Miközben a koronavírus által érintett ágazatok többségében a fokozatos lazításnak köszönhetően már látszik a fény az alagút végén, a rendezvényszervezők, ezen belül is a sportrendezvényeket szervező cégek helyzete teljesen kilátástalan. A több száz fős események megtartását egyelőre sehol a világon nem engedélyezték, itthon a legutóbbi hírek szerint legkorábban augusztus 15. után lesz erre mód.
Ez azt jelenti, hogy az iparág legalább öt hónapra gyakorlatilag lenullázódott. A szervezőknek a hagyományos tevékenységből nem csak, hogy bevétele nincs, de az elhalasztott vagy törölt versenyeken nem keveset buktak is, mivel rengeteg dolgot beszereztek már ezekhez. A piac szereplői virtuális versenyek szervezésével próbálják menteni a menthetőt, és bár a műfajnak jó néhány hiányossága van, a kiéhezett futótársadalom itthon is egyből rákapott a lehetőségre.
A virtuális futás nem teljesen ismeretlen Magyarországon sem, évek óta van egy társaság, amely ilyen események szervezésére specializálódott. A triatlonos Gábor Bence által alapított virtualfutok.hu már az idei szezon előtt is húsz ilyen versenyt szervezett, de az igazi érdeklődést az eseményeik iránt a járványhelyzet hozta meg.
A virtuális futóverseny lényege, hogy egy előre meghatározott pár napos időintervallumban, szabadon választott útvonalon mindenki maga teljesíti a távot, amelyre kifizette a nevezését. A futást valamilyen módon (okos órával, futóalkalmazással) rögzíti, és ezt küldi be emailben, vagy tölti fel a megadott helyre. Ha a futását elfogadják, akkor megkapja az előre belengetett jutalmat, ami lehet érem, technikai póló, vagy bármi más.
Aki egyszer is volt hagyományos futóversenyen, vagy legalább néha szokott futni, az vélhetően azonnal számos problémás pontot felfedez ebben a lebonyolítási módban. A verseny igazából nem is lehet verseny, mert a különböző útvonal miatt nem összevethetőek az eredmények. Ennél is nagyobb baj, hogy nincs két olyan alkalmazás, amely azonos távolságot mér. Egy félmaratonon néhány száz méter nem is számít jelentős különbségnek, ha valaki peches (vagy szerencsés) két-három kilométernyi differenciát is összehozhat.
Emellett a szolgáltatás sem hasonlítható össze egy tömegrendezvényen biztosítottal. Nincs lezárt útvonal, frissítés, befutócsomag, ami egy normál versenynél alap, és hiányzik a közösség is, hiszen mindenki egyedül (esetleg kisebb társaságban) fut. Azaz két telejen más szolgáltatásról van szó, amelyeknek bár az alapja ugyanaz, de nem tökéletes helyettesítői egymásnak.
Részben ezek miatt a két kategóriának egészen a járványhelyzetig elkülönült tábora volt: akiket vonzott a hagyományos futóverseny miliője, ilyenen vettek részt, akiknek valamiért ez nem feküdt, azok pedig virtuális eseményeken indultak. Emellett a szervezők sem vegyültek, vagy a hagyományos, vagy a virtuális rendezvényekre mentek rá.
A koronavírus azonban azzal, hogy a hagyományos tömegrendezvényeket elsodorta, rengeteg embert terelt át a virtuális versenyekre, és ezt a bevétel nélkül maradt versenyszervezők is felismerték.
A virtualisfutok.hu legutóbbi rendezvényén, a május elején tartott Antivirus Run-on például 1200 egyéni induló volt. Ez már egy hagyományos futóversenyen sem kevés, náluk viszont rengetegnek számít. Gábor Bence tájékoztatása szerint három-négyszerese a megszokottnak, sőt, az egy évvel korábbi eseményükhöz képest közel hatszoros volt a szorzó (2019-ben egy áprilisi verseny esett időben a legközelebb az Antivirus Runhoz). Ráadásul az egy hónappal későbbre belőtt Health Run-ra is hasonló mértékű volt az érdeklődés: már két héttel az esemény előtt több nevező volt, mint amit a járványhelyzet előtt megszoktak.
