Az orosz katonai agresszió egyik meglepő áttételes következményeként egy egyedülálló, nagy múltú magyar kulturális intézmény egyik napról a másikra került nagyon nehéz pénzügyi helyzetbe. Az 1998 óta a kísérletező színház-, tánc-, cirkuszművészet közvetítésében meghatározó szerepet játszó Trafó kortárs művészetek háza márciusban a Sberbank-csőd miatt órák alatt veszített el több mint 300 millió forintot, az átlagos éves fenntartói támogatásának durván négyötödét, éves költségvetésének jelentős részét.
A Trafó februári pénzügyi kötelezettségeinek teljesítését az intézményt fenntartó Fővárosi Önkormányzat már odaítélt éves támogatása negyedének előrehozott kifizetése tette lehetővé. Azóta értelemszerűen a Trafó görgeti maga előtt a hiányt, és várhatóan ősszel lecsap a valóság: jelen állás szerint az évadban különösen fontos, karácsony előtti időszakot is tartalmazó utolsó negyedévben a zavartalan működés csak akkor biztosított, ha a Fővárosi Közgyűlés addig megszavazza a Trafó 107 millió forintra beadott többlettámogatási igényét.
A Trafó korábban még bízott benne, hogy ez a májusi közgyűlésen megtörténhet, ám Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes pár nappal a közgyűlés előtt a G7-nek arról beszélt, hogy bár természetesen nem hagyják magára az intézményüket és mindent megtesznek a helyzet rendezéséért, de a végleges és formális döntés a többlettámogatásról csak hónapok múlva, augusztus végére születhet meg.
A Trafó többlettámogatása nem is szerepelt a májusi közgyűlés napirendi pontjai között, igaz, ez a tény gyorsan jelentőségét vesztette, hiszen a Demokratikus Koalíció és a Momentum között feszülő, a közelgő időközi választások kapcsán kibontakozó – és a DK-s főpolgármester-helyettes-jelölt Bősz Anett megszavazásának megtagadásában kulminálódó – ellentét miatt a közgyűlést össze sem tudták hívni. A főváros június 1-én nem tudta kérdésünkre megmondani, mikor kísérelhetik meg újra egy közgyűlés összehívását, de aztán június 7-én közölték: 8-a délutánra összehívtak egy rendkívüli közgyűlést, a Trafó többlettámogatása nincs a napirendi pontok között.
Akárhogy nézzük, a Trafó sorsa az éppen belső politikai konfliktusokkal terhelt és pénzügyi nehézségekkel szembe néző Fővárostól függ. Mindenesetre Barda Beáta Trafó-igazgatója és Kuskó Szilvia gazdasági igazgató töretlenül optimista.
A Tűzoltó utcai kulturális központ története évtizedekre megy vissza: a rendszerváltás után egy francia anarchista művészcsoport, a Resionance kezdte el használni az évtizedek óta magára hagyott ipari szecessziós transzformátorházat. A dél-pesti épületet aztán 1998-ban vásárolta meg a főváros, hogy a legendás FMK, vagyis az Andrássy úti Fiatal Művészek Klubja jogutódjaként a foglaltházat kortárs művészeti központtá és társulat nélküli befogadó színházzá fejlessze. Az alapítók a kísérletezésben jelölték meg a Trafó célját, és ezek az alapelvek – a Trafó “egy tér, egy közeg, vibrálás, intellektuális kaland, kockázat, lehetőség”, “egy hely, ahol az emóció az átlagosnál több teret enged maga mellett az absztraktciónak” – a mai napig az intézmény sajátjai.
Közel negyedszázados története során a Trafóban fontos előadásokat jegyzett Bozsik Yvette, a Frenák Pál Társulat, Pintér Béla és Társulata, Mundruczó Kornél Proton Színháza, a TÁP Színház vagy éppen a Dollár Papa Gyermekei, de külföldi alkotók is rendszeresen megfordultak a színpadán. A házban galéria is működik és koncerteket is befogadnak.
A Trafónak évente 150 előadást kell tartania, aminek egyötöde saját produkció. A 300 szék fölötti és a házon belüli kisebb játszóhelyeknek minimálisan 75 százalékos kihasználtsággal kell futniuk.
