„Nincs érdemben szelektív hulladékgyűjtés Ukrajnában, de szerintem már harminc évvel ezelőtt el kellett volna kezdeni” – fogalmaz Bucsinszki Viktor kárpátaljai környezetvédelmi aktivista, aki 2019 óta szervez folyótakarításokat a Tisza és mellékfolyói mentén. Emellett saját hulladékgyűjtő telepet is üzemeltet Beregszászon, ami a helyiek számára lehetőséget teremt a szelektív gyűjtésre.

A hulladékelhelyezés ugyanis egész Ukrajnában problémát jelent. Az Ukrajniszka pravda portál becslései szerint az Ukrajnában termelődő hulladék 90-95 százaléka vegyes telepeken végzi. Ráadásul még a háborút megelőzően is csupán a háztartások 78 százaléka részesült szemétszállítási szolgáltatásban. Pikánssá teszi a helyzetet, hogy míg a teljes ukrajnai hulladékmennyiség nagyjából hat százalékát hasznosítják újra, sok ukrán újrahasznosítással foglalkozó cég az EU-ból, köztük Magyarországról importál hulladékot: 2021-ben összesen 12,9 milliárd forint értékben.

Műanyagtenger Kárpátalján

Kárpátalja az ukrán szemétproblémára kítűnő példa, mivel közel száz periférikus kistelepülésen semmilyen szemétszállítás sincs, így az ott keletkező hulladék jelentős része folyókban végzi. Ez éves szinten több ezer tonna hulladékot jelent. Ennek a környezeti és szociális problémának határokon átívelő hatásai vannak: nem véletlen, hogy a helyi önkéntesek szorosan együttműködnek magyar szervezetekkel is a folyótisztításban. Bucsinszki Viktor ökológiai mozgalma is. 

Bucsinszki Viktor 2021-ben alapította a Színes Tartályok Ökológiai Mozgalmat, ugyanis gyerekkora óta járt a Borzsára, a Tisza egyik mellékfolyójára horgászni. „Először egy ötlet volt 2019-ben, amikor sok időm volt pecázni, jártam a Borzsára. Na, és akkor nem csak halakat, hanem nejlonzacskó és papucsot is fogtam ki” –  meséli. Ennek hatására létrehozott egy Facebook-csoportot, ahol önkénteseket toboroz folyótisztításhoz és szemétszedéshez.

A Borzsában és a Tiszába található műanyag hulladék nagy része kárpátaljai hegyvidéki falvakból jön. A szemétszállító cégeknek ugyanis túl költséges a magasan fekvő és kis létszámú településekről elszállítani a szemetet. Ezeken a településeken régóta az a szokás, hogy a folyópartra dobják a háztartási hulladékot, hogy majd azt a kiöntő folyó elsodorja. “Ezt megszokták az őseiktől, csak azóta változtak a szemét összetevői. Akkor még, 50 évvel ezelőtt hol volt ennyi műanyag?” – magyarázza.

A műanyag szemét egy része hosszú hónapokat tölthet el a folyóban, a napból származó UV fény miatt pedig egyre kisebb darabokra esik, és mikroműanyaggá válik. Ezek a szervezetben felhalmozódva gyulladásokat és allergiás reakciókat okozhatnak.

Bucsinszki a folyótisztítás mellett egy szelektív hulladékgyűjtő udvart üzemeltet Beregszászon. A lakosságtól és cégektől átveszi a szelektíven gyűjtött szemetet, valamint nagyobb mennyiségben megvásárol olyan anyagokat mint az üveg. Az így összegyűlő szemetet eladja feldolgozásra, ám jelentős problémát okoz, hogy a legközelebbi átdolgozó 220 kilométerre van, Lembergben.

A háború kezdete óta ráadásul az odamenekülők miatt megnőtt a megyében keletkező szemét mennyisége, ám ezzel együtt munkaerőhiány van.  „Itt is maradtak férfiak, meg ugye, aki tehette, az elmenekül. Félnek a katonai behívástól, és munkaerőt most nagyon nehéz keríteni” – utal Viktor arra, hogy a katonakorú férfiak helyben jellemzően inkább nem mutatkoznak, mint hogy a besorozást kockáztassák.

A mozgalom székhelye Beregszászon található egy menekülteknek és a fronton harcolóknak segítséget nyújtó központtal egy épületben. Viktor így kapcsolatban van a katonasággal: jeleznek neki, hogy mire van szükség, és ő részt vesz a logisztikai megszervezésében. Sok helyre küldenek élelmiszert, ruhákat és üzemanyagot – köztük Bahmutba is.

