Egyre több gyermek nem tud a családja körében nevelkedni, különösen 2010 óta növekszik a szakellátásba kerülők száma. Annak ellenére, hogy közben egyre kevesebb gyermek van. Arányaiban tehát még gyorsabban nőtt azok száma, akiket vagy a családjuk nem akar/tud nevelni, vagy kiemelik a családoktól.

Míg a rendszerváltás környékén 10 ezer gyermekből 101 gyerek került ellátásba – állami gondozásba vagy nevelőszülőkhöz -, a társadalmi átalakulás lezajlása után, a 90-es évek közepétől ez az szám 90-re csökkent és stabilizálódott. Jelentős változás állt be azonban 2009 óta, folyamatosan növekszik a vér szerinti szülei nélkül élő gyermekszám: 2016-ban már 10 ezerből 119 gyermek nem tudott a családja körében élni.

Ez a statisztika elég jól mutatja, hogy mennyire rosszul működik a gyermekvédelem és a szociális ellátás ma Magyarországon. Az állam nem igazán foglalkozik azzal, hogy segítse a bajba jutott szülőket gyermekeik megtartásában. Pedig ez gazdaságilag is sokkal racionálisabb lenne, nem is beszélve az emberiességi szempontokról. Hiszen sokkal drágább az államnak egy gyermekek nevelése, mintha ehelyett a szülőket támogatná, segítené. Erre azonban a szociális juttatások és az egész szociális rendszer leépítése miatt egyre kevesebb esély van.

Hiába lenne egyre több gyermek, akit örökbe lehetne fogadni,  nagyon alacsony az adoptálások száma, csupán évi ezer körüli. Ennek egyrészt az az oka, hogy elég bonyolult és hosszadalmas – évekig tartó – folyamatról van szó, másrészt főleg kisbabákat szeretnének örökbe fogadni. A három év alatti állami gondozásban lévő gyermekek száma 3 ezer körül alakul, tehát a leginkább adoptálásra esélyes gyermekek közel harmadát fogadják örökbe.

Az állam gondozásában élő gyermekre a költségvetés 2017-ben 32,2 milliárdot költött, míg a nevelőszülőknél élő gyermekekre 8 milliárdot. Egy gyermekre számítva tízszeres a különbség: a nevelőszülők csak évi nagyjából félmilliót kapnak, míg az állami otthonokban élők ellátása 5 millió forintba kerül, igaz, ebben az összegben már az iskolázási költségek is benne vannak. Mivel a közoktatásban egy általános iskolásra 396 ezer forint finanszírozás jut, a középfokú oktatásban 1 millió 116 ezer forint, még ezt figyelembe véve is mintegy kilencszeres a különbség.

Talán a pénzügyi motiváció miatt is, mindenesetre jó hír, hogy ma már csak az állami gondozott^*Az állami gondozás kifejezés ma már igazából nem helyes, helyette a gyermekvédelmi szakellátás a megfelelő kifejezés, de a köznyelvben továbbra is a régi forma él. gyermekek harmada él gyermekotthonokban. Nehéz azonban teljesen tisztán látni, mert egyházi és kisebb részben civilszervezetek is foglalkoznak ellátással, és erre vonatkozó adatokat nem tudott adni a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság. Nagy kérdés azonban, hogy a segítő szándék vagy a támogatások miatt jelentkezik egyre több nevelőszülő.

A díjazásuk összetett, és sok körülménytől függ. Munkájukért a minimálbér 30 százaléka (bruttó 41 400 forint) jár, plusz minden egyes gyermek után 20 százalék. Jogosultak a családi adókedvezményre, és lehet más munkájuk, akár főállásuk is.

A gyermekek ellátása címén a nevelőszülők az öregségi nyugdíj minimumának 120 százalékát kapják, ami 34 200 forint. Amennyiben a gyermek beteg, pszichés problémái vannak, akkor 42 750 forint lehet ennek maximuma. Erre jön még a családi pótlék, ami egy gyermek esetén 12 200 forint, de három esetén már 17 ezer forint gyermekenként.

Ha valakinek például két gyermeke van, és még egyet fogad be nevelőszülőként, akkor minden egyes gyermek után 13 300 forint helyett 17 ezer forintot kap, ami így már 24 400 forint nyereség. Tehát összességében 100 ezer forintot lehet kapni. Ez pedig az ország szegényebb vidékein elég jelentős motiváció lehet, különösen, hogy több gyermek vállalásával még nagyobb összeg jár. Természetesen arról el kell számolni, hogy a nevelőszülők valóban a gyermekre fordították ezt az összeget, a gyakorlatban azonban ezt nehéz pontosan elvégezni.

Kíváncsiak voltunk, hogy országosan milyen különbségek látszanak. Az ország legszegényebb megyéiben látványosan nagyobb a nevelőszülőnél élő gyermekek száma és aránya is, de itt az állami intézményeknek is több lakója van. Elgondolkodtató, hogy az összes fiatalkorú 4 százaléka Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében állami gondozásban vagy nevelőszülőknél él, míg az ország másik felén, a (Budapest után) legtehetősebb megyében, Győr-Moson-Sopronban ez az arány csupán 0,7 százalék. Elég erős összefüggés van tehát a megyék gazdasági teljesítménye és a családjuk nélkül nevelkedő gyermekek aránya között. 

Szabolcs-Szatmár-Bereg mellett Borsod-Abaúj-Zemplén és Bács-Kiskun megyében van a legtöbb gyermek nevelőszülőknél. Feltűnő, hogy Budapesten nagyon kevés nevelőszülőhöz kerülő gyermek van, a fővárosban nagyobb eséllyel maradnak a szakellátásban a gyermekek.

Elég nagy különbségek vannak az országon belül abban a tekintetben is, hogy mennyi eltartott gyermekről gondoskodnak a nevelőszülők. Míg az országos átlag 2,5, a szegényebb megyékben ez a szám is magasabb: a rekorder Heves 4,9 gyermekkel. A legalacsonyabb értéket Budapesten (1,5) és Hajdú-Biharban (1,1) láthatjuk. 

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Közélet állami gondozás nevelőszülők szakellátás Olvasson tovább a kategóriában