Valószínűleg senkit nem lepett meg, hogy a kormány jelentősen módosította a 2022 tavaszán elfogadott 2023-as költségvetési tervezetet. Az átírás módja, és egyáltalán, a mostanra kialakult helyzet viszont tényleg példa nélküli a rendszerváltás utáni magyar történelemben. Vagyis az, hogy

1. az aktuális költségvetés rendeleti úton, az Országgyűlés totális nélkülözésével lépjen hatályba;
2. hogy aztán ezek után a parlament elé terjesztett éves költségvetési tervezet megvitatása és megszavazása ugyanabban az évben történjen meg, amire a költségvetés vonatkozik. 

Joggal vethető fel, hogy az egyelőre a Magyar Közlönyben megjelent, ömlesztett táblázat formájában létező 2023-as magyar költségvetés január közepi parlamenti megvitatása és szavazásra bocsátása – ami egyelőre egy ígéret, noha Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszteré – így lényegében kommunikációs-politikai gesztussá üresedett.

Ez jelzi azt is, hogy a magyar költségvetésnek milyen szerepet szán a kormányzat. A költségvetés mostanra lényegében irrelevánssá, számonkérhetetlenné és átláthatatlanná vált. Eltűnt útközben az átláthatóság és indoklás szándéka is: a mostani táblázat például nem jelzi az előző év költségvetési adatait, de az előző költségvetési tervezethez képesti eltéréseket sem. A költségvetési tételekből kiolvasható intézkedéseket sem rögzítik sehol, ugyanis nincs törvényi indoklás.

A 2011-ben civil kezdeményezésként létrehozott nonprofit elemző központ, a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest (KFIB) felmérése szerint a magyar költségvetés a legátláthatatlanabb az Európai Unióban (EU), de előzik EU-n kívüli, hosszú távon az EU-ba igyekvő országok is. 

Az aktuális, 2023-as költségvetési előirányzat tehát háromszorosan is szimuláció:

• egyrészt már az első megszavazásakor minden alapot nélkülöztek a benne lévő célszámok,
• másrészt az év végén elfogadott költségvetés nem ment át lényegében semmilyen külső egyeztetési folyamaton és kormányrendelet léptette hatályba,
• harmadrészt az országgyűlési képviselők úgy fognak róla szavazni, hogy csak elviekben van lehetőség a módosítására.

De az aktuális költségvetési tervezet történetében más figyelemre méltó momentumot is találunk. A tervet az elvileg a magyar költségvetés elfogadásának folyamata felett őrködő testület, a Költségvetési Tanács jóváhagyta december 27-én. Pontosabban a 3 tagból kettő, Kovács Árpád egyetemi oktató, volt Állami Számvevőszék-elnök, volt Magyar Nemzeti Vagyonkezelő felügyelőbizottsági tag, és Windisch László jelenlegi Állami Számvevőszék-elnök. Az utóbbi időben a kormánnyal szemben kritikus hangot megütő Matolcsy György jegybankelnök nem írta alá a dokumentumot, arra hivatkozva, hogy nem volt módja lemondani külföldi útját. 

De hogyan jutottunk el odáig, hogy a költségvetés ilyen mértékben veszítette el relevanciáját?

A legfontosabb okokat Romhányi Balázzsal, a KFIB vezetőjével vettük végig.

