Néhány éven belül valóban lehet jelentős alternatívája az orosz gáznak Magyarországon, még akkor is, ha ebből az elmúlt hetekben lett némi diplomáciai zavar. A helyben kitermelt gázukhoz eddig foggal, körömmel ragaszkodó románok ugyanis hosszú idő után kénytelenek lesznek legalább részben kiengedni féltett természeti kincsüket az országból.

Egyrészt azért, mert a kivitel akadályozásával eddig is megsértettek néhány uniós előírást, másrészt mert hamarosan jóval több földgázt hoznak majd felszínre, mint amennyire szükségük van. Az export egy része már 2019-ben is Magyarországra kerülhet, három év múlva pedig akár a fogyasztásunk szűk felét is fedezhetjük Románia irányából.

Az egész történet alapja a Neptun Deep névre keresztelt Fekete-tengeri gázmező, ahol az amerikai Exxon és az osztrák OMV csoporthoz tartozó helyi Petrom alkotta konzorcium több tíz (egyes becslések szerint 84) milliárd köbméternyi földgáz talált. A fúrások már megvoltak, néhány százmillió dollárt még el kell költeniük a projektre, de legkésőbb 2022-ben megindulhat a kitermelés, ami évi 6 milliárd köbméter is lehet. Utóbbi a nagyjából azonos mennyiségű román és magyar éves fogyasztás 60 százaléka, illetve a magyar import durván háromnegyede.

Mivel a románok eddig is önellátóak voltak, a szárazföldi mezőikből kitermelt gázzal fedezni tudták fogyasztásukat, ezt a többletmennyiséget a termelők egy az egyben külföldön adhatják el. Ez komoly fejlemény, Romániában ugyanis eddig nagyon kényes téma volt a gáz határokon belül tartása. Nagyjából annyira átpolitizált a kérdés, mint itthon a rezsicsökkentés. Emiatt eddig teljesen ellehetetlenítették a kivitelt, vagy úgy, hogy egyszerűen nem építették meg az ehhez szükséges csöveket és egyéb infrastruktúrát, vagy ha voltak is ilyenek, olyan magas tarifát szabtak meg, hogy senkinek nem érte meg használni őket.

Most viszont, hogy hirtelen a szükségesnél sokkal több gázuk lesz, minden megváltozott. És ennek fontos magyar vonatkozása van, mivel a legfontosabb most futó román vezetékprojekt épp annak a csőnek a lefektetése, amely el tudná hozni a Fekete-tengeri gázt a magyar határra. Ezzel párhuzamosan pedig a magyar határt is megnyitnák. Egészen pontosan megcsinálnák azokat a fejlesztéseket, amelyekkel lehetővé válna, hogy az egyébként már 2010-ben átadott Szeged és Arad közötti határkeresztező vezetéken jelentős, több milliárd köbméteres mennyiségben is megindulhasson a forgalom. Ezt ugyanis eddig – a technológiai fejlesztések halogatásával – a már említett okokból a románok lényegében blokkolták^*Magyar irányban elvileg minimális forgalomra volt eddig csak lehetőség, pedig a cső átmérője alapján jelentős mennyiségű gáz jöhetne már közel 8 éve..

A román földgázszállító vállalat, a Transgaz most arra tett ígéretet – egészen pontosan a tenderen jogi kötelezettséget vállalt arra -, hogy már jövőre elkészülnek, és első körben évi 1,75, majd 2022-től évente 4,4 milliárd köbméternyi gáz lesz átszállítható a magyar- román határkereszetező vezetéken. Négy év múlva tehát a mostani magyar importigénynek már több mint felét tudnák szállítani. Ezzel párhuzamosan a magyar vezetékrendszert is több 10 milliárd forintból fejleszti az azt kezelő FGSZ, részben épp azért, hogy ezt a többletet fogadni tudjuk^*Illetve, ha a kereskedők úgy döntenek, értékesíthessék a környékbeli piacokon..

Az egész történet azért került az előző hetekben a figyelem középpontjába, mert az FGSZ, és a román vezetékhálózatot kezelő állami Transgaz a közelmúltban értékesítette ennek a magyar-román határkeresztezőnek a kapacitását^*A piac úgy működik, hogy a fontosabb jellemzően határoknál található csomópontokra tendereket írnak ki, és aki ezt elnyeri, meghatározott ideig az hozhatja az adott csomóponton keresztül a gázt. Úgy kell elképzelni, mintha az FGSZ és a Transgaz lenne az autópálya kezelője, és amikor az egyik autópályájáról áthajtunk a másik útjára, akkor az autópálya-kapunál fizetünk a használatért. Az eltérés annyi, hogy itt jellemzően csak egy, vagy néhány piaci szereplő azaz földgázkereskedő hajthat át a kapun. Aki lefoglalja a kapacitást, az megveszi a gázt Romániában, és eladhatja Magyarországon, hiszen át tudja vinni. Persze, ha nincs elég gáza, akkor sem feltétlenül hagyja üresen állni a csövet, továbbértékesítheti a szállítási lehetőséget, így mások is tudnak az országhatárokon keresztül kereskedni. A kapacitást pedig két magyar cég kötötte le 15 évre, azaz a következő másfél évtizedben vagy ők hozhatnak gázt ezen keresztül, vagy akinek továbbértékesítik ezt a jogot.

