Már 2008 nyarán, amikor a MÁV Általános Biztosító Egyesület (MABE) közel egy évig tartó agóniája befejeződött, és az egyesületi formában működő pénzintézet engedélyét visszavonták, az újságok arról cikkeztek, hogy ezzel a csőddel még rengeteg probléma lesz.

A MABE-nak a megszűnésekor 195 ezer gépjármű felelősségbiztosítással (gfb) rendelkező ügyfele (egyben tagja) volt, ők alkották azt a tábort, amelynek ügyét rendezni kellett, az egyéb biztosítási formákban csak elenyésző számú ügyfele volt a biztosítónak. Dióhéjban: a probléma gyökerét az adta, hogy a MABE-nek a helytelen és bizonyos esetekben törvénytelen gazdálkodás miatt nem volt fedezete a működésre, a tagdíjakból nem képzett annyi vagyont, amelyből a károkat folyamatosan rendezni tudta volna, de ez csak elég későn derült ki, ezért fel kellett számolni.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (amely ma már önállóan nem is létezik, az MNB-be olvadt be) 2008. augusztus 15-ével vonta vissza a MABE összes engedélyét, egyben ez az a nap, amikor hivatalosan elindult a vagyonelszámolási eljárás is. Azóta 193 hónap telt el, de az ügy még mindig nem zárult le, ahogy arról lapunkat a Pénzügyi Stabilitási és Felszámoló Nonprofit (PSFN) Zrt. tájékoztatta.

2008 kora őszén 3,9 millió magyar autós imádkozott vezetés közben azért, hogy nehogy egy MABE ügyfél kárt okozzon neki. A közel 200 ezer MABE tag mögött ugyanis ekkor már csak egy olyan biztosító állt, amelyben tudhatóan nem volt elegendő pénz minden károkozás miatt esedékes összeg kifizetésére.

Márpedig 200 ezer autós már akkora tömeg, hogy az általuk okozott közúti károk nem kerekítési hibahatárok országos szinten sem.

Az egyesület utolsó közgyűlésén azt regisztrálták, hogy a MABE-nek 10 ezer le nem zárt, épp folyó ügye volt, amelyek akkor összesen 9 milliárd forint potenciális kárkifizetést jelentettek, de ennek legfeljebb csak a felére volt meg a pénz.

Jogilag is elég furcsa volt a helyzet, mert a MABE tagok egészen a végsőkig abban a tudatban közlekedhettek, hogy ők minden törvényi kötelezettséget megtettek a biztosításuk ügyében, azaz rendesen és időben befizették a gfb-díjakat, a MABE megszűnésekor ennek ellenére azzal kellett szembesülniük, hogy ha kárt okoznak, akkor lehet, hogy a biztosító helyett nekik kellene kifizetni azt.

Ráadásul a MABE tagsága kifejezetten a vékonyabb pénztárcájú, illetve a vele nagy engedményekkel leszerződő flottás-céges ügyfelekből állt, vagyis pont azoknak kellett volna kár esetén saját zsebből fizetni, akiknek egyébként is a legkevésbé volt mély a zsebük.

Egyik olvasónk is pont belefutott a késbe, mert egy MABE-ügyfél okozott neki kárt, amelyet ő már nem tudott behajtani az időközben csődbe jutott pénzintézettől. Mivel a kárt senki sem fizette ki, perre ment, és közel 400 ezer forint kártérítést ítéltek meg neki. Csakhogy ezt a pénzt állítása szerint azóta sem látta.

A vagyonelszámolás eredetileg úgy zajlott volna, hogy a hitelezői igényeket (ide tartoznak a biztosítási szerződésekből eredő köztelezettségek és kártérítési igények is) csak az eljárás lezárásakor rendezik, vagyis a biztosítóban még meglévő vagyont a felmérés után az alapszabályban meghatározott sorrend szerint elkezdik kifizetni, addig, amíg a pénz el nem fogy.

Ezt azonban egy külön erre a célra írt törvénnyel át kellett írni, mert ahogy a PSFN (amely egyébként csak a jogutódja a vagyonelszámolást kezdetben koordináló szervezetnek) írta nekünk, a MABE mérlegfőösszege az eljárás elindulásakor 4,053 milliárd forint, saját tőkéje azonban -6,506 milliárd forint volt, és a vagyonból végül csak 1,3 milliárd forintot lehetett a kártérítésekre fordítani.

Mivel ez messze nem fedezte az igényeket, az említett MÁV-törvény a biztosítók szövetségén, a MABISZ-on keresztül még 3,3 milliárd forintot pumpált a rendszerbe, így összességében 4,6 milliárd forintot lehetett kifizetni.

Az elismert kárigényeket négy csoportba osztották, és a PSFN most kérdésünkre azt mondta, hogy az első két csoportba soroltakat teljes mértékben ki is fizették. Ide tartoztak a beteg- és balesetbiztosítások után járó összegek – ezekből viszonylag kevés volt – és az autós károkozások is. A PSFN tájékoztatása szerint 12 ezer ügyben rendezték a számlát, vagyis a kifizetések átlaga 383 ezer forint volt – ám olvasónk azt jelezte, hogy ő például nem kapott semmit, pedig papírja van róla, hogy a fent említett csoportok egyikébe sorolták.

Biztosan elmaradt még azoknak a tagoknak a kompenzálása is, akik 2008-ban előre befizették az éves biztosítási díjat, de augusztus 15-től már nem kaptak érte semmilyen szolgáltatást. Ezen felül a késedelmi kamatokra sem jutott még pénz (ezt sorolták leghátulra), vagyis mindenki a neki eredetileg megítélt összeget kapta meg akkor is, ha a kifizetésre várnia kellett.

A PSFN most azt mondja, hogy a vagyonelszámolást a „folyamatban lévő igényérvényesítési eljárások” miatt nem sikerült még 16 év alatt sem lezárni. Az elszámolónak meg kell várnia, amíg az egykori MABE különféle követelései be nem futnak, vagy az emiatt indított jogi ügyek le nem zárulnak.

Azok, akik eddig nem kaptak (teljes) kártérítést, már csak arra számíthatnak, hogy a vagyonelszámolás lezárásakor még talán érkezik be némi aprópénz a kasszába. De hogy meddig kell még várni erre, azt sem tudja senki, mert az eljárás kezdetekor érvényes jogszabályok szerint a folyamat befejezése nincs végső határidőhöz kötve. Ehhez hasonlóan szabályozás nélküli az ügy kommunikációs kezelése is, csak a PSFN kapacitásán és szándékán múlik majd, hogy ha az eljárás lezárul, miképp értesíti (ha értesíti) az érintetteket a végeredményről.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkPénztengerben fürdenek a magyar biztosítók, de az autóipar fejlődése ellenük dolgozikHozzánk csak a használtautó importtal csordogál be a biztonságosabb autópark, amely csökkenti a balesetek lehetőségét.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Pénz biztosítás csőd gfb kár kártérítés kötelező biztosítás MÁV Biztosító Olvasson tovább a kategóriában