A befektetések egyre inkább „baráti" országokban koncentrálódnak, Európában Kína szerepe csökken, Amerikáé nő. Magyarország kilóg a sorból, ami egyes értelmezések szerint ravasz, mások szerint kockázatos dolog.
A háború után meglóduló energiaárak alaposan kitömték a katari államkasszát, és a pénzt nem restek részben a külpolitikai céljaik mentén befektetni.
A világgazdaság ma már nem a globalizációról szól, ez nekünk még jól is jöhet, de tartogat magában veszélyeket is.
A feltörekvő világ szerint a nyugati dominancia gyengülése igazságosabb világrendet hoz majd; a nemzetközi kapcsolatok teoretikusai szerint azonban instabil évtizedek jöhetnek.
Az ukránok szerint ez egy rossz vicc. Ki lehet-e zárni Oroszországot az ENSZ-ből?
Az ellenfél szándékának azonosítása a külpolitika alapvető eleme, mégis erősen vitatott és homályos alapokon nyugszik, ami az ukrajnai orosz inváziótól a kínai-amerikai feszültségekig komoly félreértéseket okoz.
A kínai geopolitikai influenszerek szerint a fejlődő világgal való szövetség, a fals nyugati narratíva letörése és a gazdasági erő lehet Peking fegyvere az amerikai “bekerítéssel” szemben, bár a hangsúlyokat illetően erős eltérések vannak köztük.
A balti térségben, Észak-Európában, de Csehországban és Szlovákiában is megjelent az elvi alapú, idealista külpolitika, miután – szemben a magyar kormánnyal – ezen országok úgy vélik, biztonságukhoz a demokrácia és az emberi jogok védelmét keresztül vezet az út.
A kínai–amerikai ballonügy egyik tanulsága, hogy a nagyhatalmi kémkedés fokozódik. Egyes elméletek szerint ez nem baj: a jobb informáltság stabilizálhatja a nagyhatalmi viszonyt. Ugyanakkor a gyakori hírszerzési hibák gyakran vezetnek válsághoz is.
A magyar fejlesztési támogatások értéke jelentősen nőtt az utóbbi években, ám a névleg a szegény országok fejlődését szolgáló pénzek mind magyar beszállítókhoz vándorolnak.