A világbajnokság csapatainak átlagos életkora és az aranylabdáért folytatott verseny is azt mutatja, hogy egyre idősebbek játsszák a csúcsfutballt. Az idei vb játékosainak átlagéletkora soha nem volt még  ilyen magas: 27, 9 év. Az aranylabdára jelöltek között sem volt még ilyen alacsony a 24 év alattiak aránya, mindössze 17 százalék.

A csapatok átlagéletkora folyamatosan növekedett 1966-óta, míg az aranylabda a kétezres évek közepén kezdett „elöregedni”. Több magyarázata lehet a jelenségnek, írja a The Economist. Az egyik, hogy az orvostudomány fejlődése miatt gyorsabban tudnak regenerálódni a játékosok és ezt a tulajdonságukat idősebb korukra is megtartják. A második, szélesebb körben elfogadott magyarázat, hogy az utánpótlás képzésben nincs rendben valami.

A teniszben is nehezen töltődött be az űr a „Big Four”, a Nadal-Federer-Djokovics-Murray négyes távozása után. A futball világában most a Ronaldo (33) – Messi (31) korszakot engedik el nehezen a csapatok és a szurkolók. Ami azért furcsa, mert az öregek (és most nem csak Messiről vagy Ronaldóról van szó) valójában nem hozzák az eredményeket. Portugália a nyolcaddöntőben esett ki, Argentína nem jutott tovább a csoportból és egyik csapat sem jutott a négy közé úgy, hogy 28 év fölött volt a játékosainak átlagéletkora. Ezzel szemben a kifejezetten fiatal Franciaország ott van a döntőben, és Anglia is hosszú idő után jutott a négy közé (a két csapat átlagéletkora egyaránt 26 év).

Nehéz megmondani, hogy miért ragaszkodtak idén az idősebb játékosokhoz, vagy hogy hol vannak a fiatalok. Sokan arra hivatkoznak, hogy a nagy klubok egyszerűen nem játszatják őket, mert eredményt és média felhajtást várnak tőlük, ezért nem tud fejlődni az új generáció. Azonban Omar Chaudhuri, a 21st Club elemzőcég vezetője rámutat, hogy az elmúlt évtizedben nagyjából változatlan volt az, hogy a nemzeti ligákban mennyit töltenek pályán a 23 éves vagy fiatalabb játékosok. Az aranylabda elöregedése is azt jelzi, hogy most a futball-kritikusokból és szakújságírókból álló tömeg sem lát sok fantáziát a fiatal generációban.

Kele János a 444-en megjelent írásában fejtegeti, hogyan nőtt a személyes tehetség erősítésének eszméje fölé az, hogy szervezett, jól felépített csapatjátékot játszanak a klubok és a válogatottak. Az elmúlt évtizedben a játékosok feladata a türelmes és engedelmes végrehajtás lett. A szemlélet sok csapatnak segített jobbá válni, de csökkentette az egyén és az egyén kreativitásának szerepét a sikerességben. Valószínűleg ezért is szimpatizál erősebben a futballvilág azokkal, akik még eggyel régebbi rendszerben tanultak focizni.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Világ foci futball labdarúgás világbajnokság Olvasson tovább a kategóriában