A legújabb – és minden eddiginél költségesebb – mozgóképes kultúrpolitikai presztízsberuházással az első heti nézőszámot tekintve a 2019-ben Andy Vajnát váltó Káel Csaba filmügyi kormánybiztos nevével fémjelzett Nemzeti Filmintézetnek (NFI) nagyjából sikerült elérnie a 2017-es Kincsem szintjét. Ez hatalmas nézői érdeklődésnek számít a magyar filmes mezőnyben – igaz, ezt némileg árnyalják azok a hírek, melyek szerint egyes iskolákban kötelezővé tették a megnézését. Viszont, ha az állami támogatás mértékéhez viszonyítjuk az első heti nézők számát, a Most vagy soha! bőven elmarad a Kincsemtől.
Bár már az Andy Vajna és Havas Ágnes által irányított intézmény is megfogalmazta igényét a magyar történelem fontos eseményeit feldolgozó látványos-kalandos-kosztümös filmekre, a Filmintézet csak a vezetőcserék és az átalakítás után fordult rá teljes mellszélességgel és jó sok állami milliárddal a nagy projektre. Így készült el a közelmúltban a milliárdos költségvetésű Aranybulla című tévésorozat – és készül a még drágább Hunyadi – vagy éppen az Antall Józsefet középpontba állító rendszerváltásfilm, a Blokád.
Mindemellett a több milliárdos történelmi mozgóképek árnyékában éppen tavaly ilyenkor korlátozta jelentősen az NFI a még a Vajna-korszakban indított, elsőfilmeseknek lehetőséget biztosító Inkubátor Programot. A magyar filmtámogatási rendszerben és gyakorlatban az elmúlt években végbement változásokat, a kormányzati-kultúrpolitikai szándékok és kormányközeli szereplők térnyerését most nem vesszük végig, és az elkészült filmeket sem értékeljük – ehelyett megnézzük néhány magyar mozifilm első heti mozis nézőszámait és gyártási költségeit.
A moziba kerülés első hetében a Most vagy soha! című filmre közel 90 ezren váltottak jegyet, túlnyomó többségük a március 15-i hétvégén. Ez jelentős érdeklődés: például a szintén kiemelt állami támogatással készült Blokádra az első héten 17 555-en voltak kíváncsiak. Érdekesség, hogy a teljes mértékben állami támogatás nélkül, független filmként és alacsony költségvetés mellett készült Magyarázat mindenre közel 23 ezer jegyet váltottak ugyanígy az első héten.
Első heti nézőszámot tekintve ez a 90 ezer az elmúlt évek legsikeresebb filmjeinek kategóriája, de abban nem jelent csúcsot:
Összehasonlításként: a Rossz versek című, fiatalos-személyes nemzedéki közérzetfilmre az első héten 16 749-en, az Együtt kezdtük című lendületes-bulis ifjúsági vígjátékra 15 473-an, míg a dadogós borsodi rapper drámájára, a Larryre 4894-en váltottak jegyet az első héten.
Természetesen ezek csak számok. Nem mutatják egy film értékét, önmagukban nem indokolják vagy kérdőjelezik meg a gyártására fordított állami forrásokat, hiszen például a mozikon kívül számos más platformon is eljuthat nézőkhöz az adott alkotás. Ráadásul a filmeknek olyan egyéb, nehezen számosítható értékei is lehetnek, mint a fesztiváldíjak, az oktatásban való felhasználás vagy éppen a nemzetközi forgalmazás.
A nézőszámokra ugyanakkor a közvetlen, tehát a Filmintézet döntőbizottsága által kiválasztott és megítélt állami támogatás mértékének szempontjából is érdemes ránézni. Így megragadható, hogyan teljesítenek egymáshoz képest az állami támogatású filmek a filmtámogatási rendszer egyik, természetesen nem az egyetlen célját tekintve.
Az alábbi grafikonon néhány szúrópróbaszerűen kiválasztott film első heti nézőszámait ábrázoltuk – a lila pötty pedig a megítélt filmintézeti gyártási forrást jelzi. Ez utóbbit nem igazítottuk ki az inflációval, így az összehasonlíthatóság korlátozott, de kategóriákat így is megmutat – egyébként a Kincsem és a Most vagy soha! állami forrásai nagyjából egy szintre kerülnek az inflációs kiigazítás után.
A két adatból egy vad számítással kiszámoltuk az adott film első heti mozinézőjének „állami költségét” is – nem számítva a marketing- és közvetett támogatásokat vagy a mozik és forgalmazók állami segítését.
Az általunk kiválasztott filmek közül az első heti mozinéző A játszma című krimi esetében került a legtöbbe, ezt követi A feleségem története, ami nemcsak azért kakukktojás, mert nemzetközi kooprodukció és más országokban is moziba került, hanem azért is, mert nem magyarul beszél, ráadásul A kategóriás nemzetközi sztárokat szerepeltetett, továbbá versenyben volt a világ legnagyobb presztízsű filmfesztiválján, Cannes-ban.
Kiemelkedően költséghatékonynak tűnik a mi speciális nézőpontunkból
Reisz Gábor legutóbbi filmje, a teljesen független, állami támogatás nélküli Magyarázat mindenre első heti nézőszáma pont beért az extrém magas, 2,4 milliárd forintos állami gyártási támogatást, valamint 45 millió forintos marketingtámogatást maga mögött tudó huszáros-kardozós történelmi kalandfilm, a Hadik, valamint a magyar dokumentumfilmek történetének legnagyobb állami támogatásából – 770 millió forintból – készült vízilabdás sportdoku, A nemzeti aranyai közé. Úgy, hogy durván annyi pénzből – a magyarországi költségvetés 35 millió forint volt – forgott le, mint ezeknek a filmeknek csak a marketingköltségére adott állami támogatás.
Mivel a Magyarázat mindenre lényegesen kevesebb pénzből – és nulla forint állami támogatás mellett – forgott, mint a Rossz versek, az állami támogatás helyett teljes gyártási költséggel számolva is még „hatékonyabb” az egy nézőre jutó gyártási költség szempontjából. Nem végeztünk teles körű adatelemzést, de erősen valószínűsíthető, hogy nem dolgozik olyan filmrendező Magyarországon, akinek jobb lenne Reiszénél a filmköltség/nézőszám-mutatója.
A fenti ábrából még egy hipotézis megfogalmazható: úgy tűnik, hogy a Vajna utáni korszak nagy költségvetésű történelmi presztízsfilmjei egyre jobban teljesítenek, de egyelőre nem tudnak annyi nézőt vonzani az első héten, hogy beérjék a Kincsem költséghatékonyságát. Míg a Kincsem első heti mozinézője 30 500 forintba került az államnak, addig a Semmelweisé, a Blokádé, a Hadiké, a Most vagy soháé meghaladja az 53 ezer forintot.
Adat
Fontos