Május 25-én ölték meg rendőrök George Floydot kamerák előtt, alávetett helyzetben, kegyetlen módon, egy állítólag hamisított 20 dolláros miatt. Az elszigeteltnek semmiképpen nem nevezhető eset ország-, sőt, világszerte hatalmas tüntetéshullámot váltott ki, és ez bizonyos szempontból átütő sikert ért el. Ilyen rövid idő alatt még soha, semmilyen kérdésben nem fordult ilyen nagyot az amerikai közvélemény, mint az utóbbi hetekben a rasszizmus és a fekete egyenjogúság kérdésében.

Itt van például a másfél éve még a közvélemény egésze által negatívan megítélt Black Lives Matter nevű spontán tiltakozó mozgalom, ami néhány nap alatt, a tüntetéseken sok helyen előforduló erőszak ellenére átütően támogatott lett a Civiqs adatai alapján. (A Black Lives Matter 2013-ban indult, amikor felmentették a Trayvon Martin megölésével vádolt George Zimmermant, majd 2014-ben, a Michael Brown és Eric Garner megölése utáni tiltakozások idején vált széles körben ismert, vezető nélküli mozgalommá.)

A fehér demokraták körében négy év alatt 64 százalékról 92 százalékra, a fehér republikánusok körében pedig 20 százalékról 37 százalékra nőtt a Black Lives Matter mozgalommal szimpatizálók aránya, derül ki a Pew adataiból. Az utóbbi évtizedben több kérdésben is fordult már nagyot az amerikai közvélemény – például a melegházasság vagy a kannabisz témájában -, de ezek sokkal lassabb, fokozatos trendek voltak, szinte a népesség cserélődésének arányában változtak csak a vélemények.

A mostani változás erejét mutatja, hogy a legnagyobb amerikai márkák és nagyvállalatok egymással versengve jelentették be szimbolikus támogatásukat a fekete egyenjogúságot követelő mozgalom mellett, egészen olyan meglepő, konzervatívokra célzó márkákig, mint a NASCAR vagy az amerikaifutball-liga. A változást mutatja az is, hogy a tüntetéseken a korábbiakhoz képest sokkal több fehér vett részt, és olyan településeken is tartottak #BLM tüntetést, ahol csak fehérek élnek. Donald Trump utóbbi hetekben tapasztalt súlyos népszerűségvesztése is annak tudható be, hogy a többség szerint érzéketlenül járt el ebben a kérdésben, például amikor a Twitteren sortűzről írt a tüntetésekkel összefüggésben.

A tüntetések szimbolikus sikerét segítette az a nyilvánvaló probléma, hogy a rendőri erőszak ellen békésen tiltakozókat több helyen brutális rendőri erőszakkal oszlatták fel. A probléma csak az, hogy hiába tűnik úgy, hogy az egész ország kiáll az igazságtalansággal szemben, a gondok gyökerét már egyáltalán nem ugyanúgy látják. A republikánusok például továbbra is óriási arányban tagadják, hogy rendszerszerű rasszizmus lenne a bűnüldözésben vagy akár a társadalom más területén.

Az USA múltja közismert módon elég sötét ebből a szempontból. A rabszolgatartáshoz a végsőkig ragaszkodó déli államokban – többek között a Ku Klux Klan faji alapú terrorizmusa nyomán – az 1865-ben lezárult polgárháború után is továbbélő fehér felsőbbrendűségen alapuló kormányzás Adolf Hitler számára is fontos inspirációs forrás volt, amikor az árja államról szőtte gondolatait. A polgárjogi mozgalom sikere után a hatvanas évek végétől ugyan szövetségi szinten elvileg számos módszerrel biztosítják a feketék jogait, de helyben ez továbbra is sok helyen sérül. Továbbra is botrányok vannak abból, hogy a feketék szavazójogát korlátozzák adminisztratív eszközökkel, az egészségügyhöz és oktatáshoz való hozzáférés pedig továbbra is súlyosan egyenlőtlen.

