Sokáig úgy tűnt, Kisoroszi önkormányzata képes lesz a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) 370 milliós turisztikai célú, „élményígéretet fokozó“ beruházását természetvédő fejlesztésnek eladni. A kormány 2017-ben kötelezte el magát Zebegény, Kisoroszi, Verőce, Visegrád, Esztergom, Szentendre és Komárom Duna-strandjainak fejlesztése mellett a Kisfaludy Turisztikai Program részeként, az MTÜ kiemelt nagyságú, 370 millió forintos fejlesztésről kötött szerződést a kisoroszi önkormányzattal.
A projektet az első pillanattól fogva heves viták kísérték, nyilvánvalóan nem függetlenül attól az ellentmondástól, hogy a helyiek a kormányzati turisztikai fejlesztési forrást éppen a túlturizmus okozta problémák – legfőképp a falun szükségképpen áthaladó autóforgalom – csillapítására akarták volna felhasználni: sokak számára úgy tűnt, hogy a beruházás éppen ahhoz a folyamathoz járult volna hozza, ami a helyiek életét felforgatta.
Ezekben a vitákban a Szentendrei-sziget északi csücskében fekvő, mintegy ezerfős falu több évtizedre visszanyúló megosztottsága is megnyilvánult: az „őslakosok“ inkább támogatnák az infrastrukturális fejlesztéseket, a városi forgatagból kimenekülő „gyüttmentek“ viszont éppen az elszigeteltség, természetközeliség, csend megőrzését célzó intézkedéseket tekintenék előremutató fejlesztéseknek.
A kavicsos, galériaerdős partszakaszok az elmúlt években a nomádtáborosok és indiánkenusok kedvenc eldugott pihenőhelyéből országos ismertségű, közkedvelt kiránduló- és kempingező helyek lettek, legalábbis ez a régóta visszajárók tapasztalata. Számok sajnos nincsenek arról, hogyan alakultak az évi, havi látogatószámok, a parkolót, kempinget üzemeltető céget pedig hiába kérdeztük a kiadott parkolójegyek és sátorhelyek számáról. A projektdokumentáció mindenesetre egy nyári hétvégi napon, csúcsterhelésnél 600 autóval és 1200-1500 emberrel számol, az alábetonozott öltözőket, vizesblokkokat, utakat ennyi látogató kiszolgálására tervezték meg.
Aztán meglepő dolog történt: egy pár ezer ember által aláírt petíció, különböző természetvédelmi szervezetek és a Duna-Ipoly Nemzeti Park kifogásai után az Agrárminisztérium az utolsó pillanatban, gyakorlatilag pár órával az első kapavágás előtt lefújta az egész projektet. A fordulatot az a Vitályos Eszter uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkár jelentette be, aki éppen augusztus végén kapta meg a leköszönő L. Simon László országgyűlési képviselő mandátumát — nyílt titok, hogy a Fidesz Hadházy Sándor helyett Vitályost indítja a szentendrei körzetben a 2022-es országgyűlési választásokon.
A térségnek mindenféle uniós fejlesztési forrásokat ígérő Vitályos nem véletlenül aktivizálta magát: a Pest megyei 3. számú egyéni választókerülethez 17 település tartozik, Kisoroszi és Szentendre mellett például Visegrád, Tahitótfalu, Leányfalu. A körzetben akár szoros küzdelem is várható: Hadházy 2018-ban 46,11 százalékkal győzött, így az összellenzék a nyerhető körzetek között tartja számon a szentendreit.
Míg Vitályos a projekt elkaszálásánál arra hivatkozott, hogy az nem élvezi az emberek támogatását, Nagy István agrárminszter a Természetvédelmi Világalap (WWF) által feltárt adminisztrációs hibát emlegette: a helyi jelentőségű és országos szintű természetvédelmi területek adminisztrálásakor a Szigetcsúcs egyszerűen eltűnt a rendszerből, így bár védett terület volt, ezt a védelmet nem lehetett hatóságilag érvényesíteni.
