1897 első napjaiban a mai Nigéria területén fekvő egyik brit protektorátus konzulja hat társával, két üzletemberrel, tolmácsokkal és több mint 200 helyi teherhordóval elindult a Benini Királyság fővárosába. Ennek az államalakulatnak nincs köze a mai Beninhez, a királyság a mai Nigéria területén feküdt, központja pedig a mai Benin City volt.

Nem tudni pontosan, hogy mi volt az expedíció célja. A konzul hivatalosan azt üzente a benini királynak, hogy békés szándékkal érkezik, és kereskedelmi lehetőségekről szeretne tárgyalni vele. Esélyes azonban, hogy a mögöttes szándék a város feltérképezése volt, egy jövőbeni brit invázió előkészítéseként. A király mindenesetre azt üzente, hogy egy fontos helyi ünnep miatt most nem tudja beengedni a városba a látogatókat.

Mivel a konzul és csapata ennek ellenére is be akart jutni a királyság székhelyére, a város határában a teherhordókkal együtt lemészárolták csaknem a teljes különítményt, a támadást csak két európai élte túl. Az események híre nyolc nap múlva jutott el Londonba, ahol azonnal egy büntető akció megszervezését rendelték el.

Február 9-én 1200 brit katona tört be Benin City-be, amelyet rövid idő alatt a föld színével tettek egyenlővé. A mészárlásban kifosztották a királyi palotát és a helyi törzsi vezetők otthonait, ahonnan műkincsek ezreit vitték el. Ezek az alkotások együttesen Benini bronzok néven ismertek, és az egykori afrikai művészet kulcsfontosságú regionális remekei. Mivel a város előkelői évszázadokon keresztül gyűjtötték a bronzokat, az együttes egészen a 13. századtól kezdve öleli fel az akkori benini művészet fejlődését.

A bronzok többsége brit múzeumokba került, de jelentős része vándorolt azonnal magánkézbe is, ahonnan a következő években természetesen világszerte szétszóródott. Ma a londoni British Museum mellett a berlini Ethnologisches Museum a kincsek második legfontosabb őrzője.

Benini bronzok a Berlin Palace Humboldt Forum kiállításán. Fotó: AFP/Europress

Nigéria, amely 1960-ban nyerte el a függetlenségét, az elmúlt 50 évben folyamatosan jelezte az igényét arra, hogy a bronzokat vissza szeretné kapni, nagyon sokáig vajmi kevés reménnyel. A gyarmatosítás korában Európába szállított – más értelmezés szerint tulajdonképpen elrabolt – műkincsek visszaszolgáltatásának ügye csak az utóbbi időben kezd komolyan abba az irányba fordulni, hogy a jelenlegi birtokosok valamilyen formában és mértékben hajlanak az egyezségre.

A benini bronzok ügyében is csak 2018 hozott igazi előrelépést, akkor annyiban sikerült megállapodni, hogy ha az egykori Benini Királyság részén, azaz Nigériában létrehoznak egy világszínvonalú múzeumot, akkor a British Museum egy „nem állandó” kiállításra kész odaadni a nála lévő darabokat.

A németek azonban ennél jóval nagyobbat léptek, 2021 áprilisában a kormány úgy döntött, hogy a német közgyűjteményekben lévő bronzokat vissza fogják szolgáltatni. Ezt a példát azóta a világ számos jelentősebb gyűjteménye követte, akár adományozás, akár adásvétel felajánlásának formájában.

A fenti történet ismeretében igazán pikáns fordulat, hogy a napokban német kutatók bejelentették, hogy

a benini bronzok sárgaréztartalma Németország nyugati feléből származik.

A történelem meglehetősen érdekes dolgokat produkál, de az anyag vándorlása most már jól visszafejthető. A mai Nigéria területén ugyanis jellemzően portugálok kereskedtek, és sok más régióhoz hasonlóan ott is az úgynevezett manillákat használták fizetőeszközként. Ezek fémből készült karperec alakú tárgyak, kifejezetten arra a célra, hogy egyfajta közös valutaként szolgáljanak ott, ahol az európai pénzek használata gyakorlatilag lehetetlen.

A német mesterek tehát portugál megrendelésre legyártották a manillákat, amelyekkel a portugálok a Benini Királysággal is aktívan kereskedtek. És ha eddig még nincs elég csavar a történetben, akkor ráadásként itt van még egy: a portugálok egész gyakran rabszolgákért is fizettek manillákkal. Az árfolyam egyrészt nagyon gyorsan változott, másrészt lehetetlen visszafejteni az egykori cserearányokat, ezért nehéz megsaccolni, hogy mennyit kerestek a rabszolga-kereskedelemmel.

A benini elit a helyi mestereknél beolvasztatta a manillákat, és abból készültek a híres bronz műkincsek, amelyeket a britek erőszakkal elvittek, hogy aztán jelentős részük Berlinben kössön ki, ahonnan most a tervek szerint visszaszállítják őket Nigériába. Ember legyen a talpán, aki korrekt morális értelmezését adja ennek a történetnek, de azért elég bizarr forgatókönyv, hogy az európaiak a fizetségül adott pénzhelyettesítőt vették el-vissza 1897-ben, ráadásul úgy, hogy az már értékes művészeti alkotássá változott.

A mai európai közvélekedés talán egyértelmű abban, hogy a műalkotások igazság szerint az egykori beninieket vagy utódjaikat illetik, nyilván ez áll a visszaszolgáltatás melletti döntések mögött. Ha adunk valakinek egy tollat, akkor az azzal írt vers az alkotó szellemi tulajdona lesz, nem azé, aki a tollba a tintát legyártotta.

Csakhogy a minap újabb fordulatról adtak hírt a nigériai újságok. Nigéria ugyanis bejelentette, hogy a benini király mai utódjának adja át minden tőle elrabolt bronz tulajdonjogát. Ez abból a szempontból logikusnak és következetesnek tűnik, hogy a kincseket az Oba (helyi elnevezés szerint király) felmenőitől rabolták el, ám az európai múzeumi partnerek számára totálisan új helyzetet teremt. Eddig ugyanis egyáltalán nem arról volt szó, hogy a műkincseket magántulajdonba adják át. Amennyiben a nigériai állam nem azzal az igénnyel lép fel, hogy közkinccsé – vagyis egy múzeumban látható közgyűjtemény részévé – teszi a bronzokat, akkor az egész európai és globális visszaszolgáltatási kezdeményezés megakadhat.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNagyon megúszós vége lett a történelem egyik legnagyobb ipari katasztrófájánakMost már biztos, hogy nem lesz érdemi felelősségre vonás és kártérítés sem a bhopáli katasztrófában.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Világ Benin Benini bronzok gyarmatosítás műkincs múzeum Nigéria rabszolga kereskedelem Olvasson tovább a kategóriában