Sokszor halljuk, hogy a kislányok és a nők túl kis arányban vannak jelen a tudományos, technológiai, mérnöki és matematikai területeken. Nincs ez máshogy a közgazdaságtanban sem, hiszen Amerikában a közgazdaságtani előadásokon felszólalóknak mindössze a negyede nő. Pascaline Dupas és szerzőtársai arra kerestek választ, hogy mi lehet ennek az oka.

A közgazdaságtan akadémiai iránya jelentős részben épül arra, hogy a kutatók szemináriumokon, előadásokon osztják meg egymással az eredményeiket, ami hatékonyan elősegíti a tudás áramlását. Ezeken az előadásokon sok segítséget kaphatnak a prezentálók a kutatásukhoz, de akár negatív élményben is lehet részük. Ezek lehetnek lekezelő kérdések, megakasztó hozzászólások vagy támadó stílusban előadott kritikák.

Dupas és kutatótársai arra lettek figyelmesek, hogy mintha sokkal inkább tapasztalnának ilyen viselkedést akkor, amikor az előadók nők, mint amikor férfiak. Mivel megérzésekre nem lehet tudományos következtetéseket építeni, ezért először elő kellett állniuk egy módszertannal, hogy megmérhessék, vajon igazuk van-e.

Több tucatnyi PhD hallgatót és más közgazdászt hívtak segítségül, akik hivatalosak voltak különböző közgazdaságtani előadásokra USA-szerte. Ezek a megfigyelők egy erre a célra fejlesztett alkalmazás segítségével élőben tudták kódolni az előadások különböző jellemzőit, többek között az előadó nemét és a felszólalások hangulatát. Így 462 előadás megfigyeléseit tudták rögzíteni, amit 338 előadó tartott.^*Értelemszerűen egy előadó több előadást is tarthatott. Ebből 115 női és 223 férfi előadó volt, akiknek a nagy része az amerikai top egyetemekről került ki.

Elsőre a számszerűsíthető különbségeket nézték meg a női és a férfi előadók között.

A női előadók átlagosan három és féllel több kérdést kapnak előadásonként,

mint férfi társaik. Bár több ember hallgatja meg a nők előadásait, a különbség nem ebből fakadt. Mivel a vizsgált előadásokon a női előadók nagyobb része jött a legnívósabb egyetemekről, az akadémiai háttér sem magyarázza a különbséget a kérdésekben. Ezen kívül a kutatási terület, a téma vagy a program, aminek keretében előadtak, szintén nem befolyásolta, hogy mennyi kérdést kaptak; nem azért kaptak többet a nők, mert más az érdeklődésük, mint a férfiaknak.

Ami jó hír a számszerű eredményeknél, hogy a kérdések feltevőinek neme arányaiban tükrözi a résztvevők nemi megoszlását. Továbbá nem kezdődnek el a kérdések korábban a nőknél, mint a férfiaknál, és az előadás első 10 percében még nem is jelentkezik különbség a kérdések számában sem, így legalább a bevezető részt mindkét nem képviselői ugyanannyi közbeszólással tudják elmondani. Ráadásul bár több kérdést kapnak a nők, nem töltenek lényegesen több időt kérdések megválaszolásával (mindössze 2 százalékkal), mint férfi társaik. Ennek egyik oka lehet, hogy főleg magyarázó kérdéseket kapnak, amiket rövid idő alatt meg lehet válaszolni.

Ha a szubjektív részt nézzük, akkor először is az látszik, hogy a kérdések 36 százaléka csak arra irányul, hogy tisztázzanak valamit az előadásban, 15 százalék pedig nem is kérdés, hanem hozzászólás. Ezen kívül vannak kritikák, javaslatok és folytatásra irányuló kérdések, mindegyik közel 10 százalékban.

A nők nem kapnak több kritikát az eredmények alapján, viszont

nagyobb eséllyel kapnak javaslatokat és tisztázásra irányuló kérdéseket.

Az utóbbiak a szerzők szerint feleslegesen megakaszthatják az előadás folyását, és valószínűleg egy részük nélkül ugyanúgy érteni lehetne a prezentációt, mivel általában rövid választ kapnak rá, és férfiak esetében meg sem kérdezik ezeket.

A kérdések hangulata is más, ha női előadó felé irányulnak.

Ezek a kérdések nagyobb eséllyel lekezelők vagy egyenesen ellenségesek.

A kódolók az előadások végén összességében is jelezték az adatgyűjtésnél, hogy mennyire kaptak igazságos kérdéseket az előadók. Itt a nőknél nagyobb eséllyel jelölték, hogy inkább igazságtalan kérdéseket kaptak, és kisebb eséllyel, hogy inkább igazságosakat.

A szerzők szerint, bár kicsinek is tűnhetnek a mért hatások, de ezek a sok előadás alatt, amit egy akadémiai közgazdásznak tartania kell, felgyűlhetnek, és ahhoz vezethetnek, hogy a nők kevésbé szívesen adnak elő szemináriumokon vagy más fórumokon. Ez akár a karrierjükre is hatással lehet hosszútávon, és lehet az egyik oka annak, hogy alulreprezentáltak a nők a közgazdaságtan területén.

Természetesen a szerzők is elismerik, hogy ennél átfogóbb és mélyebb kutatásra van szükség ahhoz, hogy teljesen megértsék a felvetett problémát, de remélik, hogy az eredményeik beindíthatnak egy közös ötletelést arról, hogy hogyan lehetne egyenlőbb feltételeket teremteni mindenkinek a szakmán belül. A nőkön kívül egyébként más csoportok kutatása is érdekes lehetne, de sajnos a spanyolajkú vagy fekete előadók annyira kevesen vannak ezeken az előadásokon azz USÁ-ban, hogy nem is lehetne kutatni azt, hogy őket éri-e megkülönböztetés másokkal szemben.

Azt is hozzáteszik, hogy szerencsére már vannak jelenleg is kezdeményezések Amerikában, amik arra irányulnak, hogy nagyobb esélyegyenlőség legyen az előadók között. Például van, ahol nem lehet az előadások első 10 percében kérdezni, míg máshol moderátorok segítik az előadókat, hogy megfelelő mederben folyjék az előadás. Ezek mindenképpen jó irányok, és azt mutatják, hogy a szakma felismerte, hogy tennie kell azért, hogy mindenki hasonlóan boldogulhasson ebben a közegben.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkSok nő még a munkát is abbahagyja, hogy ne keressen többet a férjénélMég mindig nagyon erős társadalmi elvárás, hogy a nő keressen kevesebbet, és ennek komoly következményei vannak az amerikai adatok szerint.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet egyenlőtlenség előadó közgazdaságtan nők Olvasson tovább a kategóriában