Újraértelmezte a kényszervállalkozó fogalmát Tomcsányi Péter. A korosztályos sakkbajnok 21 évesen, 1994-ben azért alapította meg első vállalkozását egy gyerekkori barátjával, mert ez kellett ahhoz, hogy nemzetközi sakkversenyeket szervezhessenek. Három évvel később, pályafutása lezárásaként írt egy megnyitáselméleti szakkönyvet, de alig talált olyan nyomdát, amely az akkori szerény anyagi lehetőségei között elvállalta volna a munkát. Sokan nem is válaszoltak, akadt viszont olyan cég is, amely másoknál 40 százalékkal olcsóbban leszerződött vele, és jó minőséget produkált.
Ez a kontraszt feltűnt a Gödöllőn közgazdászként végzett fiatalembernek, meglátta benne az üzleti lehetőséget. Pedig korábban egyáltalán nem gondolt arra, hogy vállalkozó legyen, egyetemistaként még a multis karrier lebegett a szeme előtt. Így kelt új életre a cég, amelynek eredetileg a Ráta nevet akarták adni, de az már foglalt volt, így végül egy angol nyelvű olvasmány nyomán keresztelték el a társaságot Prime Rate Bt.-nek. Ennek jogutódja a Prime Rate Kft., amely Magyarország egyik legjelentősebb nyomdai vállalkozása, legalábbis a digitális technológiával kiszolgált területeken.*Az analóg és a digitális nyomtatás között az a különbség, hogy az előbbinél hagyományos eljárást, nyomólemezeket használnak, az utóbbinál viszont nincs ilyen, az adatállomány digitálisan kerül a nyomtatógépbe, ahogy az otthoni készülékeken is. A digitális technológia gyors előretörése ellenére itthon még ma is az analóg technológiával készül a nyomtatványok körülbelül 90 százaléka.
Tomcsányi Péter eleinte munkák közvetítésével foglalkozott a megrendelők és a nyomdák között, de aztán elkezdett digitális nyomdagépeket vásárolni, így cége egyre nagyobb piaci részt szerzett. 2003 végén felvásárolták akkori legnagyobb versenytársukat, a PXP-t, ami megerősítette piacvezető helyzetüket. Az ügylet részvénycserével zajlott, innen ered, hogy az egyik volt PXP-tulajdonos, Ratkovics Péter a mai napig 2 százalékos részesedéssel rendelkezik a Prime Rate-ben.
A digitális nyomtatás iránti igény növekedésének köszönhetően a válság nem viselte meg különösebben a céget. Ezt a technológiát jellemzően három esetben választják az ügyfelek. Az egyik, ha valamiből nincs szükség nagyobb mennyiségre, ökölszabály szerint ezer darabnál kevesebb kell. A másik, ha nagyon rövid a határidő, így például nincs idő elkészíteni a nyomólemezeket és várni a száradásra. A harmadik pedig az, amikor változó az adattartalom, mint például a közüzemi számláknál, bankszámlakivonatoknál vagy éppen személyre szóló marketingleveleknél, mivel ezek ofszet technológiával nem elkészíthetőek.
A Prime Rate megrendelői körében ennek megfelelően vannak kiadók, közműszolgáltatók, bankok, biztosítók, ipari és szolgáltató vállalatok és mindenféle olyan cég, amely marketinganyagokat gyártat. Emellett dolgoznak termelő cégeknek is, például egy elektronikai termékeket gyártó nagy multinak, amelynek közelében saját telephelyet is létesítettek.
Az újpesti központú Prime Rate-nek Gödöllőn van egy zöldmezős beruházásban, 2017-ben elkészült modern ofszet üzeme is. A vállalat sokáig úgy működött, hogy a digitális munkákat megcsinálták saját maguk, az ofszet eljárást igénylő nyomtatványokat pedig négy-öt beszállítótól rendelték meg. Ezek egyike, egy gödöllői vállalat 2013-ban csődbe ment, és a Prime Rate ekkor átvette a dolgozók és a gépállomány jelentős részét. Azóta a géppark teljesen megújult, az ipari csarnok irodáinak és közösségi tereinek általuk megrendelt kialakítása pedig rangos belsőépítészeti díjban részesült.
„Ha az ember szeretne egy bizonyos szolgáltatási színvonalat nyújtani a partnereinek, akkor annak tükröződnie kell a gépekben, épületekben is. Emellett, ha az embereink elégedettek, jól érzik magukat, akkor jobb eséllyel nyújtanak jó szolgáltatást a vevőinknek. Ehhez hozzájárul az a munkakörnyezet, ahol több időt töltünk, mint otthon”
– indokolja Tomcsányi Péter, hogy miért költött a szükséges minimumnál többet az épületegyüttesre.
Ezt a megközelítést részben az teszi lehetővé, hogy Tomcsányi Péter sosem akart a legolcsóbb lenni a piacon, még akkor sem, ha nyugat-európai megrendelésekről van szó, ahol érvényesülhet az alacsonyabb magyar bérszint jelentette előny. A cég közel 10 milliárdos árbevételén belül tavaly már 1,5 milliárdot tett ki az export, amely főként Ausztriába, Németországba, Svájcba és Franciaországba irányul.
