A huszadik századot alapvetően meghatározó három háború (a két világ- és a hidegháború) után az emberi civilizáció egyik legbékésebb korszakát éljük.
Bármilyen szívfacsaró is a jemeni háborúról, a mianmari népirtásról vagy a Földközi-tengerbe fulladt menekültekről olvasni, a hosszú távú trendek alapján az emberiség nagy része soha nem élt akkora biztonságban, mint az elmúlt évtizedekben (hogy ennek ellenére miért rettegünk folyamatosan, azt korábban több remek angol nyelvű cikk is feldolgozta, például ez vagy ez).
Ezt a képet erősíti, hogy arányaiban egyre kevesebbet költünk fegyverekre. A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) adatai szerint a hatvanas évek elején a világszinten előállított GDP több mint hat százaléka ment katonai kiadásokra. Ez azonban fokozatosan csökkent, és tavaly alig több mint harmadára esett vissza, 2,3 százalékra.
A fegyverekre legtöbbet költő országok közül mára egyedül Szaúd-Arábia emelkedik ki, a GDP több mint 10 százalékát költötte katonai kiadásokra tavaly. Nála egyedül Ománban költenek többet fegyverre arányaiban, a GDP 12 százalékát, a harmadik Kongói Köztársaságban 6 százalékot. A 33 milliós lakosú Szaúd-Arábiának ezzel a harmadik legnagyobb katonai költségvetése lett a 2010-es években az USA és Kína után. Kína viszont arányaiban kevesebbet költ fegyverekre, mint a nyolcvanas években, és a jelenlegi világátlagot sem érik el katonai kiadásai.
Részben a békés időszaknak köszönhetően jelentős fejlődésen ment át a világ az elmúlt évtizedekben, így azonban hiába csökken a fegyverekre kiadott pénz GDP-arányosan, a tényleges összegeket tekintve soha nem költött annyit fegyverekre az emberiség, mint most. A 2016-os dollárérték alapján készült táblázatból látszik, hogy Kínában a brutális gazdasági növekedés mellett közel tízszeresére nőtt a fegyverekre fordított pénz az elmúlt húsz évben.
Kína azonban így is alig több mint harmadannyit költ hadseregére, mint az Egyesült Államok. A megnövekedett kínai szám így arra volt elég, hogy az USA-t követő kilenc legnagyobb katonai költségvetéssel rendelkező ország összesített költése megelőzze az USA-t (a Szovjetunió adatai nem szerepelnek a grafikonon). Az is világosan látszik, hogy az európai nagyhatalmak (az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország) katonai kiadásai inkább stagnálnak, míg Kína mellett Szaúd-Arábia, India és Oroszország költései meredeken növekszenek.
A fegyverkereskedelem sosem volt mentes az álszentségtől és a cinizmustól, és ez mostanra sem változott meg. Ahogy az Európai Unió vezetői kiszervezték a menekültprobléma kezelését a Földközi-tenger hullámainál kegyetlenebb észak-afrikai haduraknak, hasonlóan járnak el a jemeni háborúnál. Az Európából nézve elképzelhetetlen szenvedést okozó háború miatt hiába bírálja és szólítgatja fel az európai és amerikai politikai elit Szaúd-Arábiát a háború felfüggesztésére, több európai vállalkozásnak óriási üzlet a konfliktus. (Az alábbi grafikonon ábrázolt mutatószámot a beszerzett fegyverrendszerek, katonai felszerelések korszerűsége, összetettsége, ára alapján képzik.)
A harmadik legnagyobb katonai költségvetéssel rendelkező Szaúd-Arábia ugyanis az európai fegyverexport első számú célpontja. A jemeni háború 2015 óta tart, és az EU-s országok csak 2017-ben 16 milliárd euróért adtak el fegyvereket Szaúd-Arábiának. A New York Times egy videóriportban dolgozta fel, hogy Szardíniában készült bombák hogyan öltek meg jemeni civileket. Az USA fegyverexportja öt év alatt közel tízszeresére nőtt Szaúd-Arábiába, miközben még a Trump-kormányzat is tűzszünetet szeretne.
Tech
Fontos