Az éves beszámoló szokatlan megfogalmazása szerint 2020 már horrorév, “annus horribilis” volt, egyetlen céllal: “életben tartani, amit lehet.” Aztán 2021-ben a további pandémiás lezárások miatt a Trafó össznézőszáma és jegybevétele tovább esett 2020-hoz képest is.
A Trafó profiljából következően és más európai országokhoz hasonlóan nem a piacról él, túlnyomórészt közösségi forrásokból működött mindig és működik most is, éppen úgy, mint a fővárosi színházak nagy része egészen 2019-ig. Ugyanakkor az állami, az önkormányzati és a saját értékesítésből származó bevételek összetétele és aránya sokat változott csak az utóbbi pár évben is, például a TAO kivezetése miatt. De azért is, mert 2019-ben az állam kivonult egy sor fővárosi színház fenntartásából, így a Trafóéból is.
Ez a kivonulás a fővárosi színházakat “kormányközeli” és “fővárosi-ellenzéki” színházakra felosztó Karácsony-Gulyás-egyezség eredményeként jött létre, így a főváros vezetése is egyet értett vele. Csakhogy magát a frontot a kormány nyitotta meg azzal, hogy egy új törvénytervezettel a vegyes, tehát önkormányzati és központi kormányzati forrásokból is működő színházaknál megteremtette a lehetőséget a kultúráért felelős miniszternek arra, hogy vétójogot kérjen az állami forrásokért cserébe az adott színház igazgatójának kinevezésekor.
Hogy a főváros ettől megmentse legalább pár intézményét, a Katonát, Radnótit, Örkényt, Trafót, biztosítva magának és a színháznak az igazgatói kinevezési függetlenségét, vállalta a teljes finanszírozásukat. A József Attila, a Madách, az Új Színház, a Vígszínház, a Bábszínház és a Kolibri támogatásából pedig kiszállt, ezzel átengedte a terepet a kormánynak.
Ahogy azt Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes megerősítette kérdésünkre: ebből a felosztásból több mint 300 milliós mínusszal jött ki a főváros, tehát a színházai fenntartására szánt összegek ennyivel nőttek a színházak szétosztása után. 2021-ben a főváros nem is tudta kigazdálkodni a 2019-es összes fenntartói támogatást, de 2022-ben összesítve a 2019-eshez képest már több pénzt, 2,8 milliárd forintot szán színházak működtetésére.
Ha a fővárosban lévő bő egy tucat színházat nézzük, a Trafó a kicsik között van. A 2019-es nézőszámokat összevetve a bő 40 ezer nézővel az Új Színházzal, a Radnóti Színházzal és a Kolibri Színházzal egy kategória, ezeknek évi 51-56 ezer nézőjük volt akkor. A Trafó költségvetésében a nagy elosztás előtt 2019-ben közel 240 millió forinttal volt jelen az állam és 101 millió forinttal a főváros. Az előző évben értékesített jegyek után megállapított TAO-forrás, mintegy 60 milliós összeg, is végül beépült a főváros fenntartói támogatásába. (Összevetésképp: például az Új Színház 2019-es költségvetésében az állam 250, az önkormányzati 120 millió forinttal volt jelen, míg a Radnótiéban az arány 235-150 volt.)
Mindez azt jelenti, hogy amikor a Trafó fenntartói támogatása mintegy 50 millió forinttal megnőtt 2020-ban, akkor az az immár egyedüli fenntartó fővárosnak több száz milliós pluszkiadást jelentett, amit nem fedezett teljes mértékben az átcsoportosítás.
A 2022-es fenntartói támogatás a maga durván 410 millió forintjával a legnagyobb éves összeg, amit fenntartó valaha a Trafó működésére fordított, és a Sberbank-veszteség miatti 107 milliós többlettámogatást ezen felül igényelte a Trafó.
Az intézmény egyébként 2022-re 28 ezer nézővel és 45 millió forint jegybevétellel számol, ezek az adatok messze elmaradnak a 2017-2019 közötti számoktól, de bőven meghaladják a koronavírus sújtotta évek mélyrepülését.