Az ausztriai relációt erősíti, hogy tulajdonosi kapcsolattal szilárdították meg a 150 éve működő, a család ötödik generációja által vezetett osztrák Ferdinand Berger nyomdával való együttműködést. A két cég eredetileg egy kis bécsi nyomda reménybeli adásvétele miatt került kapcsolatba, de ezt az üzletet végül jogi kockázatok miatt nem ütötték nyélbe. Elkezdődött viszont egy évtizedes együttműködés, amely oda vezetett, hogy az osztrák cég tavaly augusztusban 26 százalékos tulajdonrészt vásárolt a Prime Rate-ben. (A cég 72 százaléka Tomcsányi Péteré.)
Ennek egyik haszna, hogy a Berger munkákat hoz Magyarországra, az ő nyomdájuk fő profilja ugyanis magazinok, újságok, könyvek, katalógusok nagy mennyiségű előállítása. Vagyis nem ugyanabban a szegmensben erős, mint a Prime Rate, amely forgalmának 30-30 százalékát adják a marketinganyagok és a könyvek, 20-20 százalékát pedig a használati útmutatók és a változó adattartalmú nyomtatványok. A Berger a vételár kifizetése mellett tőkét is tett a magyar vállalatba, így még jobban megerősödött a korábban is stabil tőkehelyzet.*A saját tőke tavaly év végén 5,3 milliárd forint volt. Ez biztosítja a jövőbeli beruházások fedezetét, valamint az ellenálló képességet abban az esetben is, ha véget érnek a jó évek, és beüt egy válság.
Emellett Tomcsányi Péter számít az osztrák cég tapasztalatára, tudására annak kitalálásában, hogy milyen fejlesztésekkel lehet biztosítani a vállalkozás jövőjét hosszú távon. Jelenleg ugyanis az az érdekes helyzet, hogy noha a magyar gazdaság dinamikusan bővül, de a kinyomtatott marketinganyagokra tavaly és idén is 8-10 százalékkal csökkent a kereslet, az átalakuló igények, az online megoldások előretörése miatt. A Prime Rate-nél ezzel részben úgy igyekeznek megbirkózni, hogy létrehoztak a cégen belül egy kreatív ügynökségként dolgozó csapatot, amely segít kitalálni az ügyfeleknek, hogy milyen kommunikációs eszközökkel érhetik el leginkább a céljukat, legyen az tesztvezetésre toborzás vagy éppen egy konferencia megtöltése. Bár még csak 3-4 éve állt fel ez a csapat, már olyan ügyfelekkel dolgoznak, mint a Coca Cola, a DM, az Erste Bank vagy a Budapest Bank.
Az elmúlt években a forgalmat több felvásárlás is segített növelni. 2015 végén a jórészt a Magyar Posta által felvásárolt Milpress Kft. kisebb ügyfélportfólióját vették át, tavaly év végén pedig az országból kivonuló DMS ügyfeleit, és nagy részüket meg is tudták tartani.
Az elmúlt évek gyors növekedése Tomcsányi Péter szerint nagyobb nehézségek elé állította a vállalkozást, mint bármi más a 25 éves cégtörténet során. Új vállalatirányítási rendszert vezettek be, amit a teljesen új folyamatok miatt csak többlet erőforrásokkal tudtak üzemeltetni, részben emiatt is bővítették jelentősen a létszámot. Ez persze nem tett jót a hatékonyságnak, a nagy forgalomnövekedés ellenére stagnált a vállalat pénzügyi eredménye, bár ezt így is megirigyelhetné az iparági szereplők szinte mindegyike.
Most az az időszak következik, amikor a hatékonyságot kell fejleszteni. Tomcsányi Péter szerint a cég hosszú távú fennmaradása érdekében azt az egyensúlyt kell megtalálni, ami egyszerre jó a tulajdonosoknak, az alkalmazottaknak és az ügyfeleknek. Van, amikor valamelyik előtérbe kerülhet rövidebb időszakokra, például megelégszik a tulajdonos kisebb profittal, mert piacot akar építeni, vagy éppen egy válságos időszakban sem akar megválni a dolgozóitól. Hosszú távon azonban a nyereségre is szükség van, hiszen enélkül nem képzelhető el a fennmaradás.
A nyomdaipar nagyon tőkeigényes ágazat, a beruházásokhoz korábban uniós forrásokat is igénybe vettek, de ez az időszak 2012-ben véget ért, mert a relatív fejlettsége miatt a támogatások jó részéből kizárt Közép-Magyarországon működik a cég. Mivel azonban az eredménymutatóik kedvezőek, a bankok számára vonzó partnerek; jelenleg egyébként csak egyetlen növekedési hitelprogramos hitelük van.
Az említett hármas egyensúly megtalálása érdekében a – korábban menedzsmentet egyetemen tanító – cégvezető gyakran vesz igénybe tanácsadókat, legyen szó akár szervezetfejlesztésről, vagy valamilyen, a cég tevékenységéhez kapcsolódó szakterületről. Igyekszik ugyanakkor maga is folyamatosan képben lenni, rendszeresen jár szakmai kiállításokra és konferenciákra.
A sakkot viszont már hanyagolja. „Egy héten talán ha kétszer játszom, az interneten. Nemcsak az időhiány miatt, hanem mert néha nem is szórakoztat: mindig nyerni akarok, és feszült leszek, ha kikapok. Különösen az bosszant, ha a gyakorlat hiánya miatt nem tudok már olyan állásokat megoldani, amiket korábban igen” – villantja fel a tovább élő versenyszellemet.
Vállalat
Fontos