Magyarországon senki nem foglalkozik egyelőre rovaralapú élelmiszerek előállításával tudomásunk szerint, takarmányt is csak egy-két kisebb cég készít lárvákból. Ők minden szükséges engedéllyel rendelkeznek, de az utóbbi hetekben így is megindultak feléjük a gyűlölködő kommentek és fenyegető üzenetek.

A rovarevéssel szembeni hisztéria azután ívelt fel, hogy az Európai Unióban január végétől felvették az engedélyezett új élelmiszerek közé a házitücsökből készült zsírtalanított port, illetve különféle alombogárlárvából készülő alapanyagokat. Az engedélyeket az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság adta ki (ez csak a kérelmező vállalatokra vonatkozik, így egyelőre ők kizárólagos forgalmazók lesznek), és mint a Nébih a G7-nek megerősítette, ezzel a magyarországi forgalmazás is lehetséges:

Ha a Bizottság engedélyez egy új élelmiszert, akkor az az engedélyben megadott feltételek mellett az EU tagállamaiban, így Magyarországon is forgalomba hozható anélkül, hogy nemzeti szinten is engedélyeztetni kellene

– írták megkeresésünkre.

Az uniós engedély alapján elvileg széles palettán használható a rovarpor: krékerektől, snackektől és pizzáktól a szószokon át a csokiig és a sörig a legkülönbözőbb élelmiszerekbe tehető. Valójában ez nem új, négy másik rovaralapú élelmiszer már 2021 óta forgalmazható volt Európában. Nem igaz ugyanakkor, hogy mostantól a gyártók észrevétlenül rovaralapanyagokat tehetnének bármilyen ételbe. Erről a Nébih is kiadott egy közleményt, hogy megnyugtassa az aggódókat: “Az elmúlt napokban számos megkeresés érkezett a Nébih-hez: igaz-e, hogy hamarosan bármiféle jelölés nélkül tehetnek „tücsköt, bogarat” az élelmiszerekbe az előállítók. A hír ebben a formában semmiképp sem igaz!” – írták.

A rovarevéssel kapcsolatban ugyanakkor elég ellentmondásos a hatósági és politikai kommunikáció. 2017-ben még a Nébih szakembere is arról írt, hogy a rovarokból készült ételek előbb-utóbb a mindennapi táplálkozásunk részévé fognak válni, de egy évre rá Fazekas Sándor meglátta a politikai muníciót a témában. Az akkori agrárminiszter a választási kampányban Németh Szilárd mellett beszélt arról, hogy a rovarokkal a keresztény Európa értékrendjét akarja Soros aláásni. Egy-két nap múlva rendezték az első nagy rovaripari konferenciát Magyarországon, és bár a szervezők nem voltak teljesen nyugodtak, hogy nem jön-e a politikai után rendőrségi akció, végül szabadon lehetett lótetűt és hím szarvasbogársnacket kóstolgatni – nekem akkor a tempurába forgatott vándorsáska ízlett még a legjobban.

A propaganda bogara

Fazekas utódja, a méhészből lett miniszter Nagy István meglepő módon szintén nem rovarpárti. A minisztérium a napokban kiadott egy közleményt arról, hogy Magyarország egyedüli tagállamként nem támogatta az EU-s döntést, és bár kénytelenek vagyunk azt alkalmazni, de emiatt inkább módosítják az élelmiszerek jelölési rendeletét, hogy a rovarfehérjét tartalmazó termékek jól megkülönböztethetők legyenek, sőt, ezeket a termékeket elkülönítve, külön polcon kell majd elhelyezni az üzletekben.

Nem szorulunk rá a kukacevésre. Fontos, hogy gasztronómiai hagyományainkat megőrizzük, és ne hagyjuk, hogy megváltoztassák étkezési szokásainkat

– hangsúlyozta Nagy.

Ez a rovarevésbe való kultúrharcos beleállás nem magyar találmány. Az amerikai jobboldalon legutóbb épp az Orbán EU-s kilépési/nemkilépési mondatairól többféleképpen is tudósító American Conservative rémisztgetett azzal, hogy a davosi elit bogarakat akar tenni a tányérunkra, miközben ők kaviárt esznek. De hasonló vonalat visz a Brexit után új témákat kereső Nigel Farage is Nagy-Britanniában, akárcsak Aiwanger bajor miniszterelnök-helyettes, vagy Georgia Meloni miniszterelnök sógora, Francesco Lollobrigida olasz mezőgazdasági miniszter.

A rovaralapú élelmiszerek lehúzása a mi/ők politikai mocsarába egyrészt kissé abszurd, hiszen egy egyelőre prémiumkategóriás, töredékszázalékok által fogyasztott kiegészítő termékcsaládtól féltik az európai civilizációt és projektálják bele a témába a nemzethalált. A kevés kapható rovarélelmiszerben idáig is jelölve voltak a hozzávalók – miközben máshol gond nélkül fogyasztunk, használunk rovaralapú dolgokat a méztől a selymen át az epresjoghurtig, utóbbiban színező adalékanyagként alaptartozék a bíbortetű nőstényéből kinyert kárminsav.

