2011 környékén két magyar vállalkozó többször is járt üzleti úton Afrika egyik legszegényebb országában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Az ország ásványkincsekben hihetetlenül gazdag Katanga nevű tartománya óriási üzleti lehetőségeket rejtett számukra. Komoly előnyt jelentett, hogy egyikük rokoni kapcsolatban állt a Franciaország méretű tartomány kiskirályával, társa pedig budapesti ingatlanbefektetéseinek köszönhetően finanszírozni tudta az első üzleteket.

Előbbi neve René Hutton-Mills, apja révén ghánai származású magyar üzletember, partnere pedig a szintén ingatlanokkal üzletelő Serfőző Péter volt, aki Giró-Szász András korábbi kormányszóvivő volt sógoraként többször szerepelt a sajtóban. Hutton-Mills kapcsolatainak köszönhetően először egy három kilométeres utat építettek meg a világszinten is jelentős bányavidék központi városában, a kétmilliós Lubumbashiban, ami lényegében előfeltétele volt egy 125 milliárd forint értékű óriásberuházás elnyerésének.

Ez egy világkereskedelmi szempontból is számottevő út lesz, ha elkészül, ugyanis napokkal lerövidítené a kongói ásványkincsek szállítását a tengeri kikötőkhöz. A projektben Serfőző Péter jogilag már nincs benne, viszont egy sokkal jelentősebb magyar építőipari cég vállal szerepet az útépítésben. Ez a Szíjj László érdekeltségébe tartozó Duna Aszfalt, amely az állami tendereken legsikeresebb magyar építőipari céggé vált Simicska Lajos kiszorulása után. Bár a projektről a magyar kormány is beszámolt két éve, a magyarországi médiában egyáltalán nem jelent meg róla hír. A helyi lapokban azonban számos cikk jelent meg az útépítésről, és több emberrel is beszéltünk, akik ismerik a projektet.

Pannonhalmi bencések és zambiai hőlégballon

A kongói beruházáson már közel tíz éve dolgozik a csak Renéként emlegetett ghánai-magyar üzletember. Az ötven év körüli René a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett 1985-ben, majd közgazdászként végzett. Mások elmondása alapján igazi playboy-típus, aki fellépése alapján húsz évet letagadhatna a korából. Hasonló benyomást tett rám is, amikor hosszas egyeztetés után – mivel közben Afrikában járt – egy budapesti plázában találkoztam vele. Végül csak negyedórát beszéltünk, mert arra jutott, hogy csak akkor mondana részleteket a projektről, ha elkezdődik. Kereste már a Forbes afrikai kiadása is, de szeretné megvárni azt a pár hónapot, amíg elindul az építkezés.

Afrikai érdekeltsége honlapja szerint René könyvvizsgálóként, majd tanácsadóként dolgozott. Az afrikai útépítések előtt pedig ingatlanokkal foglalkozott Budapesten, így ismerkedett meg Serfőző Péterrel. “René jó pár üzletben segített, és jó viszonyba kerültem vele” – mondta nekünk Serfőző, aki szerint René hajtotta fel például azt a portugál befektetőt, aki 2007-ben megvásárolta a Balettintézetet.

Egy rossz felbontású kép Renéről afrikai érdekeltsége, a GED Africa honlapjáról.

Cégadatbázisok alapján René több vállalkozással is próbálkozott, bár ezek jellemzően megszűntek vagy otthagyta őket. Tavaly el is tiltották a cégvezetéstől öt évre, mivel egymillió forintos tartozást halmozott fel az egyik érdekeltsége. René ekkor már az afrikai projektjére fókuszált, bár korábban is dolgozott több afrikai országban. Többek között lehúzott két évet Zambiában, ahol a kétezres évek közepén hőlégballonos turistaprogramot szervezett a Viktória-vízesésnél. 2010 környékén aztán megkereste Serfőzőt, hogy építsenek utakat a Kongói DK-ban.

