Egészen különleges helyzetbe került Norvégiában az utóbbi évtizedek egyik legsikeresebb magyar gyökerű vállalkozása, a Wizz Air. Ritka, hogy egy kelet-európai vállalat a világ egyik leggazdagabb országának belső piacát célozza meg, most azonban ez történt.
A Wizz Air piacszerzési kísérlete körüli vita annyira eldurvult, hogy a norvég miniszterelnök bojkottot ígért a légitársaság ellen, egy napilap szerkesztőségi véleménycikkben állt ki a cég ellen, egy miniszter pedig olyan szavakkal minősítette Váradi József vezérigazgatót, amelyeket a magyar politikában nehezen lehetne elképzelni egy külföldi befektető esetében.
A konfliktus abból ered, hogy októberben a Wizz Air bejelentette, Olaszország után Norvégiában is lesznek belföldi járatai. A légitársaság Oslóban nyit bázist és három norvég városba (Bergen, Tromso és Trondheim) indít járatokat novembertől, amellyel leginkább Európa egyik legnagyobb fapados társaságának, a Norwegiannek, illetve a részben dán és svéd állami tulajdonban lévő Scandinavian Airlines-nak jelenthet konkurenciát.
Az ellentétet az váltotta ki, hogy a Wizz Air visszautasította a norvég szakszervezetek követelését a kollektív szerződés megkötésére. A Wizz Air közismerten nem pártolja a szakszervezeti mozgalmakat, amikor Romániában 2014-ben szakszervezetet alapítottak az ottani dolgozói, 19 embert rúgtak ki, a Legfelsőbb Bíróság későbbi döntése alapján törvénytelenül.
A Wizz Air lépését élesen bírálta a legnagyobb norvég szakszervezeti csoport, az ötmilliós országban 900 ezer taggal rendelkező LO. Több tagszervezete bojkottra szólított fel a Wizz Air ellen, és erre Váradi is keményen reagált. Egy dán újságnak adott interjújában a szakszervezeteket gyerekesnek, Norvégiát pedig nacionalistának és protekcionistának nevezte.
A szakszervezetek nem az én világom. Elég ránézni azokra a légitársaságokra, amelyeket szakszervezetek foglaltak el, az összes a csőd szélén áll
– mondta az interjúban Váradi. Szerinte a szakszervezetek rontják a cégek hatékonyságát, és ennek leginkább a munkavállalók és az adófizetők a vesztesei, mert sokan vesztik el a munkájukat, a bajba jutó cégeket pedig az államnak kell kisegítenie. Váradi a Wizz Airt “szakszervezetek nélküli légitársaságnak” nevezte, és azt mondta, nyugodtan bojkottálják a szakszervezetek a Wizz Airt, őt ez nem érdekli.
Az interjú után az LO vezetője azt mondta Váradiról, hogy komoly hiányosságai vannak a norvég vállalati modellel kapcsolatban.
Norvégiában a társadalmi különbségek alacsonyak, a bizalom pedig nagy. A bizalom kulcsfontosságú lenne egy olyan ember részéről, aki utasokat szállít több kilométeres magasságban. Ez egy tiszteletlen támadás a dolgozók és a jogaik ellen
– mondta Hans-Christian Gabrielsen. Egy másik szakszervezeti vezető pedig arról beszélt, hogy Váradinak csak a saját pénztárcája számít, a Wizz Air pedig “folytatja a frontális támadását a norvég modell” ellen.
Norvégiában (mint ahogy a többi skandináv országban is) Kelet-Európához képest hihetetlenül magas a szakszervezeti tagok száma és a kollektív szerződések elterjedtsége. A skandináv kapitalizmus egyik fontos alapköve a munkáltatók, az állam és a munkavállalók közötti hosszú távú háromoldalú megállapodások rendszere, amely a kiszámíthatóság és a magas színvonalú állami szolgáltatások biztosítéka.
A munkavállalók érdekvédelmi képviseletét a szakszervezetek látják el, Norvégiában jelenleg minden második munkavállaló szakszervezeti tag, és a dolgozók háromnegyede kollektív szerződés szerint végzi a munkáját. A Wizz Airhez hasonló megközelítést elsősorban ezért értékelhetik úgy, hogy az szembe megy az ország gazdasági modelljével.
Váradi érvelése viszont természetesen azon alapszik, hogy az erős szakszervezet és a kollektív szerződés általában a munka törvénykönyvénél előnyösebb helyzetbe hozza, és oda be is betonozza a dolgozókat, és így sokkal kisebb mozgásteret hagy a cégvezetésnek a drasztikus változtatásokra, amelyekre válság esetén szükség lehet.
A norvég miniszterelnök, Erna Solberg a parlamentben beszélt arról, hogy a Ryanairhez hasonlóan a Wizz Airrel sem fog repülni a dolgozói önszerveződés tiltása miatt. A munkaügyi miniszter, Henrik Asheim pedig azt mondta, hogy Váradi nem érti meg és nem ismeri el a norvég dolgozói világot. Szerinte Váradi nézetei a szakszervezetekről “finoman szólva is nagyon idegenek” tőlük.
Úgy tűnik, a kockázatvállaló kelet-európai vállalat és a norvég jóléti állam eltérő társadalomszemléletéből fakadó konfliktus az utóbbi javára dől el. A norvég újságok legalábbis így értelmezik a Váradi-interjú után két nappal kiadott Wizz Air-közleményt. A korábbi harcias álláspontnál békülékenyebb hangvételű írás szerint a Wizz Air teljes mértékben tiszteli a norvég vállalati modellt és a törvénynek megfelelően jár el, azaz nem tagadja meg a dolgozók önszerveződési jogát.
Vállalat
Fontos