A zsigeri elutasítás emellett hamis érveken alapul, társadalmi-környezeti szempontból pedig kifejezetten káros.

A hivatalos magyar álláspont szerint nálunk nincs komoly fehérjehiány, ezért nem is tartjuk indokoltnak a rovarok élelmiszerként történő fogyasztását az EU-ban. Valójában azonban Európa akut fehérjehiánnyal küzd, ezt jól mutatja a legfőbb takarmányfehérje, a szója helyzete. Szójából mintegy 44 millió tonnát használ fel évente az EU, aminek csak a negyedét termeli meg, a többi nagyrészt az amerikai kontinensről jön, GMO-s termesztésből. Magyarország önellátása is csak 20 százalék körül van.

A rovarok sokkal fehérjedúsabbak, mint a gabona, ezért hívei szerint elég paradox, hogy miközben az átlagosan 14 százaléknyi fehérjét tartalmazó gabonák megtermeléséhez sok energiát, földterületet és vizet használunk el, a 36-60 százalék fehérjét tartalmazó rovarokat inkább pusztítja a nagyipari mezőgazdaság. Pedig, míg egy kiló csirke “előállításához” 2,5 kg, egy kiló sertéshúshoz 5 kg, egy kiló marhahúshoz tíz kiló takarmányra van szükség, egy kiló házitücsökhöz csak 1,7 kg növényi takarmány kell.

Magyarok is kutatják a rovartenyésztés társadalmi hatásait

Egy, a Science-ben januárban megjelent tanulmány amellett érvel, hogy a rovarokat egy sor szempontból sokkal nagyobb mértékben kellene takarmányként hasznosítani: kisebb a környezetterhelésük, nem kell nagy földterületet a növénytermesztéstől elvonni, és az állatoknak is egészségesebb tápanyagforrást biztosít. A rovarok az alacsony értékű szerves hulladékot, akár még a trágyát is magas értékű állati táplálékká képesek átalakítani.

Ennek vezető szerzője az az Arnold van Huis, akii tíz évvel ezelőtt meghatározó szerepet vitt a táplálkozástudományi rovarforradalom beindításában. 2013-ban az ő közreműködésével jelentette meg az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete az ehető rovarokról szóló nagy jelentését, egyértelművé téve, hogy a világ kultúráinak táplálkozásában nagyobb részében mindig is szerves helye volt a rovaroknak, amiknek a jövőben is döntő szerepe lehet az élelmezési válság kezelésében.

A rovaros körökben csak “FAO-bibliaként” emlegetett munkát követően gyorsult fel Európában a kutatási szféra fejlődése, jelentős tőke érkezett az innovációkba, és megindult az automatizált termelési rendszerek kiépítése.

A fő központ Hollandia, az egyik vezető egyetemi műhely pedig a Wageningen Egyetem entomológiai tanszéke, ahol MSc-hallgatóként Diófási Dóra is részt vesz már a kutatásokban. Ő úgy látja, hogy Ázsiával szemben, ahol az olajban egészben megpirított rovaroknak van nagy hagyománya, Európában a kulturális különbségek miatt inkább a feldolgozott termékeknek lehet esélye.

Számomra értelmezhetetlen ha azt állítják, hogy a magyarságunkat fenyegeti, ha valaki rovarokat fogyaszt

– mondja, amikor telefonon beszélgetünk a rovaripar helyzetéről.

Dórát azért is bosszantja, ha rátelepszik a területre politika, mert nagyon sok előremutató dologra lehetne használni a mostani fejlesztéseket: szerinte nem is feltétlenül elsősorban Európában, hanem a szegényebb déli területeken. A legtöbb rovarnak úgyis 28-30 fokos meleg és magas páratartalom az ideális, a helyi közösségek pedig fejlődni tudnak az egyszerű, minimális tőkével is elkezdhető rovartenyésztés révén – ő kenyai példák alapján most Kolumbiában segít jó gyakorlatokat beindítani.

Fehérjepor, rovarliszt, szöcsketapas

Európában ehhez képest az ipari szintű termelés dominál, sokkal magasabb árszinten. Az áttörés először a snackek, ízesített egész szárított rovarok, majd a rovarfehérje felhasználásával készült energiaszeletek, müzliszeletek és aztán a fehérjeporok, testépítőszerek piacán következett be. Franciaországban még sör is készül tücsökből, de a tömeges felhasználás a rovarliszt innovatívabb felhasználásával jöhet majd el. Ez azonban szerkezeti okokból sem egyszerű. A rovarfehérje rövid rostokból áll, nem formázható jól, önmagában nem lehet kisütni, ezért a rovarlisztet 40 százalék körül más összetevőkhöz keverik. Vannak izgalmas irányok, mint a C-Fu Foodsnál a szójához hasonló szeletelhetővé tétel, de a fejlesztők még keresik az ideális technológiákat.

