(A szerző a Hold Alapkezelő részvényelemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)
Egyértelmű, hogy egy alulárazott részvényben nagy a potenciál az emelkedésre. De a múlt példái bőven bizonyítják, hogy még ennél is nagyobb potenciál lehet az alulárazott termékeket áruló cégekben.
Warren Buffett és Charlie Munger egyik legendás üzlete a See’s Candies megvétele volt. A Buffett életéről írt The Snowball című könyv szerint a két befektető 25 millió dollárért vásárolta meg az akkoriban évente 2,1 millió dollár eredményt termelő prémium édességkereskedőt. Buffeték így nagyjából az eredmény 12-szeresét fizették ki, ami egy jó cégért nem feltétlenül magas ár, de nem is kiemelkedően olcsó.
Ami egyértelművé tette a vásárlást a Berkshire Hathaway két legendája számára: az édességek árait azonnal megemelhetik 15 százalékkal anélkül, hogy fogyasztókat veszítenének. Ezzel a lépéssel a 2,1 millió dolláros eredmény 3,4 millió dollárra ugrik, és Buffették vételára az eredmény csupán nagyjából hétszeresére csökken, ami egy kiemelkedő és növekvő vállalatért hihetetlenül jó ár.
A See’s Candies akvizíció akkoriban nagyon drágának tűnt, azonban Buffett és Munger felismerte a márka és a termék mögötti árazási erőt, így látta, hogy jó üzletet köt. A See’s Candies 1972-es 4 millió dolláros adózás előtti eredménye 1999-re 72 millió dollárra duzzadt. A Berkshire 25 millió dollár fizetett az egész cégért, amely ezt követően csak nagyon minimális beruházást igényelt. Az áremelések következtében az édességek 1972-es 2 dolláros egységára 2024-re 25 dollárra nőtt.
A cég az árazás hatására jelentősen növelte az árbevételét, azonban a profit még extrémebben megugrott: a profithányad nagyjából 6,5 százalékról 10 százalék fölé emelkedett, és az éves profit 6,6-szorosára duzzadt 10 év alatt.
De miért lehet ekkora hatása az árazásnak a profitabilitásra? Ezt Josh Tarasoff, a Greenlea Lane Capital alapkezelője egy remek példában mutatta be egy beszélgetés során.
Ha egy 5 százalékos profithányaddal rendelkező cég csupán 1 százalékkal megemeli termékeinek árát, akkor a költségek változatlansága mellett 20 százalékkal nő a profitja. Minél kisebb a kiinduló profithányad, annál nagyobb az áremelések hatása a profitabilitásra. Így például egy alacsony hányaddal működő kiskereskedőnél (mint a See’s Candies) ennek kiemelkedő hatása lehet.
Amikor befektetőként árazási erőről beszélünk – ahogy Tarasoff is említette -, akkor ezt érdemes az inflációhoz viszonyítani, ugyanis a cég költségei általában nagyjából ennyivel emelkednek. Ha tankönyv szerinti technikákkal próbálunk vállalatot értékelni, akkor hamar világossá válik: egy cég, amelyik az inflációval együtt tudja folyamatosan emelni az árait, jóval értékesebb, mint egy olyan, amelyik nem tud áthárítani semmit vagy csak az infláció töredékét. Egy olyan cég pedig, amely az inflációnál nagyobb ütemben tudja emelni árait vásárlók elvesztése nélkül, sokkal értékesebb egy csupán inflációval növelőnél.
Ezek a dolgok teljesen logikusnak tűnnek, a valóságban mégis nehéz megmondani, hogy a jövőben milyen árazási ereje lesz a cégnek. A múlt nyújthat segítséget, de az infláció feletti árazás szinte minden esetben véges, a Coca Cola és a Nestlé is csupán az inflációval képes már árazni, legalábbis a fejlett piacain.
Tarasoffhoz hasonlóan úgy gondolom, az alulértékelt részvények találásának egy jó módja, ha olyan cégeket keresünk, amelynek szolgáltatásai vagy termékei még nem tükrözik a fogyasztó szemében képviselt értéket – tehát még az áremelések előtt állnak. Ez persze nem fog minden esetben olcsó részvényhez vezetni, azonban jók az esélyek, mivel a piaci szereplők a közeli jövőre fókuszálnak, és alábecsülik a hosszú éveken át tartó áremeléseket – vagyis a kamatos kamat és a profithányad tágulásának hatását. Ebben a nehézség azt megítélni, hogy egy termék és szolgáltatás ára valójában hol kellene legyen.
Kihasználatlan árazási erő többféle módon is kialakulhat. A See’s Candies hosszú évek során olyan márkahűséget és termékminőséget ért el, amely a vásárlók szemében prémium árazást ért. Ezt azonban csak a Berkshire akvizícója után kezdték el igazán kihasználni.
Egy hazai példa a közelmúltból a Magyar Telekom esete. A Telekom sok éven keresztül nem növelte a szolgáltatásainak árait, azonban a megugró inflációt követően nagyobb emelést hajtott végre. A Telekom csupán az inflációval megegyező mértékben emelt, azonban a költségei ennél lassabban nőttek, így a hatás hasonlóan kiugró lett. A 2022. végi 14,6 százalékos működési profithányada 2024-re az elemzők szerint 23 százalékra tágult, és maga a profit duplázódott két év alatt. Nem rossz egy érett távközlési cégtől! Ezt a profittágulást a piac is értékelte: több mint négyszerezett az árfolyam 2022 óta.
Egy szintén érdekes példa a videó- és zenestreaming szolgáltatók esete. A Netflix, a Disney vagy a Spotify úgy igyekezett megismertetni szolgáltatását, hogy eleinte nagyon olcsó előfizetést kínált. Miután jelentős ügyfélbázist szereztek, az utóbbi időben elkezdték növelni az előfizetések árait, közelítve azt az optimális pontig.
Úgy gondolom, ebben az esetben az infláció feletti áremelkedések csak éppen elkezdődtek, és az előfizetők arra számíthatnak, hogy ugyan csak fokozatosan, de drágulni fognak az ilyen szolgáltatások, amíg már nem lesz sokkal jobb a streaming a hagyományos kábeltévé értékajánlatánál.
Ha ez így van, a streamingcégek között akadhatnak részvények, amelyek ára nem tükrözi a jövőbeli áremelkedéseket (bár ebben az esetben nagyon sokak által figyelt cégekről beszélünk). Itt azonban a legfontosabb kérdés szerintem az, hogy melyik streamingcégek lesznek azok, akik 10 év múlva is versenyképesek maradnak, és élvezhetik az iparági áremelések gyümölcsét.
Pénz
Fontos