A Fortepan Masters túl van a könyvvel kapcsolatos szokásos fogalmainkon: legalább annyira műtárgy, van, akinek lakberendezési kellék, reprezentatív művészeti album, másnak egyéni kirakós és a képalkotás izgalmas terepe. Aki akar, nyomozhat a képek eredete vagy a szerzőik után, másnak most nyílik ki a tenger, hogy elmerüljön a magyar fotográfia újonnan megtalált nagy fejezetében.

Van nálam pár kinagyított Fortepan-kép otthon a konyhában, nem tudom, miért pont ezek fogtak meg, de mind mond személyesen valamit. Az egyik nekem leginkább a közös magányról szól és a szavak nélküli összenézésekről: némán füstölgő katonatiszt, mellette szép, fehérkalapos asszony, a melankóliát is vágni lehet. Hogy mi van köztük és mi nincsen már ebben a kimerevített 1943-as pillanatban, immár csak rajtunk múlik; a 80 évvel ezelőtti pillantás a mi poharaink tartalmát is átszínezi.

Fortepan / Lissák Tivadar

A képet készítő Lissák Tivadar gépészmérnökként végigfényképezte a két világháború közötti időszakot, de a fotói a nagyközönség előtt ismeretlen voltak, egészen addig, amíg néhány évvel ezelőtt felkerültek a Fortepanra. Családi portrék, kórusfelvételek és laktanyák – egy korábbi képválogatásunk címe szerint: magánheccek és egyenruhák. Izgalmasabb képein az abszurd és a groteszk jegyei mellett az én szememben ott van az örökkévalóság kapujából való kikacsintás nem igazán definiálható misztériuma is. Egy igényes és jó szemű amatőr fotós, akinek egyes képei a fotóművészet magasabb tartományaiban is otthon lehetnének.

Nincs ezzel egyedül. A Fortepanra idáig egész pontosan 177458 fotó került fel, nem ritkán lomtalanításokból és pincékből megmentett tekercsekről. Amellett, hogy páratlan kincs a XX. századi magyar történelem, a legsajátabb, mégis majdnem kidobott múltunk szempontjából, a Tamási Miklós, a Fortepan szerkesztője által is eleve szelektált képek egy része nem tagadható esztétikai értékkel is bír. Lehet, hogy ehhez nem árt a megfelelő csomagolás sem, de a Fortepan kincseit a magas művészet sem hagyhatja figyelmen kívül.

Ilyesmi volt a kiinduló ötlete a Fortepan Masters albumnak. Barakonyi Szabolcs az akkori Index szerkesztőjeként éppen a Lissák-hagyatékot fésülte át először módszeresen, ebből lett a lap következő években nagyot menő Fortepan-sorozata. Szabolcs azonban úgy gondolta, hogy a Fortepan révén megmentett hobbifotósok életműve nemcsak sajtóanyagként, társadalomtörténeti forrásként vagy más alkalmazott formában izgalmas, hanem a magas művészetben is jogos helye van.

Ennek érdekében újra végignézte ezt a már alig átlátható képmennyiséget, hogy kiválasszon közülük 333-at, melyek műalkotásként is egyértelműen méltók rá, hogy akár a nemzetközi fotográfiai örökség részévé, stabil hivatkozási pontjaivá váljanak.

“Az volt a cél, hogy a 20. század kollektív magyar fotókincsét beemeljük a művészeti térbe, abból erős válogatást nyújtva azt utólagosan behelyezzük a kánonba”

– mondja arról a lényegében kurátori jellegű feladatról, amelyet ő egyértelmű művészeti alkotói munkának tekintett.

A könyvet tervező Salát Zalán Péter egy dupla gerincű könyvtestet alkotott. A megszokott oldalpárok helyett így hármas egységek jöttek létre. Amellett, hogy az így keletkező triptichonok az ikonosztázokat is megidézhetik, a különböző formátumú képek elhelyezésére is sokkal több a variáció, és ez a formai megoldás az olvasó szabadságfokát is növeli: az egyedi lapozási lehetőségekkel újabb és újabb képpárok hozhatók létre – a szerkesztők szerint ezzel a könyv befogadója is alkotóvá, szinte társkurátorrá léphet elő.

Mint a Fortepan Masters bevezetőjében Enyedi Ildikó filmrendező írta:

“Minden tekintet teremtő tekintet, minden néző alkotótárs, a fotográfia pedig egy szelíd interface tudatos létem és saját tudattalan vad energiáim között.”

