Egy brit fickó már a hatvanas években rájött, hogyan turbózhatja fel az autóeladásokat úgy, hogy vevői pár évente visszajöjjenek hozzá a legújabb Ford modellért. Az üzleti modelljéből kreált pénzügyi megoldás nagyon szólt Angliában, és mostantól itthon is elérhető.
A kérdésre, ki volt az, aki forradalmasította az autógyártást és -eladást, reflexszerűen Henry Ford nevét mondja be az ember. Pedig a reformerek között volt ott valaki más is. Egy srác, aki egy szekérgyártással és -szállítással foglalkozó családban nőtt fel, és akivel fiatalon elhunyt apja a halálos ágyánál megígértette: kiszáll az autóbizniszből. Bocs, apa, de nem – mondott ellent fia, Estace Wolfington. Viszont, tette hozzá, megígérem, hogy megreformálom az emberek autóvásárláshoz való hozzáállását.
Mindez Henry Ford után úgy ötven évvel, a huszadik század második felében történt. Estace új üzleti modellen kezdett gondolkodni, célként pedig azt tűzte ki: aki egyszer tőle autót vásárol, soha többé nem menjen máshoz kocsit venni.
Ehhez mindenekelőtt átgondolta az autóvásárlás pszichológiáját és arra jutott, hogy az emberek rühellik, hogy szervizzel, fenntartási költségekkel kell foglalkozniuk, ráadásul egyáltalán nem tudják kiszámítani – hogyan is tudnák, ez nem dolguk –, hogy mennyi idő alatt amortizálódik a megvásárolt járgány, s hogy azt használtként mennyiért tudják majd értékesíteni. Rájött, hogy az emberek így tehát nem egyedül az autó vásárláskori ára alapján döntenek: számít az is, mennyiért tudják azt majd használtan eladni. E tényezőkből – új ár, használt ár, fenntartással kapcsolatos kiadások – alkotta meg a „vezetés költsége” fogalmát, és azt tűzte ki célul, hogy kereskedőként azt a vásárlói számára a lehető legalacsonyabb szintre szorítsa. Számításba vette továbbá azt is, hogy az autó tulajdonosok egy idő után sok pénzt költenek javításra, miközben ő maga kereskedőként is meg tudja javíttatni a kocsikat – lényegesen kevesebbért.
Kitalálta a kereskedelmi kör – trading cycle – fogalmát, aminek lényege: meghatározni azt a pillanatot, amikor a vevőnek leginkább megéri új kocsira váltani.
Ez gondolatmenet alapozta meg azt a pénzügyi konstrukciót, amelyet aztán a Ford cég a kilencvenes évek elejétől Angliában bevezetett, s amely mostantól itthon is elérhető.
A Ford Opció nevű megoldás a következőképpen működik:
Nézzünk egy konkrét példát!
Tegyük fel, hogy egy új Ford Kuga vásárlása esetén az szerződés paraméterei az alábbiak:
Listaár | 8 364 000 Ft |
Önerő 20% | 1 672 800 Ft |
Futamidő | 49 hó |
Utolsó kiemelt lízingdíj 30% | 2 509 200 Ft |
THM | 7,71% |
Fix havi lízingdíj | 116 678 Ft |
Opciós visszavásárlási ár | 4 000 000 Ft |
Ekkor a fizetés ütemezése így történik:
Önerő 20% | 1 672 800 |
Futamidő * fix havi lízingdíjak (fix havi lízingdíj * 48 hónap) | 5 600 544 |
Utolsó kiemelt lízingdíj 30% (49. hónap) | 2 509 200 |
Összesen (önerő+havi törlesztők+utolsó kiemelt lízingdíj) | 9 782 544 |
Opciós visszavásárlási ár | 4 000 000 |
Beszámítási különbözet (opciós visszavásárlási ár – utolsó kiemelt lízingdíj) | 1 490 800 |
A teljes összeg kifizetése után tehát, amennyiben új autót szeretne az ügyfél, a kiválasztott modellnek nem kell a teljes önerejét kifizetnie, hanem csak a beszámítási különbözettel csökkentett értéket. Azaz példánk szerint csaknem másfél millióval kevesebbet.
Nem bonyolult az új megközelítés, az bevezetésekor mégis valósággal felrobbantotta a brit piacot. Olyannyira, hogy a siker nyomán hamarosan más pénzügyi szolgáltatók is hasonló ”Personal Contract Purchases” azaz PCP termékeket indítottak el. Tavaly az Egyesült Királyságban újonnan forgalomba helyezett autók több, mint nyolcvan százalékát már PCP-konstrukcióban finanszírozták. A brit adatok azt mutatják, hogy e megoldás eredményeként a vásárlók gyakrabban ülnek át új autóba, mint a hagyományos hitelszerződéseket választók, sőt, vannak olyanok is, akik azért maradnak PCP-programok részvevői, hogy idővel több új autót is használhassanak.
Gyureskó Tamás, a Ford Credit operatív vezetője szerint a mostantól itthon is elérhető konstrukció azért ilyen népszerű, mert kiszámíthatóvá teszi az autófinanszírozás költségét alacsonyabb fix havi lízingdíj és rövidebb csere ciklus mellett. A vásárlók így anélkül tudnak időről időre új, még biztonságosabb, még korszerűbb Fordot venni, hogy jelentős mértékben emelkedne a finanszírozás havi költsége, ráadásul a régi autó eladásával sem kell bajlódniuk.
S hogy miért csak most, a szigetországi debütálás után több, mint 25 évvel érkezett meg hozzánk e lízingtípus? Erre az autópiaci trendek adnak magyarázatot.
Az egyik ok a szárnyaló kereslet: tavaly az új személy- és kishaszongépjármű-eladások közel 17 százalékkal növekedtek itthon. Több, mint 166 ezret adtak el belőlük. A magánvásárlói piac élénkülésének fő mozgatórugója pedig a kapcsolódó finanszírozási konstrukciók iránti nyitottság volt. A Magyar Lízing Szövetség hivatalos adataiból az látszik, hogy a 2008-2009-es válság évei után 2014 óta dinamikus növekedés tapasztalható a finanszírozási termékek piacán: a kiskereskedelmi személygépkocsi- és kishaszonjármű-lízing piacon a kihelyezések mértéke négy év alatt több mint kétszeresére nőtt. A finanszírozási összegek is emelkedtek, az utóbbi két év alatt 24-ről 31 százalékra.
E piaci trendeket lovagolja meg tehát a Ford Credit (a Ford Motor Company saját tulajdonú globális pénzügyi szolgáltatója, melynek Budapesten működő magyar kirendeltsége, a Ford Credit Hungary) együttműködő finanszírozó partnerével, a Merkantil Bankkal.
S hogy milyen változások várhatóan ezen új, pénzügyi megoldás nyomán? Nos, az eddigi tapasztalatok alapján a ciklikus finanszírozás alkalmazásával az autók használati ideje 3-4 évre csökken: a vásárlók akár harmadik, negyedik, ötödik, vagy hatodik Fordjukat is hasonló feltételekkel finanszíroztathatják.
Az egykori srác pedig – ma már ősz hajú üzletember – elégedetten dőlhet hátra: betartotta, amit apjának ígért.
Fizetett hirdetés
Fontos