A 80 milliós ország a világ egyik legkorruptabb és legszegényebb országa, ahol a lakosság nagy része napi egyszer eszik^*Az ország nehéz sorsa II. Lipót belga királyig vezethető vissza, aki a magánvagyonaként gyarmatosított területen kegyetlen rémuralmat tartott fenn, amely során a lakosság fele, tíz millió ember halt meg. A belga elnyomásra jellemző, hogy 1960-as függetlenné válásakor Kongó akkor húszmilliós lakosságból összesen harmincan jártak egyetemre, és nem volt egy képzett orvos, tanár vagy katonai vezető sem.
A következő katasztrófa a világ valaha volt egyik legkorruptabb vezetője, az 1965-től 1997-ig uralkodó Mobotu Sese Soko volt, aki becslések szerint az összes állami bevétel harmadát nyúlta le uralkodása idején. A kilencvenes években aztán két háború is volt az országban, a másodikban több régiós ország is részt vett. Több mint ötmillióan haltak meg főleg járványok és éhezés miatt, ez volt a legvéresebb háború a második világháború óta. Az országot azóta vezető Kabila-családot is Mobutuhoz hasonló kleptománia jellemzi. (a csillagra kattintva olvashatsz a Kongó nyomorúságos történelméről). Az egy főre jutó GDP 400 dollár annak ellenére, hogy az ország – elsősorban Katanga tartománya – rendkívül gazdag ásványkincsekben. Innen származik a gyémánt világtermelésének a harmada, vagy a mobiltelefonok és elektromos autók akkumulátorjaihoz nélkülözhetetlen kobalt-kitermelés hatvan százaléka.

Az ország gazdaságát meghatározó ásványvagyon exportálása miatt kulcsszerepe van a szállítási útvonalaknak, de a Magyarországnál 25-ször nagyobb Kongói DK-ban kevesebb az aszfaltozott út, mint Luxemburgban. A kongói export 50 százaléka a tanzániai főváros, Dar es-Salaam kikötőjén megy át, amelyhez döntően a katangai Kasumbalesa határátkelőn keresztül szállítanak. Az oda vezető úton azonban európai szemmel elképzelhetetlen a forgalom: a teherautók átlagos várakozási ideje öt nap a határátkelőnél, volt már 70 kilométeres feltorlódás is a határon (videó a határról).

Jellemző videó a kongói útviszonyokról.

Emiatt jelentős változást és komoly üzleti lehetőséget jelent egy alternatív út, amely elkészítésére a René érdekeltségébe tartozó GED Africa nevű cég nyerte a tendert. René és Serfőző 2011 körül kezdtek utakat építeni Katanga fővárosában^*Katangát 2015-ben feldarabolták négy részre., a második legnagyobb kongói városnak számító Lubumbashiban. Katanga az egyik legfontosabb történelmi tájegység Kongóban, ásványvagyona miatt gazdasági szerepe a gyarmati időktől kezdve meghatározó volt. A tartományt 2007-től Moise Katumbi vezette, aki az egyik legbefolyásosabb politikus volt a Kongói DK-ban. Katumbi szerepe a magyar útépítés miatt kulcsfontosságú, ugyanis rokoni kapcsolatba került Renével, sógori viszonyban álltak.

Katumbi apja görög szefárd zsidó volt, aki a fasiszták miatt menekült el Kongóba 1938-ban az olasz megszállás alatt álló Rodoszról. Katumbi 13 évesen kezdett halat árulni egy bányavállalatnál, majd saját cégcsoportot alapított, amely főleg bányászattal és szállítással foglalkozott. Az ország egyik legvagyonosabb embere lett, majd Katanga kormányzója.

Moise Katumbi (középen) egy 2015-ös képen. Fotó: AFP

Katumbi a tulajdonosa az egyik legsikeresebb afrikai focicsapatnak, a 2010-es klubvilágbajnokságon második helyezett Mazembének, mondjuk az eredménynél talán a kitörölhetetlen emlékű, seggenugrálásból álló kapusgólöröm is meglepőbb volt. Katumbi az ország második legbefolyásosabb emberének számított és kifejezetten népszerű politikus volt, de miután szembefordult korábbi szövetségesével, az országot 2001 óta vezető Joseph Kabilával, el kellett hagynia Kongót.

Nagyon kemény hely ám

“René annak köszönhetően került képbe, hogy Katumbi volt a sógora, de később nagyon szépen kiépítette a kapcsolatrendszerét Kongóban. Hatalmas energiákat fektetett abba, hogy ezt a projektet megcsinálja, már nyolc éve benne van” – mondta Serfőző. Szerinte René azért kereste meg a kongói lehetőséggel, mert befektetőre volt szüksége. Miután többször közösen elutaztak Kongóba, Serfőző úgy döntött, hogy finanszírozza az útépítéseket.