Ennek fényében nem meglepő, hogy a hagyományos futóversenyek szervezői is hamar felismerték, hogy a virtuális események lehetnek azok, amelyekkel – ha a kieső bevételeket nem is tudják pótolni, de – rövidtávon levegőhöz juthatnak. Gábor Bence azt mesélte, hogy a vészhelyzet elrendelése óta őket is több versenyszervező kereste fel tanácsért, az elmúlt hetekben pedig lényegében már futószalagon követik egymást a különböző virtuális versenyek.
A Zsámbékfutás szervezői például a hagyományos versenyük indulóit terelték át részben egy virtuális eseményre. A rendezvényt jegyző cég vezetője Patyi János lapunknak elmondta, részükről ez tulajdonképpen kármentés volt, hiszen már mindent beszereztek a versenyhez, mire kiderült, hogy a járványhelyzet miatt nem lehet azt megtartani. Korábban mi is írtunk róla, hogy ebben a műfajban
a költségek nagy része már a rendezvény előtt felmerül, így azok, akiknek a versenye közel esett a tiltáshoz nagyon nehéz helyzetbe kerültek.
A Zsámbékfutásnál a szervezők végül három lehetőséget ajánlottak fel futóiknak: átvihették a nevezést 2021-re, visszakérhették a pénzüket, vagy lefuthatták a választott távot egy virtuális verseny keretében. Utóbbi fogadtatása meglepően jó volt, a versenyzők több, mint fele élt a lehetőséggel. Ez azért is előnyös a szervezőknek, mert így fel tudták használni például az érmeket, amiket máskor már nem lehetett volna.
Patyi János azt mondta, hogy esetükben ez egy egyszeri alkalom volt, a jövőben lehetőség szerint olyan eseményekre fókuszálnak, amikor mindenki ugyanott teljesíti és méri az adott távot. A virtuális sportprogramot akkor szerveznének, ha valamilyen külső tényező, például az időjárás miatt nem tudnak megtartani egy eseményt.
Nem mindenhol egy konkrét rendezvény alternatívájaként gondolnak azonban a virtuális versenyekre, mostanra már teljesen független események is vannak. Az ország legnagyobb versenyszervezője, a BSI például május közepén egy a hagyományos versenyeitől teljesen független virtuális futást szervezett, amelyhez ráadásul – a műfaj hazai történetében először – szponzort is találtak, a Riska tejmárkát. Kocsis Árpád, a BSI Sport Kft. ügyvezető tulajdonosa lapunknak elmondta:
több mint kétezer nevezőjük volt a háromnapos hétvégi eseményre, úgy, hogy még vasárnap délután is érkezett nevezés.
Ez különösen annak fényében sok, hogy a versenyt a szintén elhalasztott Ultrabalaton eredeti időpontjában tartották, márpedig az elmaradt esemény helyett Balaton-kerülés szervezői is meghirdettek egy ingyenes virtuális futást, így sokan inkább azt választották.
Kocsis Árpád szerint az esemény így abszolút sikeresnek tekinthető, még akkor is, ha az ebből származó bevételük sem a nevezési díjak, sem a szponzori pénz esetében nem vethető össze egy hagyományos versenyükével. A szektor cégei számára ugyanis most minden fillér számít, hiszen lényegében megszűnt a piacuk, és
annyi tartaléka egy vállalatnak sem lehet, hogy 6-8 hónapig egyetlen fillér bevétel nélkül képes legyen fizetni az alkalmazottait és állni a mindenképpen felmerülő költségeket.
A BSI ezért már Pünkösdkor folytatja az ilyen versenyek szervezését, ráadásul második körben nem is a futókra, hanem a kerékpárosokra céloznak. Egy olyan virtuális tókerülő eseményt tartanak, ahol nem kell ténylegesen megkerülni a kiszemelt hazai tavat, csak letekerni a távot, ami ehhez elég lenne. Ez az esemény ráadásul a szabadidősport hazai népszerűsítése érdekében létrehozott Ötpróba naptárjába is bekerült, miután nagyjából két hete az állami hátterű program is beállt a virtuális események mögé.
Érdekes kérdés, hogy mi lesz a virtuális eseményekkel, ha visszatérnek a hagyományos versenyek, de valószínűsíthető, hogy azok, akik az elmúlt időszakban elkezdtek ilyeneket szervezni, és akár fejlesztettek is ennek érdekében, a jövőben sem mondanak le róluk. Mindez azt jelenti, hogy a járványhelyzet valószínűleg ha nem is megteremtett, de mindenképpen hatalmas lökést adott egy piac fejlődésének, ami a teljes iparág alakulására is hatással lehet a későbbiekben.
Vállalat
Fontos