1. A legjelentősebb kiüresítő lépés az éves költségvetési vita előrehozása tavaszra. Ezt 2016 óta következetesen követik az Orbán-kormányok, elvileg azért, mert egy bizonytalanabb makrogazdasági környezetben ezzel növeli a kormány a tervezhetőséget. Csakhogy az év első felében megbecsült számok önmagukban a levegőben lógnak, nem illeszkednek legitim középtávú pénzügypolitikai stratégiába.
2. A korai tervezésben, és általában a magyar költségvetés-politikában nem különböztetik meg a makrogazdasági folyamatoktól függő tételek és a kormány belső szándéka szerinti költéseket, így a teljes költségvetés kitett a tavasszal kevésbé becsülhető jövőbeni külső gazdasági folyamatoknak. A költségvetés ezért épp azt a célját nem tudja betölteni, hogy tompítsa a makrogazdasági hatások generálta ingadozásokat. 
3. A korai elfogadással is összefügg, hogy kialakult a rendszeres, évente többszöri módosítások gyakorlata, ami egy-egy téma vagy intézkedés költségvonzatát és általában a költségvetés alakulását is átláthatatlanná teszi. Ehhez tartozik az év végén kiszórt milliárdok gyakorlata is, amely tételek gyorsan kikerültek így az államháztartásból, elkölteni viszont már nyilván nem lehetett abban az évben.
4. A különböző tartalékok és védelmi alapok egyre gyakoribbá váltak a költségvetésekben. Ezekből könnyen lehet lényegében bárhova átcsoportosítani, még különösebben meg sem kell indokolni, sokszor utólag, a költségvetés végrehajtását ellenőrző zárszámadási jelentésből sem lehet visszafejteni. A 2023-as költségvetés legfrissebb tervezete például az előző tervezethez képest is 170 milliárdról 255 milliárdra növeli a tartalékok összegét a kedvezőtlen világgazdasági környezet miatt. 
5. 2010-től és különösen 2016 után folyamatos a költségvetési politika lazítása, vagyis egyre könnyebb és könnyebb lett a kormányoknak eltérni a költségvetéstől. A kormány jogosítványai ezen a téren jelentősen bővültek, kikerültek a folyamatból az önkorlátozó mechanizmusok. 
6. Az Országgyűlés Költségvetési Bizottságában elfogyott a munka. A 2010-es évek első felében a kormány a házszabály szerint ellenzéki vezetésű Költségvetési Bizottság hatókörét lecsökkentette, a költségvetési vitákat a kormánypárti vezetésű Gazdasági Bizottságba delegálta. Csak a költségvetés és zárszámadás elfogadása maradt a Költségvetési Bizottságban – nem véletlen, hogy a bizottság egyre kevesebb percet tölt ülésezéssel. Az alábbi grafikonon^*Romhányi Balázs ábrája. látható a Költségvetési Bizottság vitával töltött perceinek száma ülésszakonként 2010 és 2021 között.
7. Az elvileg független, 2008-ban létrehozott, majd 2010 után kisöpört és jelentősen átszabott, elméletben a költségvetés és az államadósság mértékre vonatkozó előírások betartását ellenőrző Költségvetéi Tanácsnak – tagjait már nem az országgyűlés választja, hanem a köztársasági elnök jelöli ki, valamint a Magyar Nemzeti Bank és az Állami Számvevőszék adja – csak véleményezési és vétójoga van. Ugyanakkor a megbízhatóan pozitív értékeléseiben szereplő állítások nem konkrétak, nem lehet rájuk valódi vitát alapozni, a vétó viszont inkább elvi lehetőség. 

A magyar költségvetés átláthatatlanságára szemléletes példa Romhányi Balázs költségvetési gyakorlati elemzése, aminek során a szerző arra tett kísérletet, hogy összeszámolja, mennyit költött egy adott évben a kormány felsőoktatásra – a szakember azonban nem jár sikerrel. (A K-monitor egyik projektjének köszönhetően létezik egy átlátható 2023-as költségvetés is, de ebben egyelőre a korábbi számok szerepelnek.) 

A fentieken túlmenően a 2023-es költségvetés pozíciója azért is különleges, mert két okból is rendkívüli jogi környezetben született. 

Egyrészt jogilag az ukrajnai háború miatt rendezi a magyar kormány rendeleti úton a költségvetést, és ezt már december 8-án lefektette: a veszélyhelyzeti eljárásban a tervezet előkészítése során nem kell alkalmazni az államháztartási törvény központi költségvetés előkészítésére, szerkezetére, tartalmára vonatkozó rendelkezéseit. Ehelyett csak azt köti ki a jogszabály, hogy a tervezetnek átláthatónak és észszerűen részletezettnek kell lennie.

Másrészt az Európai Unió (EU) 2020 márciusában felfüggesztette az úgynevezett maastrichti konvergenciakritériumokat – az államadósság nem haladhatja meg az éves GDP 60 százalékát, a költségvetés hiánya a 3 százalékot –, és egyre több olyan hang van az EU-ban, amely támogatja a kritériumok lazítását. Ez a vita azonban nem lefutott, és valamikor idén várható, hogy a pénzügyminiszterek döntésre jutnak.

2023-ra a kormány jelenleg GDP-arányosan 3,9 százalékos hiányt jósol.   

Frissítés: 2023.01.10. A cikk végén eredetileg a kiadási főösszeghez arányosított hiány mértékét írtuk, 7 százalékkal, ám a hivatalos, Pénzügyminisztérium által is közreadott előrejelzés GDP-arányosan számol, így erre cseréltük. 

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz költségvetés kormányrendelet Olvasson tovább a kategóriában