Első ránézésre is szembetűnő, hogy az ilyen jó politikai kapcsolatokkal rendelkező cégek magasabb nyereséggel működnek, mint az átlag, ám kíváncsiak voltunk, hogy mennyivel több profitot termelnek, illetve, hogy ez a jelenség mennyire tartós. Éppen ezért amellett, hogy a ceginformacio.hu adatbázisából összehasonlítási alapnak lekértük az ezer legnagyobb építőipari vállalat pénzügyi mutatóit, összegyűjtöttük a negyven vezető cég részletes adatait is, majd utóbbi csoport vállalatait négy különböző kategóriába soroltuk.

• NER 1: Ebbe a csoportba azok a cégek tartoznak, amelyek olyan, a kormányzattal igazoltan jó kapcsolatot ápoló vállalkozók tulajdonában állnak, mint Mészáros Lőrinc, Szíjj László, vagy éppen Garancsi István.
• NER 2: Az ebbe a kategóriába sorolt cégek tulajdonosainak nincs ugyan egyértelműen erős kötődése a kormányzó politikai elit szereplőihez, ám a cégek láthatóan betagozódtak a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe. Olyan vállalatokat soroltunk ide, amelyek rendszeresen indulnak közös közbeszerzéseken NER 1-es cégekkel, vagy például támogatják a Fidesz valamely kirakat focicsapatát, például a Felcsútot, vagy az Eszéket.
• Magyar: Ebbe a csoportba azok a magyar tulajdonú cégek tartoznak, amelyek egyik NER-kategóriába sem kerültek be.
• Nemzetközi: A nagyobb külföldi építőipari csoportok magyar leányai.

Nyolc év, tizenhatszoros profit

Persze a negyven legnagyobb cég nem túl nagy minta, nem került be például az összes egyértelműen kormányközeli cég sem ebbe a körbe, ám már a Top 40 alapján is nagyon látványos, hogyan uralta le az elmúlt években az építőipart a NER. A negyven cégből tizenhárom került abba a kategóriába, ahova a nagyon erős kormányzati kapcsolatokkal rendelkező társaságokat soroltuk. Ezeknek a cégeknek a nagy többsége ráadásul a lista elején található:

a tizenöt legnagyobb árbevételű építőipari cégből kilenc NER 1-es csoportba tartozó van.

A kormányközeli vállalatok jelentős részének nagyon gyorsan ívelt fel a pályája. A 13-ból négy cég nem is létezett a vizsgált időszak elején, tehát kilenc esztendővel ezelőtt. Ilyen például a Mészáros Lőrinc tulajdonában lévő V-Híd, amely ennek ellenére 2021-ben már 62 milliárdos forgalmat hozott össze, és a nem sokkal kisebb Raw Development Kft. is, amelynek tulajdonosa Matolcsy György jegybankelnök fiának egy barátja, bevételének nagy része pedig jegybanki megbízásokból jön.

Ahogy a fenti ábrán is látható az erősen kormányközeli cégek súlya tényleg nagyon látványosan nőtt a Top40-en belül. A NER 1-es vállalatok ebben a kilenc évben árbevételüket nagyjából nyolcszorosára, nyereségüket pedig több mint tizenhatszorosára növelték. A többi kategóriában is volt bővülés, de korántsem ekkora, így a kormányközeli vállalatok részesedése a negyven legnagyobb cég árbevételéből 30-ról 50 százalék fölé nőtt, az összes profitnak pedig már több mint kétharmada kerül hozzájuk. 

Ebből a nyereségből pedig sokat ki is vesznek a tulajdonosok. Tavaly például 84 milliárd forintnyi jövedelme volt a fidesz-közeli vállalkozóknak vizsgált építőipari cégeikből, miközben a Top40 összes többi cége együttesen fizetett 39 milliárdot.

Szorgos alkalmazottak

Ezt a növekedést pedig úgy sikerült elérni, hogy a foglalkoztatásból ilyen arányban azért nem részesednek a NER 1-es cégek. Már a korábbi években is elég jól látszott, hogy ha az alkalmazottak számához viszonyítjuk az üzleti teljesítményt, akkor a kormányközeli építőipari vállalatok kiugróan hatékonyan működnek. Ez pedig 2021-ben sem változott.