A férfit is besorozhatnák, de erre nem lát sok esélyt. „Nagyon jól tudják, hogy önkéntesek nélkül nekik is ott nehezebb lesz [a fronton]. Én nem vagyok katona, én nem szolgáltam. Mi értelme lenne? Hát mondják is a katonák, hogy nekik egy megbízható háttér kell, nem pedig, hogy azt kelljen figyelni, hogy le ne lőjék saját magukat, akik nem értenek hozzá” – fejti ki.

Határokon átnyúló összefogás

Visszatérve a szeméthelyzetre: a hulladékhelyzet rendezésének és a szelektív gyűjtés egyik feltétele Kárpátalján, hogy feldolgozók létesüljenek.

A beregszászi hulladéklerakó szakállas, 70 éves, szinte a város sarkában van. Semmiféle normatívának nem felel meg… Szinte naponta vannak gyulladások. Meggyullad a szemét bomlása során keletkező biogáz

– mondja a G7-nek Babják Zoltán beregszászi polgármester.

A környezetvédő elmondása szerint a telepre kerülő hulladék 60-70 százaléka újrahasznosítható lenne, ezért kifejezetten megérné külön gyűjteni. Az itt tárolt hulladék veszélyes fémeket, higanyt, és mikroműanyagot tartalmaz, amiknek az égéskor dioxinok szabadulnak fel, melyek rákkeltő hatásúak.

A 2000-es évek elején indult egy új hulladéklerakó létesítésére irányuló projekt, ám a kivitelezés sokáig nem kezdődött el, ugyanis nem állt elegendő forrás rendelkezésre hozzá. Végül 2014-ben kezdődött el az építése a Beregszásszal határos Makkosjánosiban. Az önkormányzati finanszírozás viszont elapadt, de a Magyarország-Szlovákia-Románia-Ukrajna ENI Határon Átnyúló Együttműködési program keretében nyertek támogatást.  

A pályázott 7 millió eurós összegből 5 milliót ítéltek meg, a maradék kipótlására a magyar kormánnyal kezdett tárgyalásokba az önkormányzat. Végül 916 millió forintot kapott a járás a projektre az energiaügyi minisztériumtól, amit a kiegészít magyarországi nemzeti társfinanszírozás. A hulladékfeldolgozó várhatóan jövő évben nyit meg, és éves szinten 25-30 ezer tonna kapacitású lesz.

Összesen 27 ponton fognak kihelyezni szelektív hulladéklerakó szigeteket a Beregszászi járás területén. Bucsinszki szerint ez megteremtheti az alapot arra, hogy helyben, civilizáltan bánjanak a hulladékkal, ám a teljes megyében még négy-öt hasonló feldolgozóra lenne szükség.

A környezettudatos nevelés pionírjai

Bucsinszki egyébként a megfelelő hulladékkezelési infrastruktúra mellett fontosnak tartja a környezettudatosság növelését is, ezért iskolákba járnak, ahol a környezettudatos életmód fontos elemeit mutatják be, mint például a szelektálást. „De ez benne kéne, hogy legyen az iskolai programban, és nem nekünk kéne önköltségen tartani ezeket a foglalkozásokat” – teszi hozzá. S. A beregszászi kistérség  tizenkét iskolájába telepített a mozgalom a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel és Mathias Corvinus Collegiummal partnerségben QR standokat, amin a gyerekek a kódot beszkennelve az újrahasznosítás részleteiről tudnak tanulni.

„Sok felnőtt sem tudja, hogy miért szelektálunk. Annyi, hogy begyűjti, eladja, pénzt kap érte és kész? Nem, ennek sokkal mélyebb a tartalma. El kell magyarázni az embereknek, hogy egy tonna visszaváltott kartonpapír tizenhét felnőtt fát ment meg a kivágástól. Miért kell az  üvegpalackot visszaváltani? Mert sokkal energiaigényesebb a kvarchomokot megolvasztani, mint a meglévő üveget átolvasztani.

A pelenka pedig 500 év alatt bomlik le, amiből egy gyerek három-négy éves korára tizenöt tonnát használ el. Ha ezeket érti, akkor tudatosan fogja csinálni

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Világ hulladék Kárpátalja környezetvédelem mikroműanyag orosz-ukrán háború Olvasson tovább a kategóriában