“Közösen építettük a vállalkozást, 2011-12 körül sokat sertepertéltem e körül” – mondta. Sok nehézségük volt, Serfőző szerint Kongó “nagyon kemény hely ám biztonság és pénzügy szempontjából is”, volt, hogy mindannyian maláriásak lettek. Bár Kongó rettentő szegény, az elmaradott infrastruktúra miatt sok minden lényegesen drágább az európai áraknál. Serfőző példaként említette, hogy vettek egy speciális gépet Ausztriában, amelyet 6 ezer dollárért szállítottak Dar es-Salaamba, onnan viszont 26 ezer dollár volt az útiköltség a kétezer kilométerre fekvő Lubumbashiba.

Az kezdetleges infrastruktúrából adódóan azonban óriási lehetőségek is vannak Kongóban. A kongói útépítéseket jól ismerő forrásunk szerint a Renéékhez hasonló beruházásoknál a befektetett pénzt dupláját lehet kivenni: egy 100 millió forintba kerülő útért 200 millió forintot el lehet kérni a megrendelőtől. 

Az elképesztő profitráta abból adódhat, hogy a Kongói DK az egyik legkorruptabb ország a világon. A Transparency International korrupciós listáján a vizsgált 180 országból kevesebb mint húsz előzi meg. A helyi viszonyokat hűen tükrözi, hogy még az országból való kilépés is úgy működik, hogy adni kell húsz dollárt a hatóságoknak a repülőtéren. “Az építkezésekkel kapcsolatos közbeszerzésekhez pedig nagyon jó kapcsolatok kellenek” – mondta nekünk Kovács József, aki ’56-os magyarként ötven éve él Kongóban, ahol az építőiparban dolgozik. 

100 ezer új munkahely

Renéék több kisebb utat építettek Lububashiban és környékén, mielőtt megnyerték volna a tendert a Kongói DK-t Zambiával összekötő autóútra. Ezekben már a Duna Aszfalt egyik akkori munkatársa is szerepet vállalt. Az azóta elhunyt Mosonyi László korábban több afrikai útépítésen is részt vett, majd a Duna Aszfalt vállalkozási igazgatója volt 2012-ig. Volt iskolájában tartott előadása szerint 2011-ben Katangában vett részt “útépítési munkák beindításában”, majd nyugdíjazása után az ő irányításával tervezték építeni a Kongót Zambiával összekötő utat.

Az út megépítéséről szóló szerződést végül 2016-ban írták alá Zambia fővárosában, Lusakában. Az aláírásról a magyar kormány honlapján a Külgazdasági és Külügyminisztérium is beszámolt. A KKM szerint a beruházás igazolja a déli nyitás afrikai létjogosultságát, hiszen a komplett tervezés és a projektvezetés is magyar céghez köthető. A KKM szerint Renével hosszú ideje közösen dolgoztak az útépítés megvalósulásáért. Mostani kérdéseinkre a KKM úgy reagált, hogy a dél-afrikai nagykövetségen keresztül nyújtott diplomáciai támogatást. A szerződés aláírásán Magyarországot képviseltében a dél-afrikai nagykövet is részt vett.

Signing of the first Zambian PPP project in Lusaka. Kasomeno-Mwenda toll road project pic.twitter.com/BLQrRWu1F3

— András L. Király (@kiralyal) August 5, 2016

Bejegyzés Király L. András pretoriai nagykövet Twitteréről az aláírásról. A piros mikrofon takarásában René. 

Úgy tudjuk, az is felmerült, hogy az KKM-hez tartozó Eximbank is tárgyalt az útépítés finanszírozásáról, de ez végül nem valósult meg. A KKM azt írta, hogy valóban felmerült az Eximbank bevonása a “szükséges magyar önrész biztosításához”, de végül a beruházók nem fordultak hozzájuk. A KKM 2016-os bejegyzése szerint a projekt biztosítja, hogy magyar vállalatok alvállalkozóként részt vehessenek a munkálatokban. Nekünk pedig azt írták most, hogy az azóta eltelt időszakban a “KKM szerepe továbbra sem mutatott túl a szükséges diplomáciai háttér biztosításán”.

