A korábbi évtized alacsony jelzálog- és kötvénykamatai, a járvány alatti megtakarítások és az iparpolitika is ellentart.
Szemben a hazai közönségnek szánt nyilatkozatokkal, Magyarország az ENSZ-ben 2010 óta közeledik az Egyesült Államokhoz, azonosan szavaz Franciaországgal, és távolodik a nem nyugati világtól.
Jön az iparpolitika világa, ahol megint a gazdagok járnak jól.
A kínai cégek ma még messze az élen járnak, de a nyugati fogyasztói szokások és a konkurencia által ígért technológiai áttörések is átrendezhetik a piacot.
Régi vád a hipermarketekkel szemben, hogy elnyomják a kisboltokat, csökkentik a foglalkoztatást és ártanak a környezetnek. Erre valójában kevés bizonyíték van, de sok más téren világosabb a negatív hatásuk.
A felemelkedő hatalomnál csak a fejlődésében megtorpant hatalom veszélyesebb egy új, az utóbbi 150 év történetére koncentráló elmélet szerint.
Az amerikai piacról védővámokkal kiárazott kínai termékek helyét harmadik országok exportja vette át, hazánk is a relatív nyertesek között van. Kérdés, hogy hosszabb távon is így marad-e.
A kormány több tagja is a világgazdaság átpolitizálása miatt ekézi Amerikát, és Kína keblén keres kiutat. Ám Kína is egyre szorosabbra fonja a külgazdaság és a kínai piacra lépő külföldi cégek felügyeletét.
Tajvan sorsára és a világgazdaságra nézve is komoly kockázatokat rejteget a nem túl fényes amerikai-kínai kapcsolat, amin az egykori külügyminiszter, Henry Kissinger szerint változtatni kell.
A folyamatok megmutatják az amerika-kína csipháború korlátjait is.