Ahogy a lenti ábrán is látható, a NER 1 kategóriába sorolt vállalatoknál nagyjából háromszor nagyobb árbevétel és négyszer nagyobb nyereség jut egy alkalmazottra, mint az iparágban átlagosan. A negyven legnagyobb céghez képest első ránézésre kisebb az eltérés, itt azonban az átlagot jelentősen felhúzzák a teljes csoport harmadát adó kormányközeli cégek. Ha ezeket kiszűrjük, akkor a Top40 maradék 27 vállalatánál közel ugyanannyi profitot termel egy alkalmazott, mint az ezer legnagyobb vállalatnál. Az árbevételben van ugyan különbség, de a kormányközeli vállalatok előnye még a legnagyobb versenytársakhoz képest is több mint kétszeres.

Persze az egyes kategóriák között vannak eltérések. A nemzetközi cégek például masszívan alulteljesítenek különösen az egy alkalmazottra jutó nyereségben. Ennek azonban részben lehet az a magyarázata, hogy a multiknál teljesen bevett gyakorlat a profit tologatása a cégcsoporton belül. Az ilyen vállalatok jellemzően adóoptimalizálásra törekszenek (azaz próbálják a lehető legkevesebb adót fizetni cégcsoport szinten). Ennek pedig elég jó eszköze, ha a különböző leányvállalatok egymásnak nyújtanak szolgáltatásokat így pénzt illetve profitot átcsoportosítva egyik országból a másikba. Az ilyen tranzakciók némileg el is torzíthatják az elemzésünk alapjául szolgáló magyarországi számokat, ám jelentősen biztosan nem, hiszen a csoportszintű nyereségmutatók ritkán térnek el nagyon látványosan a magyarországitól.

Kilenc év alatt 117 milliárd

Persze az alkalmazottak száma sok mindentől függhet egy építőipari cégnél, ráadásul ebben a szektorban azért jellemzően nem a munkaerő a legfontosabb költségtényező. Így az egy főre jutó nyereség és árbevétel ugyan fontos teljesítménymutató, de a kormányközeli cégek itt tapasztalt hatalmas előnye ellenére még előfordulhatna, hogy végső soron az ilyen vállalatoknál kevesebb nyereség marad meg az árbevételből, mint az ágazatban átlagosan.

De nem fordul elő. A NER 1 kategóriába tartozó vállalatok látványosan és tartósan magasabb árbevételarányos adózott eredménnyel működnek, mint versenytársaik. Az építőipar egészére jellemző volt az elmúlt években, hogy a bevétel egyre nagyobb hányada maradt meg nyereségként is, a NER 1 kategóriába tartozó vállalatoknál azonban ez az arány végig jóval az iparági, a Top40-es és az összes többi kategória felett volt.

Míg az ágazatban jellemzően 7-10 százalék körül volt ez a mutató, addig a magasabb politikai körökhöz leginkább bekötött cégeknél 9 és 13 százalék között mozgott. Ez pedig olyan cégek esetében, amelyek éves szinten több tíz, sőt esetenként néhány 100 milliárdos árbevételt hoznak össze, már rengeteg.

Ha a NER 1-es cégek az elmúlt kilenc évben csak az iparági átlagos nyereségrátát hozták volna, akkor együttes profitjuk 117 milliárd forinttal maradt volna el a ténylegestől.

Ez az összeg a 13 kormányközeli cég közgazdasági értelemben vett extraprofitja. Sőt, talán még pontosabb szakkifejezés a járadék, utóbbit ugyanis, az extraprofittal ellentétben, nem piaci előnyből, hanem politikai kapcsolatokból származó többletjövedelemre használják a közgazdászok. Itt egyértelműen erről van szó, hiszen az érintett vállalatok többnyire, vagy teljes egészében állami megbízásokból élnek. Így a magasabb nyereséget azzal az állammal szemben érik el, amelynek politikai vezetőivel jó kapcsolatot ápolnak.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat építőipar extra profit Fidesz különadó Mészáros Lőrinc ner Olvasson tovább a kategóriában