Pálffy felidézte a tavalyi látogatószámot is, ami számukra a legfontosabb mérőszám: 2020-ban mindössze hetvenezren buliztak a Parkban, ami az induláskori első évi szintet is alulmúlta az eleve késői nyitást követően mindvégig érvényben lévő ötszáz fős létszámkorlát, majd az este 11 órás zárás előírása miatt.

Egy-egy estére tízszereződik a dolgozói létszám

A Budapest Park egy évben jellemzően öt hónapig van nyitva, ráadásul a szezonban többnyire csak heti három este fogadják a szórakozni vágyókat, akik kiszolgálásán teltháznál csaknem ötszáz pultos, technikus, biztonsági őr, mentős és takarító dolgozik. A személyzetnek ezt a részét jobbára alvállalkozók biztosítják, a vendéglátásban azonban van egy szűkebb, a Park alkalmazásában álló kör. A toborzás és a betanítás mindenesetre évről évre visszatérő feladat, amelyre normál esetben a szezon előtt nagyjából másfél hónap jut. Idén ezt két hét alatt oldotta meg a stáb, igaz, eleinte még nem volt meg a szükséges létszám.

Tudtuk előre, hogy munkaerőhiány lesz, kezdetben a szükséges létszám kétharmada dolgozott csak, amit a vendégek is érezhettek. Elég sokat küzdöttünk ezzel, július közepére állt össze nagyjából a személyzet.

– mondta el Pálffy András, hozzátéve, hogy egy nyáron akár ezres nagyságrendben is megfordulnak náluk dolgozók, a fluktuáció hatalmas, hiába kell csak három-négy napon dolgozni, a hajnalig tartó műszakok fárasztóak. Sokan csak beugranak egy-egy estére dolgozni a főállásuk mellett.

Nem most szembesülnek először nehézségekkel

Noha a szórakozóhely az utóbbi néhány évben egyre szebb eredményeket produkált – ez jól látszik az előbbi ábrán is –, a nyereséges működésig négy szezonnak kellett eltelnie. Már a nyitás sem ment zökkenőmentesen, ugyanis a rendezvények megtartásához szükséges engedélyt a várthoz képest két héttel később kapta meg a Budapest Park, ami jókora negatív hírveréssel járt. Időközben kiderült az is, hogy hiába volt évtizedes szórakoztatóipari tapasztalat a korábban a Zöld Pardon alapításában és működtetésében is részt vevő Pálffy András háta mögött, az új hely felfuttatása a tervezetthez képest tovább tart.

Azt gondoltam, hogy azzal a speciális szakmai tudással, ami a csapatunknak van, rögtön a semmiből tökéletes dolgot csinálunk – túl nagy volt az önbizalmam, hamar jött a pofon, hogy ezt a helyet nehezebb lesz megtölteni.

A Zöld Pardonban megszokotthoz képest új módszerrel hirdették meg a programokat és értékesítették a jegyeket  – ám ekkora volumenben a korábbiakhoz képest sokkal átfogóbb és költségesebb kommunikációs stratégiára volt szükség. A közönséggel el kellett fogadtatni az eleinte bizarrnak tűnő, Közvágóhídnál lévő helyszínt. A tervezett költségek elszálltak, a gyors nyereség helyett pedig évekig veszteséget termelt a vállalkozás. Pálffy kezdeti üzlettársa, Juhász Dávid ki is szállt az első év után, a helyébe Gerendai Károly projektcége lépett. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a bankok vonakodtak a hitelezéssel, így baráti kölcsönökből tudták csak kipótolni a költségvetés hiányát.

Mindeközben a cégvezetés is új hozzáállást kívánt, az organikusan fejlődő Zöld Pardon után Pálffy egy nyugat-európai léptékkel mérve is kiemelkedő helyet képzelt el. Ehhez az ágazatban gyakori erősen kontrollált működés helyett bizalmi légkör kellett, a munkatársak közötti őszinteséggel és átláthatósággal.

Ha folyamatosan nagy a stressz, az vezetőként is nyomasztó. A bizalmi légkör kialakítása egy markáns szemléletmódváltás volt a részemről, amiről ma már kijelenthetem: emberileg és üzletileg is helyes döntés volt. Elsősorban a közvetlen munkatársaimnál, a szervezőcsapatnál valósult ez meg, és innen indulva járja át a teljes csapatot, az egész működésünket.

A kontrollnak a vendéglátásnál van viszonylag objektív része, ennek eltúlozása azonban olyan mértéékű készletellenőrzést, próbavásárlást és kamerás felügyeletet eredményezhet, ami már nagyon stresszes és persze költséges. Végül nem biztos, hogy megéri. A  csapat összetétele, a kollégák kiválasztása ma már sokkal hangsúlyosabb, a szankciók helyett a helyzetfelismerésen és a csapaton belüli segítségkérésen, segítségnyújtáson van a hangsúly.

A továbblépés erősen kérdéses

A szakmában a 2019-es év sikerei sokak számára rendkívül biztatóak voltak, 2020-ra mindenki nagy reményekkel készült. Ezekből aztán szinte semmi sem valósult meg. A nagyobb külföldi produkciók a nemzetközi turnék tavalyi és idei elmaradása miatt már 2022-re vannak átütemezve. Így viszont a jövő évi felhozatal annyira kiemelkedő lesz, hogy a mostani gyakorlattal ellentétben várhatóan a hét nagyobbik részén nyitva lesz a Park.

Addig is az elmúlt csaknem másfél év veszteségeinek a ledolgozása a cél, ezt követően lehet elővenni a 2019-ben megfogalmazott terveket. Hogy erre pontosan mikor kerül sor, az bizonytalan, de van rá reális esély, hogy akár már idén. Kérdés, hogy lesznek-e újabb lezárásokkal járó hullámai a járványnak, illetve, hogy a nemzetközi összehasonlításban élőzenés programokra viszonylag ritkán járó magyar közönség hajlandó lesz-e eljönni a 2022-es programokra. A hely mérete miatt egy napi nyitva tartás óriási költséggel jár, nagy kockázatvállalást jelent tehát akár egy külföldi előadó hétköznapra eső koncertje is.

A válságból való kilábalásban az állam is segíthetné az ágazatot, legalább egy kedvezményes kulturális áfakulcs bevezetésével. A magas áfa nem csak a mostani időszakban nehezíti a szórakozóhelyek életét. A külföldi előadókkal való megállapodáskor általában problémát okoz, hogy nehéz megmagyarázni, miért lát a zenekar a viszonylag magas jegyárból a szokásosnál jóval kevesebbet. A magyar koncerthelyszínek vonzerejét ez erősen csökkenti.

Mindenesetre hosszabb távon Pálffyék szeretnének jobban bekapcsolódni a zenével kapcsolatos oktatási programokba, miközben a Budapest Parkban több művészeti ágnak adnának majd helyszínt.