A bankok átmenetinek szánt különadóztatása 2005-ben indult el Magyarországon, Gyurcsány Ferenc kormányzása alatt. Azóta a két évig beszedni tervezett állami bevétel egyre csak növekszik, és semmi jel nem utal arra, hogy akár középtávon is kivezetnék. A hitelintézeti járadék és a tranzakciós adó ugyanis 2021-ben együtt 294 milliárdos bevételt hozott, ami a központi költségvetés teljes adó- és járulékbevételének 2,4 százaléka.

A bankok számára azonban már ez is egészen békés helyzet lehetett, hiszen 2010 óta az idei ígérkezett az egyik legkisebb elvonással kecsegtető évnek – nem így lett. A kormányzati bejelentések szerint 50 milliárddal emelik meg a pénzügyi tranzakciós illetéket, és kapnak egy új adófajtát, az extraprofit adót is. Így már a 2013-2014-es rekordelvonások szintjére emelkedik megint a költségvetési befizetésük.

A költségvetésbe befolyó minden 17. forint adó- és járulékbevétel a bankokra kirótt adókból származik majd 2022-ben.

Ez nem azt mutatja, hogy egészséges és fenntartható lenne a költségvetés szerkezete, hiszen a bankszektor pénzügyi mutatóihoz viszonyítva időnként már eddig is problémás volt a különadók mértéke.

Feltételezve, hogy 2020-hoz képest nem változnak az eddigi bejelentésekben nem szereplő adóterhek, a bankok árbevétele pedig a GDP bővülésével arányosan növekszik, 2022-ben várhatóan már 444 milliárd forint lesz az összes bankadó, ami a teljes várható banki bevétel 23 százaléka lehet. Vagyis a bankok kamatnyereségének és beszedett díjainak közel negyedét tervezi elvonni a kormányzat, és ezen felül kell még megfizetni a már az értékpapír-tranzakcióra is kiterjesztett, várhatóan 283 milliárdosra bővülő tranzakciós illetéket.

Az utóbbinál nem is kérdés, hogy ezt a bankok szolgáltatásait igénybe vevők – a magyar cégek és a lakosság nagy része – fizetik meg, és könnyen elképzelhető, hogy a többi elvonás egy részét is igyekeznek majd rájuk terhelni a pénzintézetek.

Ha ez teljesen megtörténne, akkor Magyarországon mindenkire fejenként 75 ezer forintnyi bankadó jutna.

Az természetesen nem tűnik reálisnak, hogy a kiesett kamateredményt egy az egyben megpróbálnák behozni más sorokon a pénzintézetek, de például a céges banki költségek növekedése ugyanúgy beépül majd az árakba, mint az energia vagy a munkaerő drágulása.

Az összeg nagyságrendjét jól szemlélteti, hogy 2022-ben összesen 727 milliárd forint milliárd forint tranzakciós illetéket és különadót szedne be a bankoktól a kormány, de várhatóan 30-40 milliárd társasági adót is befizetnek majd. A bankszektortól elvont 760-770 milliárd forint így jóval magasabb, mint az összes vállalattól beszedni tervezett 588 milliárd forint társasági adó.

Tankönyvi profitszint

Az alábbi grafikon a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által készített Aranykönyv alapján mutatja be a hazai hitelintézetek^*a magyarországi és az itteni fiókteleppel működő, adatokat szolgáltató intézmények pénzügyi mutatóit. A kormány fő érve most éppen az a rögtönzött bevételszerzéshez, hogy a bankok extraprofitot érnek el, mert megnőtt a lakossági betéteken elért profitjuk, amióta a jegybank – tavaly év közepén, az infláció elleni küzdelem érdekében – elkezdte emelni az irányadó kamatát.

Az biztos, hogy korábban nem volt extraprofit, 2020 végéig – egyelőre eddig érhetők el átfogóan az adatok – a kamatokon elért nyereség inkább csökkent a teljes banki bevétel arányában. Az igaz, hogy a bankok adózás előtti profitja (EBIT) növekedett az elmúlt években, de volt honnan: 2014-ig masszívan veszteségesek voltak. Ebben pedig az árbevételhez mérten is jókora, több évben a teljes bevétel tizedét kitevő adók is szerepet játszottak.

Banki szempontból a kormányzati különadóknak csak egy része adó, mivel a tranzakciós illeték fogyasztási típusú adóként – kvázi mint az áfa – átmenő tételként jelenik csak meg. A pénzügyi szervezetek különadója pedig ráfordításként, korrekciós tételként jelenik meg az eredménykimutatásban.