Fortepan Masters – fotó: Villányi Csaba

Ebből született Szilágyi Róza Tekla szerkesztésében az a Magyarországon kivételes minőségű, egyedi koncepciójú könyv, amely a nagyrészt amatőr fotókat a legmagasabb polcra helyezi. Hétféle különböző papírból kézműves igényességgel, manuálisan összeállított egyedi példányok, különleges nyomdatechnika: ez a nálunk még lényegében nem létező café table book szegmense, ahol a könyv egyúttal műtárgy is.

“Szerettünk volna minél nagyobb tiszteletet adni a fotográfiának. Egyértelműen művészetről van szó, de hogy a részben szemétből összeszedett fényképeknek ilyen figyelmet generáljunk, ahhoz nem árt egyediesíteni. Hasonló ez ahhoz, mint amikor szép keretbe teszünk egy képet – a művészetet részben a tekintet hozza létre, és a megóvást is segíti, ha a képet műtárgyként kezeljük” – fogalmaz Barakonyi Szabolcs.

Ezt a könyv ára is tükrözi: 40 ezer forint, amivel a 2021-es első kiadás idején valószínűleg a magyar piacon elérhető legdrágább kiadvány volt.

“Tudjuk, hogy egyáltalán nem olcsó, de az alapanyagok minősége alapján valójában kétszer ennyibe is kerülhetett volna. A másik oldalról: száz euróról beszélünk, miközben ezer eurós telefonokat használunk”

– mondja Barakonyi.

Az első kiadásban kinyomtatott 600 magyar és 200 angol nyelvű példány így is pillanatok alatt elment, de a kiadó számára ez így sem hozott nyereséget. A könyvet Simó György kockázati tőke befektető, vállalkozó adta ki, mint hangsúlyozza, alapvetően nonprofit szemléletet követve. Ez Simó első könyve. Az ötlet abból a közös gondolkodásból jött, amit Barakonyival folyatatott, amikor az 50. születésnapjára egy személyre szóló tízalkalmas fotósképzést kapott nála a barátaitól.

“Nagyon lelkes voltam már akkor is, amikor elindult a Fortepan. Láttam, hogy van benne valami iszonyú izgalmas és elegánsan innovatív. Hogy egyedülállóan izgalmasan csinál meg egy privát archívumot, annak ellenére, hogy nagyon korlátozott büdzsével tud dolgozni, de a szemlélete, amivel a 20. századi fotográfiához fordul, rendkívül fontos. A magyar fotográfiát mindig is egy különleges dolognak gondoltam, ez lehetne az egyik, nemzetközileg leginkább versenyképes ág, ugyanakkor nagyon alulmenedzselt Magyarországon” – állítja Simó.

Miután tavaly gyorsan elkapkodták az első kiadást, és időközben a könyv Magyar Formatervezői Díjat nyert, továbbá shortlistes lett Arlesban (a fotográfiában leginkább ahhoz hasonlítható, mint amit Cannes a filmművészetben jelent), idén már 1500 példányban jöttek ki vele.

Mivel a könyvkereskedelmi hálózat meghatározó szereplői akár 50 százalékot is levesznek a kiskereskedelmi árból, néhány szakbolt mellett a közvetlen értékesítésre mentek rá, és felállítottak egy saját weboldalt – azt remélik, hogy a végén így legalább nullszaldósra tudnak kijönni.

“Mindig is úgy gondoltam, hogy a nonprofitnak is eredményességi logikával kell működnie – már a Tilos Rádióban is ezt igyekeztünk megvalósítani. Az a jó kulturális modell, ami legalább nullára el tudja magát tartani a közönséggel” – mondja a korábban a független rádió alapításában is aktív szerepet játszó, később többek között a T-Online-t vezető, jelenleg a Day One Capital kockázati befektetőcéget irányító Simó. Az esetleges nyereséget újabb kulturális tevékenységekbe forgatná vissza: egyebek mellett a Hórusz Archívum, valamint Kereki Sándor operatőr Fortepanra is felkerült képeit szeretnék a kulturális örökség fontos részévé tenni – kiállítások, könyvek, közösségi projektek formájában.

“Mindig azt gondoltam, hogy akik ezt megtehetik, mert van hozzá pénzük, affinitásuk és/vagy menedzseri képességeik, vegyenek részt a kultúra modern, versenyképes működtetésében. Ez most nálunk egyszerre tűnik mindennél lehetetlenebbnek, és közben minden korábbinál időszerűbbnek. A magán kultúrafinanszírozásnak végre Kelet-Európába is meg kell érkeznie”

– hangsúlyozza Simó.A Fortepan Masters oldala itt érhető el. Aki a Fortepan képeit szabadon szeretné böngészni, felhasználni, azt a Fortepan oldalán továbbra is ingyenesen megteheti.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Támogatói tartalom album fortepan fortepan masters fotó Olvasson tovább a kategóriában