A jogszabály technikai korrekciója után a terület státusza tehát alapvetően nem változik, de a környezetvédelmi szempontokat könnyebb lesz érvényesíteni, a projekt engedélyezéséért és vizsgálatáért felelős Pest Megyei Kormányhivatalnak innentől országos védettségű területként kell kezelnie a Szigetcsúcsot. Ezzel a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságnak is lehetősége nyílik a határozottabb fellépésre, bár így is csak véleményezési joga lesz.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a Szigetcsúcson a folyómeder a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatósághoz tartozik, a szigetnek viszont egyfelől a Pilisi Parkerdő Zrt., más részeinek viszont az önkormányzat a vagyonkezelője. Ráadásul a Szigetcsúcsot – leszámítva a kishajóval érkezőket – csak a zsákfalu főútján végigmenve lehet megközelíteni. Vagyis ahhoz, hogy összetett, de egy irányba mutató fejlesztések történjenek, nemcsak a különböző érdekcsoportoknak, hanem a különböző szervezeteknek is együtt kellene működniük.
Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője szerint a beruházás tervezése ott csúszott félre, hogy nem előzte meg érdemi társadalmi bevonás, és a tervezők nem vizsgálták a különböző fejlesztési elemek együttes környezeti hatását: pár vizesblokk, egy vízimentő-bódé vagy egy keskeny út valóban nem érinti drasztikusan a védett állat- és növényfajokat, de a Szentendrei-szigeten tervezett turisztikai fejlesztések következtében növekvő emberi jelenlét és természethasználat közvetett hatásait is vizsgálni kellett volna.
„Az egész folyamatot elölről kellene kezdeni ökoturisztikai szakemberek bevonásával. Szemléletváltást igényel, hogy a Szigetcsúcs nem elsősorban kemping és strand, hanem védett természeti terület. A természetvédelem közérdek, a turisztikai szempontok csak másodlagosak lehetnek. Úgy kellene tekintenünk a területre, mint az Őrségre vagy a Bükk-fennsíkra: országos jelentőségű, különleges értékekkel teli területként, amit meg kell őriznünk“ – mondja Dedák Dalma, aki szerint a napi 1200 látogatót is meghaladó turizmus már a tervezett fejlesztések megvalósításával együtt is nagy terhelést ró a kevesebb mint 20 hektáros területre.
Az autós turizmus jelentős terhelést okoz a faluban, ezt kezelni kell, de meggyőződésem, hogy az észszerű korlátozásokat a kirándulók-kempingezők is elfogadnák, és az érdekcsoportok közötti ellentétek is csak látszólagosak: valójában mindenki meg szeretné őrizni a Kisoroszira jellemző természeti értékeket
– tette hozzá.
A Szigetcsúcs turisztikai terhelésének csökkentésére számos ökoturisztikai célpont mintaként szolgálhat, az ország különböző nemzeti parki igazgatóságainak vannak eszközei a védett területek látogatás-menedzsmentjére: különböző státuszú zónákat, napi létszámlimitet lehet bevezetni, a sátorállítást és tűzrakást kijelölt helyekre lehet korlátozni. Máshol tanösvényeket alakítanak ki, látogatóközpontot nyitnak, vagy sorompókkal korlátozzák a járművek és látogatók mozgását. Egyre gyakoribb az is, hogy szemetesek kihelyezése helyett a látogatókat arra ösztönzik, hogy vigyék magukkal ki a területről a szemetüket.
A nem sokkal nagyobb, mintegy 30 hektáros Sas-hegyen a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság éppen a megnövekedett lakossági használat miatt alakított ki 2003-tól látogatóközpontot, tanösvényt. A területet le is zárták, hogy megóvják a biciklizőktől, kutyasétáltatóktól, tűzijátéknézőktől, tűzrakóhelyeket kialakító és új ösvényeket kitaposó fővárosiaktól. Azóta nemcsak belépőt szednek, de a kilátóponthoz is csak szakvezetővel lehet kimenni, és kifejezetten óvodásoknak, kisiskolásoknak is tartanak túrákat.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működésére rálátó forrásunk szerint az elsődleges kérdés az, megvan-e az Agrárminisztériumban a politikai szándék a természetvédelmi szempontok ilyen erős érvényesítésére – az Unesco és a Greenpeace által is bírált Fertő tavi gigaberuházás mindenesetre nem a környezetvédelmi szempontok erős érdekérvényesítő képességéről árulkodik. Egy kisoroszi lakos a G7-nek azt mondta: attól tart, mélyre ásott sérelmektől vezérelt állóháború kezdődhet most, a hoppon maradt polgármester bosszúból nyomást gyakorolhat a projektet ellenzőkre. „Itt volt egy működő, párbeszédképes közösség, ami mostanra teljesen szétforgácsolódott“ – fakadt ki.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságot is kerestük, ám nem kívántak nyilatkozni.
Közélet
Fontos