Stabilnak tűnik a magyar társadalom szerkezete az egyes rétegek jövedelmét az átlaghoz hasonlítva, mégis nőttek az egyenlőtlenségek.
Nyugat-Európában sokan tapasztalhatják anyagi körülményeik viszonylagos romlását, keleten a felzárkózásból maradnak ki jól körülhatárolható csoportok.
Ha az országok közötti eltérő árszínvonalat is figyelembe vesszük, akkor már százból hat magyar jövedelme éri el legalább az EU-átlag szintjét.
A román társadalom több mint fele már lehagyta magyar társait az uniós jövedelmi rangsorban a vásárlóerő-paritáson mért adatok alapján.
Sok francia, portugál és szlovák jövedelmét hagyta le az elmúlt három évben a magyar társadalmi közép, de eközben szegényebb országok állampolgárai előztek.
Kevés embernek nőtt annyit a jövedelme a járvány óta, hogy európai összehasonlításban is előre lépjen, a társadalom nagy része visszacsúszott.
Miközben uniós összehasonlításban szerényen élnek a magyarok, a statisztikák szerint a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázatainak is viszonylag kevéssé kitettek – e furcsa kettősség okainak jártunk utána.
Jó példája annak az Eurostat egyik lakhatással kapcsolatos elemzése, amikor a makrostatisztikák elfednek jellegzetes helyi szintű problémákat.
Névértéken szépen emelkedtek a fizetések, de a vásárlóerő növekedése több hullámban elmaradt a forintban kifejezett változásoktól.
A leggazdagabb románok kezdik utolérni a tehetős magyarokat, a 2010-es években a román társadalomnak a magyarnál szélesebb körben sikerült előrébb lépnie.