Ha az ember ránéz az amerikai tőzsdeindexekre, látszólag minden a legnagyobb rendben van. Az S&P 500 visszatért a márciusi magasságokba, a Dow Jones-nak sikerült pozitív tartományba lendülnie az év elejéhez képest, az elsősorban technológiai cégeket tömörítő Nasdaq pedig rendre új csúcsokat hódít meg az utóbbi hetekben.
Ahogy az azonban hosszú fellendülések idején lenni szokott, közel sem mindenki optimista. Ron Paul – aki korábban 23 éven keresztül volt amerikai kongresszusi képviselő, és az elnökjelöltségért is harcba szállt – például úgy véli, hogy a tőzsdeboom alapjai igencsak ingatagok.
„Ez az emberiség történetének legnagyobb buboréka, és amikor kipukkad, elviheti a tőzsdei értékeltség felét”
A veterán politikus szerint a gondok forrása a lehetőségeken túllépő állami költekezés és az ebből fakadó adósság. A vakmerőbb pénzpiaci gurukkal szemben ugyanakkor ő nem követi el azt a hibát, hogy az összeomlás idejére vonatkozóan is jóslatokba bocsátkozzon. Jól is teszi, mert az idő egyelőre nem igazolta: először tavaly augusztusban beszélt a várható 50 százalékos piaci zuhanásról, azóta viszont az S&P index 15 százalékot emelkedett.
Nézetei abból a szempontból nem jelentenek meglepetést, hogy Ron Paul a republikánusok libertariánus szárnyához tartozik, akik azt szorgalmazzák, hogy az állam csak a lehető legszűkebb körben avatkozzon be a gazdaságba, és ne is költsön túl sokat. Ezért nem ért egyet sem a költségvetési, sem a jegybanki élénkítő programokkal. Pont ezekben látja annak a jelenségnek az okát, amelyet ő tőzsdei-pénzpiaci buboréknak tart.
Ami az állami költekezést illeti, a 2008-as válságot követően előbb a Bush-, majd az Obama-kormányzat hozott olyan költségvetési intézkedéseket, amelyek egyebek mellett adókedvezmények formájában hagytak a korábbinál több pénzt az embereknél, hogy az ebből fedezett fogyasztás segítse a gazdaság minél gyorsabb magára találását. De hasonló történik most, Donald Trump elnöksége idején is, noha a gazdaság állapota, a növekedés üteme elvileg nem indokolna ilyesmit.
Az amerikai jegybank (Fed) az alapkamat nullára csökkentése után több ezer milliárd dollár értékben vásárolt kötvény jellegű eszközöket, azaz lényegében pénzt nyomtatott, szintén annak érdekében, hogy újraindítsa a hitelezést, illetve általában a gazdaságot. Ezt a közgazdások többsége sikeresnek tartja, Ron Paul szemében viszont a pénzügyi rendszer manipulálását jeleni. Abban nincs is vita, hogy a Fed lépéseinek nagy szerepe volt a tőzsdék emelkedésében.
Arról viszont megoszlanak a vélemények, hogy a mostani árfolyamok buborékot jeleznek-e – ez mindig csak utólag derül ki.
Mióta a gazdaságnak már igazán jól megy, a Fed többször emelte az alapkamatot (jelenleg az 1,75-2 százalékos sávban van), és már a kötvényvásárlási programjaival felduzzasztott mérlegének óvatos szűkítését is elkezdte. Ron Paul azonban nem hisz abban, hogy ezt ténylegesen végig akarnák vinni.
A veterán politikus abban sem bízik, hogy – az ő olvasatában – a dolgok jobbra fordulnának. „A kormányzat tovább fog költekezni, a Fed pedig tovább inflál. Egy ilyen szituációban az adósságot el kell tüntetni, akárcsak a rossz helyre került befektetéseket” – fogalmazott. „Kinőni” mondjuk valóban nehéz lesz az államadósságot, mert a Kongresszus költségvetési hivatala szerint 2019 és 2028 között átlagosan 1200 milliárd dollár körül alakul az amerikai államháztartási hiány. Ami nem csekélység az ország jelenleg 20 ezer milliárd dollárhoz közelítő GDP-jéhez – és annak várható alakulásához – képest.
Pénz
Fontos