Az internet széleskörű elterjedésétől sokan azt várták, hogy mindenki számára minden információ elérhetővé válik. Ezáltal egy utópikus világban mindenki a saját maga számára teljesen optimális döntést hozhatna, hiszen minden tudást megszerezne, amire ehhez szüksége van. Ezt várnánk a választóktól is, mégis, a 80-as évekhez képest semmivel sem lettek jobban informáltak a választópolgárok, legalábbis az Egyesült Államokban.

Filip Matějka és Guido Tabellini friss tanulmányukban annak jártak utána, hogy mennyire nőtt meg a választók informáltsága, hogyan hat ez a döntéseikre, és úgy általában, hogy tudtak a politikusok alkalmazkodni a korlátlan és szinte ingyenes információ korához. Legfontosabb kérdésük, hogy az ingyenesnek tekinthető és bárki számára hozzáférhető információ miért nem hozta el a remélt hatást.

Elméleti modellezésük alapján arra jutnak, hogy az emberek számára még mindig költséges a figyelem, sőt egyre inkább azzá válik. Mikor még csak egy tévécsatorna volt és néhány nyomtatott újság, akkor az emberek nem tudtak válogatni, hogy milyen információ érdekli őket és mi nem.

A tömeges információ kora magával hozta a szelektív figyelem korát is.

Az emberek csak arra fókuszálnak, ami a legnagyobb hatással van rájuk. Senki sem olvassa a híreket Amerikában a honvédelmi kiadásokról, mert ez egy olyan téma, amiben viszonylag nagy egyetértés van. Viszont a megosztó témák vagy az extremitások felkeltik a választók figyelmét, és ezekkel egyre többet és többet foglalkoznak.

Egyrészt a kisebbségi kérdések – amik kis csoportot érintenek, de őket nagyban befolyásolják – kapnak figyelmet, mert ezzel a kisebbségnek muszáj foglalkoznia, amivel a többség figyelmét is felhívja a témára. Ilyen például a melegházasság vagy az LMBTQ+ közösség jogai, ami így vagy úgy, de mindenkit megmozgat. Másrészt az extremitások is sokak figyelmét felkeltik, hiszen a kicsi, de hangos szélsőségek elérik, hogy az ő ügyeikkel, javaslataikkal foglalkozzanak a választók.

Azzal, hogy csak a megosztó témák lépik át az emberek ingerküszöbét egy információdús világban, odáig jutottunk, hogy

a politikusok is csak akkor kapnak figyelmet, akkor lesznek emlékezetesek, ha ezekről a témákról beszélnek.

Így végeredményben az információ elérhetősége azt eredményezheti, hogy megszűnik a lényeges és sokakat érintő kérdésekről a politikai párbeszéd, és csak megosztó, kis közösségeket érintő témák maradnak napirenden.

Ezt az adatok is alátámasztják. Azok az emberek, akik szélsőséges vagy a többségi társadalométól nagyon eltérő nézeteket vallanak, tájékozottabbak a elnökjelöltek és a kongresszusi jelöltek programjairól Amerikában, mint az átlag választó. Ők jobban követik a médiát, ráadásul több csatornán is. Jó példa erre, hogy a kisebbségek (nem meglepő módon) sokkal többet tudnak a etnikai kérdésekről, mint bárki más. Ebből következik az is, hogy

választási évben a politikusok beszédei sokkal nagyobb arányban szólnak megosztó témákról,

hiszen tudják, hogy ezekkel tudják magukra felhívni a figyelmet.

Szerencsére az internetnek vannak jó hatásai is a politikai életre. A fentiekből egyrészt következik, hogy a kisebbségeknek nagyobb erőt ad azáltal, hogy az ő figyelmük sokat számít az őket érintő témákban. Másrészt Ruben Enikolopov és szerzőtársai tanulmánya azt is megmutatta, hogy a közösségi média segíthet akár még kvázi demokráciákban is a vezetés által elnyomottaknak megszerveződni és fellépni a hatalom ellen.

Enikolopovék azt vizsgálták meg, hogy a legnépszerűbb orosz közösségi oldal (Vkontakte) elterjedése mennyire segítette a 2010-11-es időszakban a Putyin-ellenes tüntetések szervezését. Ez az oldal korábban jött létre, mint a Facebook, hasonlóan működött, mint nálunk a méltatlanul romba dőlt iWiW, kezdetben mindenki csak meghívó által léphetett be az oldalra. Mivel egy egyetemi csoport hozta létre, ezért a korai években alapvetően az egyetem tanulói és az ő barátaik, rokonaik voltak a felhasználók.

Ennek következtében a területi elterjedése teljesen véletlenszerű volt, hiszen csak azon múlt, hogy melyik városból, faluból kerül be valaki arra az egyetemre. Ezt kihasználva a kutatók megvizsgálták, hogy a közösségi oldal véletlenből fakadó, de különböző arányú elterjedtsége hogyan és milyen csatornán hatott a szerveződő tüntetések sikerére.

Azt találták, hogy

egyértelmű kapcsolat van aközött, hogy melyik városban hányan mennek el tüntetni és aközött, hogy ott hányan használják a Vkontakte platformot.

Ami viszont érdekes, hogy nem azért voltak sikeresebbek ezek a szerveződések, mert a platformon több információt szerezhettek meg arról, hogy miért kell kiállni a kormány ellen.

Meglepő módon a VKontakte nagyobb felhasználótömege erősítette a kormánypárti szavazatok számát, tehát kifejezetten abba az irányba hatott, hogy a választók jobb véleménnyel legyenek Putyinról és a vezetésről. Viszont a közösségi platform rendkívül alkalmas volt arra, hogy a hasonlóan gondolkodók egymással jól tudjanak kommunikálni és eseményeket szervezni. Tehát itt is

a szelektív figyelmen keresztül, de el tudta érni a tüntetés azokat, akik amúgy is ilyen nézeteket vallottak.

Ezen túl a szervezésben is praktikus szerepet tudott játszani a platform, és ezzel segítette a tüntetések sikerességét.

Viszont, ahol a Facebook használata is magas volt, ott már nem volt ilyen egyértelmű a siker. Mivel így már nem csak egy helyről jöhetett információ (mint a 80-as éveben a tévéből), hanem két csatornán eltérő emberek eltérő módon próbáltak kommunikálni, nem sikerült olyan jól összeszervezni a tüntetéseket, mint ahol egy csatornán érték el az összes érdeklődőt.

Összességében tehát mindenképp tanulságos, hogy a masszív információelérés néha negatív következményekkel jár, ha nem figyelünk arra, hogy igyekezzünk minél széleskörűbben tájékozódni. A figyelmünk fizetőeszköz, amire szomjaznak a politikusok, ezért, ha nem jól osztjuk be, akkor könnyen rossz programokat és kontraproduktív párbeszédeket generálhatunk, akaratunkon kívül.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMennyibe kerül a krumpli? Öt perc figyelem!A világ legértékesebb erőforrása lett a figyelmünk. Érdemes lehet átgondolni, hogy mire fordítjuk.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet figyelem információ internet közösségi média politika tüntetések Olvasson tovább a kategóriában