A Mol az olajipar Bajnokok Ligájába került, a legnagyobb játékosokkal fog egy asztalhoz ülni, mint a BP, az Exxon Mobil vagy a norvég állami olajvállalat, az Equinor
– mondta Berislav Gaso, a Mol kutatás-termelésért felelős vezérigazgatója egy mai háttérbeszélgetésen, ahol a magyar olajvállalat valóban méretes vásárlásáról volt szó. A lelkesedés érthető, hiszen az ACG (teljes nevén Azeri-Chirag-Gunashli) olajmező tényleg őrült nagy, a 11. legnagyobb a világon, az azeri olajtermelés 80-85 százalékát hozzák itt felszínre hat mélytengeri platformon. Tavaly napi 584 ezer hordó kőolajat termeltek itt ki – összevetésül, az egész magyarországi kőolajtermelés napi 22,1 ezer hordó volt tavaly.
Ennek közel tíz százalékát vette meg a Mol az amerikai Chevrontól 1,57 milliárd dollárért, ami mostani árfolyamon 461 milliárd forint.
A mező mellett 8,9 százalékos arányban részesül a Mol abban a BTC nevű olajvezetékben, ami Bakut és a dél-törökországi Ceyhant köti össze.
A vásárlást a Mol a termelési vezetője szerint saját forrásból oldják meg. Ez viszont azt jelenti, hogy a Mol ellőtte puskaporát, hiszen a vállalat pénzeszközei 2018 végén 1,37 milliárd dollárt tettek ki. Gaso szerint mindenesetre ezzel a vásárlással a Mol nagy lépést tett a 2030 stratégiája megvalósítása felé, ezért most már „nem kell sietni, nincs nyomás”, hogy megint egy hasonló tranzakciót hajtsanak végre.
Az ACG mező nagyjából 3 milliárd hordó kőolajat rejthet, a tavalyelőtt megújított szerződés értelmében 2049-ig birtokolják a felek a koncessziós jogot. A Mol nagyjából arra számíthat, hogy napi 20 ezer hordó termelést könyvelhet el itt – tehát a csoport kőolajtermelése közel 50 százalékkal nőhet 2020 második negyedévétől, amikor várhatóan zárulni fog a tranzakció. A projekt tehát, hacsak valami nagyon meglepő nem történik, évtizedig hozhatja a pénzt a Molnak. Ugyanakkor mint minden már felfuttatott kőolajmezőnél, várhatóan itt is csökkenni fog a termelés, igaz, ennek mértékét nehéz pontosan előre jelezni.
A mező operátora a BP, ami azt jelenti, hogy ők vezetik az együttműködést, a részesedésük 30,4 százalék. Az azeri olajtársaság 25 százaléka után a Mol lesz a harmadik legnagyobb tulajdonos 9,57 százalékkal, csak ez után következik az Exxon, az Equinor, illetve japán, török és indiai olajvállalatok.
Mivel a magyar-azeri politikai kapcsolatok meglehetősen közeliek – ez egyébként nem teljesen botránymentes, elég ha a baltás gyilkosra vagy az azeriek Magyarországra is utalt korrupciós pénzeire gondolunk -, adódik a kérdés, hogy volt-e az üzletnek politikai oldala. Gaso szerint „két nyilvános vállalat üzlete volt ez egy transzparens folyamat keretében”, de azért szempont volt a magyar és az azeri kormány jó viszonya, amikor a döntést meghozták. Ám ezt csak azt követően mérlegelték, miután megvizsgálták a vásárlás technikai és kereskedelmi oldalát, mondta Gaso.
A politika kérdésében ennél is jobban számított, hogy a helyi rezsim „stabil és befektetőbarát”, a BP pedig évtizedek óta problémamentesen viszi a projektet, és jó tapasztalatokat szerzett az azeri szabályozási környezetben. Ez érthető, mivel az azeri kormány maga is érdekelt a sikerben, az ACG mező adja a közép-ázsiai ország kormányzati bevételének nem elhanyagolható részét.
Vállalat
Fontos