A projekt nyomvonala a kongói Kasomenóból a zambiai Mwendába. Forrás: Dél-Afrikai Fejlesztési Bank

A tervek szerint a kongói Kasomenót a zambiai Mwendával összekötő 182 kilométeres út és a hozzá kapcsolódó beruházások összköltsége 473 millió dollár (125 milliárd forint) lesz. Az építkezés PPP-konstrukcióban^*Public-private partnership, azaz a közszféra és a magántőke együttműködésében megvalósuló beruházás. valósulna meg a zambiai és a kongói kormánnyal, és az állami tulajdonban lévő Dél-Afrikai Fejlesztési Bank finanszírozza. A dél-afrikai közbeszerzési értesítőben részletesen írnak a tervekről. Ez alapján a René-féle Ged Africa a beruházásért cserébe 25 éven át üzemeltetné az utat, amelynek a leglátványosabb eleme egy 350 méter hosszú híd lenne a Luapua nevű határfolyón. A ferdekábeles hidat egy magyar cég, a Speciálterv tervezte, és a referenciái között is megtalálható, amikor a Csepel és Újbuda közötti híd tervezésére pályázott. 

A tervezett híd látványterve. Forrás: GED Africa

A leírás szerint a Katangában kitermelt ásványkincsek 95 százalékban csak azon a határátkelőn szállíthatóak a tengeri kikötőkhöz, ahol az átlagos várakozás öt nap. Az új út viszont 235 kilométerrel rövidebbé tenné a Dar es-Salaamhoz vezető kétezer kilométeres utat, és az ötnapos várakozás egy napra csökkenne. Egy zambiai újság 2016-os cikke szerint a híd és az út mellett a GED Africa négy iskolát is építene az út mentén, valamint öt rendelőt, piacokat és szabadidő központokat.

Az elkészült útnak köszönhetően több mint 200 kilométerrel csökkene az út Dar es-Salaamba. Forrás: Dél-Afrikai Fejlesztési Bank

René egy tavalyi zambiai beszámoló szerint arról beszélt, hogy a projekt közvetlenül és közvetve 100 ezer munkahelyet létesítene. Azt mondta, 25 évig üzemeltetnék a fizetős utat, ezt követően pedig Kongó és Zambia venné át az üzemeltetését. Azt hallottuk, hogy az útdíj egy útra 600 dollár lehet (160 ezer forint), amely európai szemmel meghökkentőnek tűnik, viszont a helyi viszonyok alapján reális ár lehet. A Lubumbashit a mostani zsúfolt határátkelővel összekötő 94 kilométeres szakaszért 300 dollárt kell fizetni. A magas árat az is magyarázza, hogy alapvetően teherautók használnák az utat. Serfőző azt mondta, hogy jogilag már nincs benne a projektben, de szerinte korábban úgy számoltak, hogy az üzleti modell könnyen finanszírozhatónak tűnik, 6-7 éven belüli megtérüléssel számolnak, még úgy is, hogy az érintett államok csak pár millió dollár értékben tesznek bele pénzt.

Jelentős változás azonban, hogy a beruházásban a Duna Aszfalt is szerepet kap, amely számos közbeszerzést nyert Magyarországon az elmúlt években. A Duna Aszfalt a projekttel kapcsolatos megkeresésünkre megerősítette, hogy dolgoznak Európán kívüli nagyberuházásban. A konkrét projekttel kapcsolatban pedig türelmünket kérik, mert “fontos, hogy az előkészítési fázis megnyugtatóan lezáruljon”. A Külgazdasági és Külügyminisztérium ennél konkrétabb választ adott, azt írták, a Duna Aszfalt konzorciumi tagként vesz részt a projekt megvalósításában. Szerintük ez növeli magyar részről hozzáadott értéket, “ami azt jelenti, hogy a tervezés mellett több kivitelezési feladatot fognak magyar cégek ellátni”.

A Mészáros Lőrinccel közeli viszonyt ápoló Szíjj László tulajdonába tartozó Duna Aszfalt az egyik legjelentősebb építőipari céggé vált Magyarországon, mióta a Fidesz van hatalmon. Három év alatt ötszörösére növelte a bevételét, amely 2015-ben 124 milliárd volt. A Napi.hu idei listája szerint Szíjj 55 milliárd forintos vagyonával a 17. leggazdagabb magyar. A KKM és René szerint a kongói óriásberuházás még idén megkezdődhet, így hamarosan tovább növelheti bevételét a cég.   

A cikk elkészítésében részt vett Csonka Anna. 

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ Afrika Duna Aszfalt Kongói Demokratikus Köztársaság Zambia Olvasson tovább a kategóriában