A jövedelmezőség mérésére pedig a bankoknál nem is a bevétel, hanem a sajáttőke-arányos jövedelmet (RoE, return on equity) érdemesebb figyelni – hiszen itt nagyon jelentős tőke mellett lehet csak nyereséget elérni. Az Európai Központi Bank adattárházából letölthető adatokból látható, hogy Magyarországon a bankrendszer jövedelmezősége valóban magasabb évek óta az európai átlagnál. (A részletes adatok még 2021-re ugyan nem érhetők el, de az MNB már közzétett a bankrendszer egészére vonatkozó adatokat.)

Ez azonban nem kis részben abból fakad, hogy az uniós bankrendszer eredménytermelő képessége – főként a 2008-as válság öröksége, illetve a negatív eurózónás alapkamat miatta – krónikusan gyenge. Ezt mutatja, hogy amikor az MNB munkatársai – köztük a ma már gazdaságfejlesztési miniszter Nagy Márton – nyolc éve felvázolták a jövőbeli magyar bankrendszer ideális mutatóit, akkor a tisztességes tőkearányos profitot pont a tavaly elért sávba, 10-12 százalék közé tették.

A bankok nyereségességét az adók mellett az is erősen befolyásolja, hogy mennyire versenyeznek egymással. Mivel a 2008-as válságot követően a nyugati bankcsoportok nem terjeszkedni akartak Közép-Kelet-Európában, hanem inkább elhagyni a térséget, ez alapvetően már az eleve itt lévő hitelintézetek viselkedésén múlik. (De ha lenne is terjeszkedő kedvű csoport, aligha lenne vonzó számára a – már csak a gyakran változó adószint miatt is – kiszámíthatatlan magyar piac.)

A fogyasztók érdeke a versenyző piac lenne, de folyamatában ennek éppen az ellenkezője történik. Hogy ne csak a megérzéseinkre támaszkodjunk, a piaci koncentrációt megpróbáltuk számszerűen is követni. Ennek mérésére több lehetőség is van, a Gazdasági Versenyhivatal külön kiadványt is készített ezekről. A leginkább elterjedt mérőszám a HHI, azaz a Herfindahl–Hirschman-index. Ez a mutató a piacon lévő vállalatok piaci részesedésének négyzetösszege. Értéke 10 ezer és 0 között lehet – az előbbi a teljesen monopol piac egyetlen szereplővel, utóbbi a teljesen atomizált piac.

A Fidesz 2010 óta tartó kormányzása során a bankpiaci szereplők száma közel negyedével, 50-ről 39-re csökkent, a HHI mutató értéke pedig 2010 és 2020 között 32 százalékkal növekedett. Vagyis harmadával gyengült a verseny a Fidesz hatalomra kerülése óta, ami hozzájárulhatott az ágazati profitok növekedéséhez.

A bankpiaci szereplők számának csökkenését valószínűleg egyáltalán nem bánja a kormányzat, legalábbis Nagy Márton – még jegybanki vezetőként – viszonylag gyakran beszélt arról, hogy túl sok a hitelintézet Magyarországon, ezért magas az ágazat költségszintje, általános (lakossági) nagybankból elég lenne öt is. A piaci verseny csökkenése egyébként valóban lehet előnyös a fogyasztóknak, ha egy-egy piacon túl nagyok a koordinációs költségek – magyarán kevesebb, de nagyobb szereplővel olcsóbban lehet a folyamatokat működtetni. Arra azonban sokkal több példát találni, hogy a szereplők számának csökkenése a verseny lanyhulásához és az árak emelkedéséhez vezet.

NER-es térfoglalás

Ráadásul idehaza a bankrendszer koncentrálódásával kapcsolatban volt egy speciális kormányzati cél is: ahogy Orbán Viktor tíz éve meghirdette, az ágazatban többségbe kell kerülnie a magyar tulajdonosoknak. A folyamat legékesebb példája a takarékszövetkezetek, a Budapest Bank és az MKB összevonása, amely – mivel jogilag még csak idén kezdődött el az utóbbi kettő összeolvadásával – a fenti piackoncentrációs számításban még nem is szerepel. Pedig az ebből születő Magyar Bankholding az OTP után a második legnagyobb piaci szereplő lesz.

A nagyon jelentős mértékű különadók korábban abban is jelentős szerepet játszottak, hogy elvegyék a külföldi banktulajdonosok egy részének kedvét a magyar piacon maradástól. De a kormányzat ezen a területen közvetlenül is beavatkozott a piaci viszonyokba, hiszen a Budapest Bank és a Takarékbank külföldi tulajdonosait kivásárolta a magyar állam, hogy a jegybanki szanáláson átesett MKB-val együtt kössenek ki a kormányközeli vállalkozók szuperbankjában, az egykori takarékszövetkezeti rendszer majdnem egészével együtt.

