A hat magánszemély által 1996 végén alapított Dorsum az induláskor elsősorban brókercégeknek kínált nyilvántartási szoftvereket. Nem sokkal korábban nyílt meg a tőkepiac, és vált lehetővé, hogy magánszemélyek is vehessenek állampapírokat, vállalati kötvényeket vagy tartsák akár részvényekben a pénzüket. Erre a nyitásra pár év alatt több mint száz brókercég startolt rá, ám ezek egyre nehezebben tudták átláthatóan nyilvántartani az ügyfeleik tranzakcióit és számláit.
A Dorsum erre fejlesztette ki az első szoftvereit, és az első időkben gyakorlatilag kézről-kézre adták az ügyfelek egymás között. Ám ezeknek a brókercégeknek a döntő része ma már nem létezik. A piaci konszolidáció egybeolvadások, felvásárlások, megszűnések és látványos csődök (például Buda-Cash) közepette alaposan megrostálta a szereplőket, ma már két kézen meg lehet számolni azokat, akik jelentős méretűek, és talpon maradtak.
Utólag már jól látszik, ami akkoriban még egyáltalán nem volt egyértelmű: a Dorsumnak az informatikán belül a banki informatikában, és azon belül a befektetési ágnak kínált megoldásokban sikerült megvetnie a lábát. Ez egy réspiacon belüli réspiac, amelyből fokozatosan ki kellett bontani a további üzleti lehetőségeket.
A társaságnak a 2000-es évek második felében sikerült szintet lépnie. Egyrészt bementek a szoftvereikkel a nagybankok vagyonkezelési üzletágába (ekkor lett ügyfelük például a CIB, az MKB vagy az OTP), másrészt leányvállalatot nyitottak Romániában és Bulgáriában. Rokob Imre üzletfejlesztési igazgató azt mondta nekünk, a két balkáni országban lényegében a 2007-es uniós csatlakozás tette lehetővé a nemzetközi terjeszkedést. A pénzügyi szektor addig kevésbé átlátható keretrendszerét ekkor szükségszerűen uniós alapokra helyezték, ezt pedig a magyar fejlesztőgárda már ismerte, és jól tudta kezelni.
Ekkor már közel százan dolgoztak Budapesten, és a fejlődés végig organikus volt, vagyis nem vásároltak fel másokat. Ez a mai napig így is maradt. Évente általában kétszer toboroznak fejlesztőket, és a gyorsaságra építenek:
az állásbörze után pár nappal már a Dorsum irodájában ül az a rendszerint 30-40, előzetesen kiválasztott kezdő szakember, akik közül 10-nek nagyon gyorsan ajánlatot is tesznek.
Ez fürgébb tempó, mint amit a multik bírnak, és ha a potenciális új munkavállalók látják, hogy profi a cég, és a megfelelő tartományban van az ajánlott fizetés, akkor már nem is keresgélnek más lehetőségek után.
Rokob Imre azt mondja, szerinte a Dorsumnak az az előnye, hogy már nem startup vállalkozás, de nem is multi, alapvetően Budapesten van, de nemzetközi projekteket is bőven visz, és ez a keverék sok kezdő számára lehet meggyőző.
A számok egyébként ordítóan mutatják, hogy szellemi hozzáadott értékből él a társaság. Az egy főre jutó bruttó személyi költség 2017-ben havi 750 ezer forint körül volt, és évi 10-15 százalékkal folyamatosan emelkedik. Az idei árbevételi terv közel 5 milliárd forint, és ehhez várhatóan durván 4 milliárd forint költség párosul majd, amelynek 90 százaléka a dolgozóknak kifizetett bér. Leegyszerűsítve: magasan képzett informatikusok, pénzügyi szakemberek és a céges adminisztráció ül a budai vár tövében lévő irodaházban, az asztalon laptopokkal, így alig van más költség, mint a munkabér és a juttatások.
A tulajdonosok egy ideig egy offshore cégen keresztül birtokolták a céget. Ahogy mondták nekünk, annak idején úgy tekintettek erre a lehetőségre, mint formális, technikai üzleti eszközre, de amikor Magyarországon váratlanul szitokszó lett az offshore, visszaállították az eredeti viszonyokat.
A fluktuáció minimális, a munkatársak átlagosan 8 éve dolgoznak a Dorsumnál, ami az informatikában elég hosszú idő. Előfordult ugyan, hogy valaki hirtelen elhatározásból idegenvezetőnek állt, de ezt a kivételes és nem a szokásos jelenségek között tartja számon a céges história.
2015-ben a növekedés újabb választás elé állította a társaságot: gyakorlatilag kinőtték az országot. Ekkor azt kellett eldönteni, hogy a Dorsumból megpróbálnak egy általános szoftverházat építeni (értsd: alapvetően a meglévő ügyfélkörnél maradnak, és nekik más banki szoftvereket is fejlesztenek), vagy maradnak a szűkebb területükön, a vagyonkezelés réspiacán, és külföldön bővülnek. A második verzió nyert.
A vagyonkezelő szoftvereket nem egyszerű a kelet-európai országok között mozgatni, mert még az uniós keretrendszer ellenére is sok egyedi feltételnek kell megfelelni. A nagyobb nyugat-európai konkurensek érdemben nem mozdulnak rá a keleti piacra, mert az nyugatról nézve viszonylag kis méretű, szétszabdalt, és helyi szakismeret nélkül szinte lehetetlen boldogulni rajta. Ez adja meg a Dorsumnak azt a lehetőséget, hogy
a helyi viszonyokhoz könnyebben alkalmazkodva Varsótól Szófiáig ügyfeleket szerezzen.
Tálcán kínálja magát a lehetőség, hogy a Dorsumot egy nagyobb banki informatikai cég felvásárolja, ilyen megkeresések folyamatosan érkeznek is, de a tulajdonosok egyelőre nem léptek erre az útra. Az alapítók közül mára Kő Róbert maradt (vezérigazgatóként) a meghatározó tulajdonos, és bár tavaly Spéder Zoltánnak is volt vételi opciója a társaságra, azt végül lezárták azzal, hogy Gerendai Károly és szigetes társai fektettek be az üzletbe.
Rokob Imre azt mondja, a jövőben elképzelhető, hogy olyan külső befektető is szerepet kapjon, aki a tőkén felül szakmai tartalommal is gazdagítja a céget. A jelenlegi növekedést a stabil ügyfélkörtől származó bevétel biztosítja, a tíz legnagyobb partnertől származik a cég bevételének 70 százaléka. A jövőben olyan szakmai befektető lehet érdekes, amely új, nyugat-európai vagy távolabbi piacokra tudná kivinni a Dorsumot, de úgy, hogy a jelenlegi pozícióit is megtarthassa; ilyen lehetőség pedig eddig még nem merült fel.
A bevételen belül 70 százalékos a hazai forgalom aránya, de a növekedés most már főleg külföldről jön, ezért szeretnék elérni, hogy az export 50 százalékra emelkedjen. Vagyis egyenlő mértékű legyen a magyarországi értékesítéssel, amelytől közben szintén növekedést várnak.
Vállalat
Fontos