Mindezt nem lenne szabad tudnunk, hiszen piaci cégek megállapodásáról van szó^*Az FGSZ a Mol tulajdonában van., így a tender nyertesének kiléte üzleti titok, ám idén januárban Orbán Viktor kormányfő, illetve később Szijjártó Péter külügyminiszter^*Akinek így ebben a formában szintén nem feltétlenül kellene tudniuk ezeket az üzleti információkat. közhírré tették. A miniszterelnök még azt is elárulta, hogy az egyik vállalat 100 százalékig állami tulajdonban van. Ez feltehetően az E.On korábban megvett gázkereskedő cége, míg a másik cég piaci pletykák szerint az a MET, amely épp egy hasonló kapacitás-lekötési ügylet kapcsán lett ismert. Azzal és némi állami segítséggel akkor hatalmas nyereséget értek el.

Orbán és Szijjártó célja a nagy bejelentéssel egyértelműen az volt, hogy elbüszkélkedjenek az orosz függőség csökkenésével. Miközben azonban a bejelentés itthon nem keltett nagy hullámokat, Romániában komoly botrány lett belőle. A román közvélemény és politika – amely látványosan nem érti, miről van szó – ugyanis kissé kiakadt, hogy a féltett kincsük felett magyar cégek köröznek, és a helyi sajtó már arról cikkezett, hogy a Transgaz a teljes Fekete-tengeri gázt odaígérte e magyaroknak. Amiről persze szó sincs: a két cég csak arra nyert jogot, hogy valamilyen gázt áthozzon az adott határkeresztezőn, de egyrészt egyáltalán nem biztos, hogy az Fekete-tengeri lesz, másrészt még az sem elképzelhetetlen, hogy a vezeték üresen áll majd, és semmilyen gázt nem hoznak át rajta.

A románok érvrendszerét nagyjából ahhoz lehet hasonlítani, mint amikor egy családnak van egy kertje, ahol zöldségeket termelnek, de többet, mint amire szükségük van. Amikor pedig az anyuka leboltolja a szomszéddal, hogy a felesleget eladnák neki, akkor az apuka beszögeli az egyetlen oda vezető ajtót, hogy véletlen se lehessen átvinni a répát, inkább rohadjon meg a kertben.

Miután ez teljesen irracionális, idővel biztosan lecsillapodnak majd a kedélyek, és megindul az eddig gátolt export. A kérdés csak az, hogy felénk-e. A meglévő román hálózat alapján ugyanis – kis befektetéssel – más irányba is el lehet terelni a többletet, például Ukrajna vagy Bulgária és Törökország felé. Márpedig a Fekete-tengeri gázra sokaknak fáj a foga, az elmúlt hónapokban komoly érdekek csaptak össze annak érdekébe, hogy ne feltétlenül Magyarországon kössön ki az energiahordozó (ezzel a következő cikkünkben foglalkozunk részletesen).

Más kérdés, hogy erre nem is feltétlenül van szükség. Már maga a kapacitás kiépítése, és annak lehetősége, hogy hazai piacon működő kereskedők Románia irányából is vásárolhatnak gázt, kedvezően hathat az itthoni árakra. A rendszerben ugyanis új piaci szereplők jelennek meg, élesedik a verseny, és ez lejjebb nyomja az árakat. Erre számtalan példát láthattunk már. Litvániában egy tengerről érkező folyékony földgáz fogadására alkalmas terminál beüzemelése például 30 százalékkal vitte le az árakat. Mindezt úgy, hogy nagyrészt nem is ott jött a gáz, egyszerűen csak a Gazprom, az ország korábbi kizárólagos beszállítója vesztette el monopóliumát, ezért kénytelenek volt olcsóbban adni a gázt, hogy továbbra is tőle, és ne mástól vegyék azt a litvánok.

De nem is kell elmenni a Baltikumig egy jó példáért. A magyar-szlovák gázvezeték átadásának is hasonló hatása volt. Pedig azon a vezetéken sem érkezett szinte egy köbcenti gáz sem hazánkba^*Csak azért szinte, mert amikor már kommunikációs szempontból kényelmetlen volt, hogy üres a cső, egy furcsa tenderrel tereltek bele némi gázt.. Az új potenciális források mégis árcsökkentésre kényszerítette a Gazpromot.

Ugyanez lehet a hatása annak is, hogy a románok végre megnyitják a határokat, és átengedik másoknak is a gázukat, vagy legalábbis annak azt részét, amit nem égetnek el maguk. Függetlenül attól, hogy ez végül merre megy. Persze nekünk a legjobb az lenne, ha az Arad-Szeged vezetéken hagyná el Romániát, így ugyanis az Orbán Viktor által emlegetett állami cégünknek is lenne bevétele, illetve a tranzit is hozna némi pénzt az országnak.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz Vállalat FGSZ földgáz gazprom román-magyar gázvezeték Olvasson tovább a kategóriában