A Financial Times pont a napokban írt arról, hogy a Magyar Bankholding – a kormányközeli vállalkozóknak adott nagy hitelek miatt – idővel a magyar gazdaság legnagyobb kockázata lehet, de a nagy magyarosítási hullám során voltak rövid távon bekövetkező bukások is, mint a 2014-ben becsődölt, Töröcskei István-féle Széchenyi Bank. Öt évvel később Matolcsy György jegybankelnök unokatestvére, Szemerey Tamás NHB Bankja dőlt be.

Mindenesetre jól látható, hogy aki ezen a pályán sikeres akar lenni, annak érdemes jóban lennie a kormánnyal, aminek az – előző évtizedben még elég gyakori – hangos kritika lenyelése is a része. Az Erste azt a megoldást választotta, hogy kisebbségi (15 százalékos) tulajdonosként engedte be a magyar államot.

Összességében jól láthatóan a kormány kedve szerint alakultak a folyamatok a hazai bankpiacon. Az alábbi ábrán látható, hogy tulajdonosi háttér szerint, milliárd forintban és darabszám szerint hogyan alakultak a főbb mutatók.

A 2011-es végtörlesztés hatása alaposan meglátszott a banki mutatószámokon, majd ezután tudott a NER pozíciókat foglalni nagyobb ütemben. Persze nem egyértelmű, hogy melyik szereplőt hova soroljuk. A Gránit Bankot ugyan csak 2021 decemberében vette meg Tiborcz István, de előtte is közel állt a hatalomhoz a tulajdonosi köre, noha lazábban. Az OTP-t magyarként tüntettük fel, mivel magyar menedzsment vezeti, és jelentős tulajdonosai közül a Rahimkulov-testvérek is már magyar állampolgárok.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgy visszahúzódó magyar testvérpár gazdagabb, mint Mészáros és Csányi együttFontos magyar vállalatok legnagyobb tulajdonosai közé tartozik Rahimkulov Timur és Ruszlan, de nyilvános fotó sincs róluk.

A hazai bankrendszer főbb adatait könnyebb áttekinteni, ha nem milliárd forintban, hanem százalékos megoszlásban vizsgáljuk az összetételét. Az alább ábrán látható, hogy 

2020-ra teljesült Orbán Viktor célja, 50 százalék fölötti lett a hazai tulajdonosok aránya a hitelintézeti piacon szinte minden főbb mutatóban.

Jól láthatóan a NER-es bankok teljesítettek a legrosszabbul 2020-szal bezárólag, és kérdés, hosszabb távon itt más lesz-e az eredmény, mint például az építőiparban, ahol az itthon extraprofitot termelő Szíjj László cégei külföldön eddig leginkább csak veszteséget hoztak össze.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkIdehaza extraprofitot, külföldön csak veszteséget termel a kormány kedvenc útépítő cégePróbál külföldön terjeszkedni a Duna Aszfalt, de az eredmények egyelőre nem említhetők egy lapon az idehaza elért kiemelkedő növekedéssel és profitrátával.

A NER-es bankok teljesítménye rosszabb, mint a hazai versenypiaci vagy külföldi tulajdonoshoz tartozóké. A profitrátájuk ugyan magasabb, mint az utóbbiaké, de a NER-es bankok mostani formájukban már 2014, a nagy válság és a devizahitelek forintosítása miatti veszteségek után léptek csak színre. Valószínűleg nem véletlen az sem, hogy nekik kevesebb adót kellett fizetniük.

A banki adóterhek beszedése tehát jól bejáratott módszer a válsághelyzetek kezelésére, és 2010 után segített a nem kívánatos szereplők kivéreztetésében is. A mostani helyzet annyiban más, hogy már a Magyar Bankholdingnak is jelentős összeget kell majd befizetnie – hacsak nem lesz valamilyen számukra kedvező csavar a készülő szabályozásban.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKözel 2000 milliárd forintért vásárolt már cégeket az Orbán-kormányNémelyik jól teljesít, más csődbe ment, és van olyan is, amely már Mészáros Lőrincé. De alapvetően csak puffadt és puffadt az állam az utóbbi években.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Pénz bankadó bankszektor megszorítások mkb bank ner oligarcha OTP Takarék-csoport tranzakciós illeték Olvasson tovább a kategóriában