Most már több mobil-előfizetést tartanak nyilván a szolgáltatók, mint ahány ember lakja a földet, a technológia a világ szinte minden szegletében elérhető, a mobilinternet-szolgáltatások árában mégis hatalmas eltérések vannak nemzetközi összehasonlításban. Ezeket a különbségeket nem magyarázza a vásárlóerő vagy az általános árszínvonal különbözősége, fejlődő és fejlett államok egyaránt megtalálhatók az adatforgalom ára szerint képzett országrangsor elején és végén is.

A Cable.co.uk az év első felében országonként több díjcsomag felmérésével számolta ki, hogy átlagosan mennyibe kerül egy gigabyte mobilnet a világ különböző részein. Az eredmények szerint a mobilinternetért alapvetően a Szovjetunió volt tagállamaiban és érdekövezetében kell a legkevesebbet fizetni, miközben a szolgáltatás a kisebb szigetországokban és bizonyos észak-amerikai, afrikai és európai országokban a legdrágább, ami a brit szakportál alább látható ábráján jól látszik. 

Forrás: Cable.co.uk

Az ex-szovjet térségben a kábeles internetszolgáltatásoknál gyorsabban terjedt a mobilinternet, ezért a felhasználók leginkább a mobilhálózaton keresztül kapcsolódnak az internetre. Ez főleg a közép-ázsiai országokban van így, például Kirgizisztánban átlagosan 21 centbe kerül egy gigabyte adatforgalom, ami az összesítés szerint az egyik legalacsonyabb ár. A mobilinternetre nagyban támaszkodó, és egyúttal nyitott és egészséges távközlési piaccal jellemezhető posztszovjet államokban az alacsony jövedelmi szint mellett éles versenyben vannak a szolgáltatók, ezért az adatforgalmi díjak kivételesen alacsonyak.

Kedvező árakkal találkozhatnak a felhasználók azokban az országokban is, ahol kiugróan fejlettek a készülékek és a hálózati infrastruktúra. Egy gigabyte mobil adatforgalom átlagára az indiai szolgáltatók körében a legalacsonyabb (kilenc cent), amit az ottani fiatalok élénk technológia-használata és a pezsgő helyi okostelefon-piac magyaráz a szakértők szerint. Izraelben is átlagosan csak tizenegy centet kell fizetni egy gigabyte internetért az okostelefonok széleskörű elterjedtségének, illetve a gyors 4G hálózat kiépítettségének köszönhetően. Olaszországban szintén olyan fejlett a hálózat és élénk a szolgáltatók közötti verseny, hogy egyáltalán nem ritka a több száz gigabájtos vagy akár korlátlan internetcsomagok értékesítése, itt is mindössze 43 centes átlagárat számoltak az elemzők.

A magas jövedelmű, de kevésbé fejlett hálózatokat működtető országokban már kénytelenek magasabb összegeket fizetni a fogyasztók a mobil adatforgalomért. A jó minőségű, de nem csúcstechnológiás infrastruktúra miatt jellemzően csak kisebb adatcsomagokat kínálnak az itteni szolgáltatók, az ügyfelekre hárítva a drágább üzemeltetés és a felzárkózáshoz szükséges fejlesztések költségeit. Emiatt viszonylag drága a mobilinternet az észak-amerikai országokban – Kanadában 13, az USA-ban pedig 8 dollár egy gigabyte adatforgalom átlagára, ami nagyjából az ötdolláros átlag körül alakul több, szintén magas jövedelmű európai országokban is. Magyarország is ebbe a körbe sorolható, 

az itt vizsgált 12 díjcsomag alapján 5,3 dolláros átlagár jött ki, ami aránylag magasnak számít, nem csak a kontinensen, hanem világszinten is,

 a 228 felmért ország és államalakulat között Magyarország a 171. helyen áll a legkisebbtől a legnagyobb átlagárig tartó rangsoron.

A legelmaradottabb térségekben, ahol jelentősen kisebb a kereslet és gyengébb a hálózat, még ma sem ritkák a néhány megabyte-os adathasználatot tartalmazó díjszabások. A zömmel afrikai és ázsiai országokban bár a mobilhasználat megfizethető, sokszor csak jó pár szűkös adatcsomag megvásárlásával lehet egy gigabyte-nyi forgalmat lebonyolítani az interneten. Így aztán nem meglepő, hogy

a legdrágább országok között például Csád, Benin és Malawi is megtalálhatók,

akár húsz dollár feletti átlagos gigabyte-onkénti árakkal.

Léteznek azonban még az ittenieknél is drágább díjszabások. A Szent Ilona és a Falkland-szigeteken például 40-50 dolláros átlagáron juthatunk egy gigabyte internethez, de más szigetországokban is jellemző a rendkívül magas árszínvonal. Az apró szigeteken ugyanis a fizikai akadályok és a komolyabb igények hiánya miatt nem épült ki megfelelő kábeles gerinchálózat, így a helyi mobilszolgáltatók csak az egyébként is rendkívül költséges műholdas internetkapcsolatra építve tudnak mobilnetet biztosítani az ügyfeleiknek.

A fentebbi adatokat szintén elemző Visual Capitalist cikke szerint bizonytalan, hogy a legkisebb és legnagyobb átlagárak közötti közel hatszázszoros különbség mérséklődik-e a közeljövőben. Miközben a legszegényebb országokban még olyan alacsony a mobilinternet iránti igény, hogy megabyte-okban számolják a csomagokban foglalt adatmennyiséget, a fejlett világban már az 5G hálózatok tervezése és kiépítése zajlik. A legújabb generációs technológiával kapcsolatos befektetések döntő része ráadásul mindössze hét országhoz köthető, vagyis az elérhető szolgáltatások színvonalában várhatóan tovább éleződnek majd a különbségek.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Tech internet mobilinternet mobilnet mobilpiac Olvasson tovább a kategóriában