Az Egyesült Államokban az első vonalkódolvasót 1974-ben kezdték használni az Ohio államban lévő Troy nevű város egyik áruházában. A rendszert eredetileg az élelmiszer kiskereskedelem számára fejlesztették ki, de amint a gyártók elkezdték rányomtatni a kódokat a csomagolásra, a leolvasók pedig gyakorlatilag automatizálták a készletnyilvántartást, a vonalkód szép lassan meghódította a kereskedelem többi szegmensét is.

A vonalkód első hat számjegye a gyártót azonosítja, két bostoni egyetemi kutató pedig ezek alapján megnézte az amerikai nyilvántartásban, hogy melyik cég mikortól kezdte használni a technológiát. A társaságok beazonosítása arra is alkalmat adott, hogy megnézzék, melyik iparágban mikor mennyire volt elterjedt a technológia alkalmazása.

Ahogy a kutatók a Voxeu-ban közölt ismertetésükben is írják, a technológia terjedése kezdetben tipikusan tyúk-tojás probléma volt, a vonalkód használata csak akkor volt hatékony, ha volt elég leolvasó hozzá, de a leolvasókat csak akkor érte meg telepíteni, ha elég kóddal ellátott termék pörgött a piacon.

Az élelmiszeriparban ezért a kereskedők, a nagykereskedők és a gyártók együtt kezdtek dolgozni a szabvány szélesebb körű elterjesztésén. Amikor pedig más kereskedők is látták, hogy mi történik, már ők is azonnal be akartak szállni a hatékonyság növelése érdekében. A tanulmány adataiból szépen kirajzolódik, hogy a hálózati hatás hogyan gyűrűzött be, és milyen eredményt hozott a kereskedelemben.

Vonalkódok megjelenése a különböző iparágakban.

Egyértelműen látszik például, hogy az élelmiszerüzletekben akkor ugrott meg a leolvasók száma, amikor a bevételük nagyobb része kezdett olyan iparágak gyártóitól jönni, amelyek rányomtatták a termékeikre a vonalkódot. A gyártóknál is drasztikus ugrást hozott a vonalkód megjelenése, a bevezetés utáni évben mindenhol körülbelül 10 százalékkal növelték az alkalmazottaik létszámát. Az emelkedés egyszeri volt, mert az adatok szerint a 10 százalékos ugrás után hosszabb távon a létszám ezen a magasabb szinten stabilizálódott.

A kutatók azt valószínűsítik, hogy amikor a nagyobb áruházláncok elkezdték megkövetelni a gyártóktól az új technológia használatát, a bevezetésre hajlandó cégek hirtelen nagyobb szeletet hasítottak ki a megrendelések piacából, és ennek kiszolgálására több embert kellett alkalmazniuk.

A vonalkód által automatizált készletnyilvántartásnak köszönhetően a kereskedők több árufajta kezelésére lettek képesek, ami azt eredményezte, hogy a gyártók többféle terméket kezdtek nekik gyártani. Minden iparágra jellemző, hogy a vonalkód bevezetése után a gyártók új márkabejegyzései látványosan megugrottak.

Az adatokból az is kiderült, hogy az amerikai import 1975 és 1992 között azokban az iparágakban ugrott meg, amelyekben a vonalkód alkalmazása a leginkább elterjedt. Ez arra utal, hogy a kerekedők készletezési kapacitását az új technológia annyira megnövelte, hogy a hazai beszállítókon kívül már nyugodtan terjeszkedhettek a megrendeléseikkel a külföldi gyártóknál is.

A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy mindez nem egyik napról a másikra történt. A vonalkód 70-es évek közepétől kezdődő terjedése után a gyártók csak a 80-as években kezdték tömegesen használni az új technológiát, de ennek kedvező hatását a kerekedők ténylegesen csak a 90-es években és a 2000-es évek első felében érezték meg. Mindezt úgy, hogy ebben a durván 30 évben minden piaci szereplőnek folyamatosan fejlesztenie kellett a technológiát, a vállalati szervezetet és az ellátási lánc működését, vagyis pénzt kellett betennie a rendszerbe.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Tech Vállalat áruház kiskereskedelem vonalkód Olvasson tovább a kategóriában