A pandémia, a fenntartók közötti politikai csatározás és a Sberbank-veszteség mind egy irányba mutatnak: az utóbbi években arányaiban megnőtt az egyedül maradt fenntartó, tehát a főváros támogatásának aránya az éves összbevételben, ilyenformán az intézmény kiszolgáltatottsága nőtt.
Persze a fővárosnak presztízskérdés a Trafó működtetése és a bizalom is megvan az intézmény felé. Nemrég bízta meg a Fővárosi Közgyűlés újra 5 évre az egyedüliként pályázó előző ügyvezető igazgató Barda Beátát az intézmény vezetésével. Bardát az a szakmai zsűri támogatta 6 igen szavazat és 1 tartózkodás mellett, amelybe az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a hagyományosan szintén minisztériumközeli Színházművészeti Bizottság is delegált tagokat a Fővárosi Közgyűlés küldöttei mellett. Ahogy a Trafó történetének harmadik igazgatója, Barda Beáta fogalmazott mandátumának meghosszabbításáról: “ez gyönyörű feladat, de azért nem egy kéjutazás”.
Egyébként a bankcsőd után a Trafó az Emberi Erőforrások Minisztériumához és Fekete Péter államtitkárt is felkereste, de a minisztérium azt közölte, hogy nem nyújt soron kívüli segítséget ebben a helyzetben.
A Trafó-vezetőség optimizmusa más tényezőktől is táplálkozik. Az alapítása óta a Trafónál dolgozó Kuskó Szilvia gazdasági igazgató azt is reális forgatókönyvnek tartja, hogy a Sberbank-veszteségből az Országos Betétbiztosítási Alap által biztosított bő 30 milliós összeg fölött is visszakaphatnak még pénzt, akár a teljes összeg háromnegyedét is.
Kuskó elmondta a G7-nek: a bedőlt bankban maradt összeg azért is ilyen magas, mert nagyobb volt a tartalékuk a szokásosnál, 2020-ban a működést korlátozó járványintézkedések miatt nem lehetett optimálisan felhasználni a teljes éves fenntartói támogatást, rengeteg bemutató csúszott át a következő évekre. Lett egy 100 milliós eredményük, ami megdobta az átlagosnak számító 250 milliós tartalékot.
Ha a Trafó megkapja a többlettámogatást a fővárostól, az év anélkül lemegy, hogy működésében, a műsorrendben a közönség bármiféle változást érzékelne. Valamivel kevesebb nagy külföldi társulatot hívnak meg, és kevesebb olyan előadást támogatnak, amit házon kívül játszanak, de ez kisebb léptékű racionalizálásnak számít.
A 107 milliós összeggel meglenne a teljes év finanszírozása, az EU-s pályázatok önrésze és még némi tartalék is. A gazdasági év mérlege így is mínusz marad, de eredménytartalék ezt bírja. A mérlegfőösszeg jelentősen csökkenni fog, de pozitív marad: “ez visszalépés egy 15 évvel ezelőtti állapothoz, ami nem katasztrófa, de az EU-s pályázatoknál hátrány”, mondta Kuskó.
Ha nem kapja meg valamilyen okból a Trafó a 107 milliós összeget a fővárostól, akkor körülbelül októberre nagy bajba kerül az intézmény.
További, messzebb mutató kérdés az is, hogy a pandémia mennyire alakította át a kulturális fogyasztást, mennyire térnek vissza a nézők a színházakba. Ráadásul a Trafó már a pandémia előtt is nehéz helyzetben volt a független színházi szcéna alulfinanszírozottsága miatt. A TAO-rendszer ezen nem segített, sőt, vélekedik Barda. “Az őrületes bemutatókényszer nem tesz jót a kísérletező előadásoknak, és minket is arra kényszerített, hogy több játszóhelyet működtessünk a házban.” Holott az előadásszám és az eladott jegyek pörgetése nem tesz jót. “Ebben a műfajban nem feltétlen az a siker, ha jegyárat tudunk emelni és tele van rögtön a nagyterem. Mi szeretnénk viszonylag alacsony jegyárral működni, és helyet adni az innovatív, kísérletező előadásoknak. Nem lehet a nézői igények után rohanni mindig”.
Élet
Fontos