Logikus lenne azt gondolni, hogy gazdasági recesszió idején az emberek egészsége is romlik, és ennek következtében megnő a halálozási ráta. Azonban a szakirodalom egyáltalán nem egységes a témában, találhatunk bizonyítékot erre is, de az ellenkezőjére is. Az konszenzus hiánya mögött módszertan eltérések is vannak.

Ha a nagy képet nézzük, az látszik, hogy a válságok ideje alatt csökken a halandóság. Nick Drydakis tanulmányában 50 évnyi adatot elemzett országos szinten és egyértelműen azt találta, hogy

a munkanélküliség növekedése az országos halandóság csökkenését vonja maga után.

A Nature cikke szerint ez azért lehet, mert a munkanélküliség növekedésével csökkennek a munkahelyi balesetek, kevesebben vezetnek autót, ami miatt a közúti balesetek is csökkennek, továbbá a levegő is tisztább lesz, ami összefügg a csecsemőhalálozással és a lakosság általános egészségével is.

Viszont egy dologban egyetért a szakirodalom,

az öngyilkosságok száma általában nő válság esetén.

Szerencsére viszont vannak ez alól is kivételek. A Natureben bemutatott adatok szerint a svéd szociális védőhálók, a munkaerőpiaci alkalmazkodás érdekében indított átképzések bizonyítottan segítettek megelőzni az öngyilkosságok számának megugrását.

Thomas és szerzőtársai ugyanúgy a halálozás és a recesszió összefüggését vizsgálták Brazíliában, de ők már egyéni adatokat használtak. Bár az ő adataikból az látszik, hogy már aggregált szinten is nőtt a halálozás a 2014-2016-os brazíliai válság alatt, de mélyebben megvizsgálva kiderül, hogy ez annak a következménye, hogy

a kisebbségi csoportokat jobban megviselte a válság.

Csak a fekete munkaképes korú férfiak körében nőtt a halandóság, a nők, a fiatalok és az idősek nem voltak érintettek ebben.

Azt más tanulmányok is bizonyították, hogy a nehéz gazdasági körülmények inkább a férfiakra, és azon belül is az alacsonyabb végzettségű vagy keresetű rétegekre vannak negatív hatással. Nick Drydakis a fent már említett tanulmányában is arra következtetésre jut, hogy az alacsonyabb társadalmi státuszú dolgozó korú emberek mentális egészsége csökken válság idején, ami többek között annak is a következménye, hogy őket érinti leginkább az állam szociális kiadásainak csökkentése.  

Joaquín Moncho és szerzőtársai is a halálozási adatokat vizsgálatánál egy kevésbé szélsőséges megközelítést alkalmaztak a kutatásukban. Azt nézték meg, hogy milyen hatással volt a 2008-as válság a spanyolok mentális egészségére. Kérdőíves adatokat használtak 2006-ból és 2011-ből, ezeket hasonlították össze, hogy megmérjék a válság hatását. Az ő eredményeik szerint a munkanélküli férfiak fizikai jólléte javult a válság után, és a foglalkoztatott nők is javuló egészségről számoltak be. Ezek pozitívan hathattak a lakosság mentális egészségére.

Ugyanakkor a munkanélküliség, a csökkenő jövedelem önmagában rossz hatással van a mentális egészségre, ezért összességében komplex és nem egyértelmű a kapcsolat a válság és a szellemi jóllét között. Bár rosszabb lett a férfiak állapota, míg a nőké jobb, az adatokból nem látszik, hogy ez minek köszönhető, mivel a fent említett két hatás nagyjából kiegyenlítette egymást. Emiatt valami másban kereshető a magyarázat.

A Nature szerint a recesszió okozta életmódbeli váltás sem elhanyagolható. Az embereknek több idejük van aludni, otthon főzni és kevesebb pénzük a káros szenvedélyekre. De fontos hangsúlyozni, hogy a munkanélküliséggel járó stressz tudja ellensúlyozni ezeket a hatásokat, még akkor is, ha válság idején kevésbé jelent ez a helyzet stigmát. Ezen kívül

a fertőző betegségek is megnőttek a lakhatási válság alatt,

Amerikában például a kilakoltatások után elhanyagolt medencés házak hatására megháromszorozódott a nyugat-nílusi láz Kaliforniában, míg Görögországban az egészségügyi megelőzési kiadások csökkenése miatt visszatért a szúnyogok okozta malária és megduplázódott az HIV fertőzések száma.

Természetesen az sem mindegy az elemzés szempontjából, hogy mekkora időtávot vizsgálnak a kutatók. Ludmilla Antonova és szerzőtársai arra fókuszáltak, hogy időskorban milyen problémákhoz vezethet, ha munkaképes korában átélt valaki egy válságot. Az ő érvelésük szerint nem feltétlen azonnaliak a válság okozta egészségügyi károk, ezért fontos a késleltetett hatást is megvizsgálni.

Több mint 20 ezer 50 év feletti embert kérdeztek meg 11 európai országból az egészségükről. Ugyanezekről az emberekről rendelkezésre állt a munkatörténetük, így meg tudták ítélni, hogy mennyire hatott rájuk a válság. Az eredmények azt mutatják, hogy

akik átéltek nagyobb válságot munkaképes korukban, azok rosszabbnak ítélik meg az egészségüket idős korukban

és körükben gyakoribb az előfordulása a krónikus betegségeknek vagy mozgáskorlátozottságnak is. Antonováék adataiból is látszik, hogy ez a hatás jobban érvényesül alacsonyabb státuszú emberek körében.

Azt látszik tehát a témát érintő kutatásokból, hogy nagyon nehéz egyértelműen meghatározni a válság hatását az emberek egészségére. Eltérő a hatás a fizikai egészségre és a szellemire, de nem sikerült még teljesen megérteni a folyamatokat, ahogy a válság kifejti ezekre a hatását. Egy valami viszont teljesen egyértelműen kirajzolódik minden adatból: a szegényebb és kiszolgáltatottabb társadalmi réteg csak rosszul járhat válság idején. Ezért a legfontosabb következtetés, amit levonhatunk, hogy a törvényhozóknak elsődleges feladatának mindenképpen annak kell lennie, hogy ezeket az embereket segítse szociális és egészségügyi intézkedésekkel is.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet egészség halálozás mentális betegség válság Olvasson tovább a kategóriában