A rendőrség és a feketék viszonya még ebben a helyzetben is kimagaslóan rossz. Mint számos történész megállapítja, több helyen a rabszolgák begyűjtését szolgáló őrjáratokig lehet visszavezetni a helyi rendőrségek történetét, és ez a hozzáállás máig érződik a rendőrök feketékkel kapcsolatos viszonyáig. Kutatások százai bizonyítják, hogy a feketéket nagyobb eséllyel vegzálja, állítja elő és öli meg a rendőrség, amely gyakran mint egy megszálló hadsereg lép fel a feketék által lakott városrészekben. A rendőröket több módon is védi az igazságszolgáltatás, az esküdtszék csak a legritkább esetben ítéli el őket akár a legdurvább visszaélések miatt is. Az igazságügyi rendszer egyenlőtlenségeire jó példa a crack és a kokain birtoklása és fogyasztása miatt kiszabott büntetések közötti különbség: a bíróságok gyakorlata alapján a főleg feketék által fogyasztott crack százszor súlyosabb büntetést von maga után, mint a főleg fehérek által fogyasztott kokain, pedig a két kábítószer lényegében ugyanaz. 

Az intézményi rasszizmus egyik legjobb bizonyítéka a feketék vagyoni helyzete. 1863-ban, a rabszolgaság eltörlésekor az USA teljes vagyonának 0,5 százalékát birtokolták feketék, ez mostanra 1,5 százalékra nőtt, miközben a népességbeli arányuk ennek közel tízszerese. A medián^*azt a középértéket jelöli, amelynél ugyanannyi háztartás gazdagabb, mint szegényebb vagyona egy fekete háztartásnak éppen a tizede egy fehér háztartásénak (17 ezer és 170 ezer dollár).

A most egyszerre kirobbant válságok mindenki számára egyértelművé tették, hogy a feketék milyen alávetett helyzetben vannak. A Covid-19 lényegesen súlyosabban érintette a fektetéket, a halálozási arány korcsoporttól függően 5-10-szerese a fehérek halálozási arányának. Ennek több oka is van, például hogy a feketék sokkal nagyobb része kényszerült a karantén alatt is munkába járni, de a kiinduló helyzetben is rosszabb az egészségi állapotuk. A vagyoni egyenlőtlenségek miatt például több fekete kényszerül erős légszennyezettségű helyen élni, mert csak ott tudja megfizetni a lakbért. Egy népszerű elmélet, a „weathering” (pdf) szerint a rasszista megkülönböztetés okozta mindennapi stressz – illetve a hátrányos megkülönböztetés miatt végzett több fizikai és veszélyes munka – önmagában is káros hosszú távú egészségügyi következményekkel jár, lényegében meggyorsítja az öregedést.

De nemcsak az egészségügyi, hanem a gazdasági csapás is a feketéken volt a legnagyobb. A jelek szerint folytatódik az a trend, hogy a feketék jobban megszenvedik a gazdasági válságokat: míg májusban a fehér munkanélküliség jelentősen visszaesett, addig a feketéknél tovább nőtt.

A mostani tiltakozáshullám esetében az a fő kérdés, hogy mennyire lesznek maradandó következményei. A feketék hiába szembesülnek a hátrányos megkülönböztetéssel az élet minden területén, ha ahhoz, hogy a törvények és a szakpolitikák változzanak, mindenképpen szükség van arra, hogy megnyerjék a fehérek támogatását. A kutatások szerint, ha valamilyen egyértelmű és könnyen megragadható ellenségkép van, akkor a fehérek sokkal könnyebben állnak a feketék mellé, mint ha egy kicsit zavarosabb a felelősség kérdése. Pedig ahhoz, hogy valódi előrelépés legyen ezekben az egymással összefonódó kérdésekben, éppen ezeket a rendszerszerű problémákat kellene megoldani.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ amerikai egyesült államok black lives matter egyenjogúság tüntetés usa Olvasson tovább a kategóriában