Az európai kutatás mindenesetre nagyon pörög, és az ebben élenjáró országok lesznek a nyertesei a folyamatnak, aki pedig most kimarad, annak kevesebb esélye lesz – mondja Antonovits Bence, aki a benelux rovariparban, illetve a Pannon Protein takarmányrovarokkal foglalkozó cégnél dolgozott korábban. Szerinte a fejlődéshez leginkább hatékonyabb technológiák, méretgazdaságos termelés és alacsonyabb árak kellenének, ehhez pedig nem ártana a nagyobb verseny és a támogató jogi környezet. Tapasztalatai szerint Magyarországon a hatóságok nem mindig tájékozottak és segítőkészek: volt, hogy egy termelőüzem beindításánál nem értették, hogy nem egy új fajt akarnak betelepíteni, hanem csak a termelést és feldolgozást szeretnék engedélyeztetni, és a jogi környezettel sem igazán voltak tisztában az illetékes kormányhivatalnál.

Vannak, akik kapásból undorodnak a rovarok gondolatától is, és ha a minisztérium nem támogató, úgy nagyon nehéz sikerre vinni egy eljárást.

Magyarországon egyelőre senki nem foglalkozik rovarélelmiszerek előállításával. Importrovarokat néhány üzletben, illetve az online kereskedelemben lehet kapni; keresettek például a Jimini’s felső kategóriás bogarai – 10 gramm feketeborsos sáska 2700 forint körül van -, de a kifli.hu révén a rovarak megjelentek a lakossági tömegkereskedelemben is.

Légylárvák a garázsból

Előrébb tartanak a rovaralapú takarmányok. Előbb a haltápban, de 2021 óta már a baromfi- és sertéstakarmányban is használhatók rovarok. Egy-két magyar termelő foglalkozik is ezzel. A Csongrád megyei Forráskúton a Grinsect tenyészt takarmányban hasznosított fekete katonalégylárvákat. Az alapító Aszalai Sándor kockázatitőke-befektetőként látta meg a lehetőséget a szektorban, öt éve a szülei garázsában kezdett autodidaktaként legyeket tenyészteni. 700 millió forintos befektetéssel most éppen a húszszorosára növelik a kapacitásukat, tavasszal a reményeik szerint már három tonna élőlárvát tudnak már naponta előállítani – ez az a kritikus mennyiség, ami után szerinte már rentábilis lehet az üzlet.

Mint a rovaripar általában, ők is egyébként nem hasznosuló melléktermékeket használnak, mint például a gyümölcslékészítés vagy a betakarítás melléktermékeit. Mint hangsúlyozza, új ágazatként a hatóságok még talán szigorúbban is odafigyelnek, hogy minden előírást betartassanak, komoly higiéniai feltételeknek kell megfelelniük.

Láttam, mennyi élelmiszert dobnak ki nap mint nap, és mennyi felhasználatlan melléktermék keletkezik. Ezzel a tevékenységgel egyszerre tudjuk csökkenteni a fehérjekitettségünket, és közben még jót is tesz a környezetünkkel, mert visszaforgatjuk az élelmiszerláncba azt, ami egyébként menne a szemétbe.

Egyelőre haltakarményként értékesítik a lárvákból készült rovarlisztet és zsírt, de fejlesztettek egy hipoallergén prémium kutyatápot és terveznek rovaralapú macskakaját is. Árban a minőségibb halliszttel már nagyjából tudnak versenyezni, de a tízéves cél, hogy az egyelőre még jóval olcsóbb szójával is versenyképesek legyenek. 

Antonovits Bence szerint a rovarfogyasztás szélesebb terjedéséhez még jelentős innovációk és alacsonyabb ár kell: miközben nagyon olcsó nyersanyagról van szó, a feldolgozott termékek egyelőre inkább prémiumkategóriásak, és az ízük, állaguk is hagy kívánnivalót maguk után. Szerinte a kulturális ellenállás leküzdhető lenne: “a 18. században a magyarság átállt a juhfaggyúról a sertészsírra, a 20.-ban a zsírról a napraforgóolajra, most pedig egyre inkább az olívára – ezt megoldják a marketingesek” – mondja. Ő úgy tapasztalta, hogy minél többet tud valaki a témáról, annál elfogadóbb, a rovarélelmiszerek pedig valóban egészségesek, élettani szempontból előnyösek, és az ökológiai lábnyomuk sokkal kisebb, mint a hústermelésé.

A Hollandiában kutató Diófási Dóra nem hiszi, hogy az emberek nagyrészt rovart esznek majd húsz év múlva, inkább takarmány lesz még jó ideig szerinte a fő irány: “Úgy gondolom senkinek nem célja, hogy az emberek reggel-este kizárólag rovartartalmú élelmiszereket fogyasszanak, de annak nagyon örülnénk, ha néhány év múlva az állatifehérje-fogyasztás kimutatható százalékát váltaná ki a rovar alapú élelmiszer.”

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Tech Vállalat élelmiszer mezőgazdaság rovar rovarétel Olvasson tovább a kategóriában