A koronavírus okozta pánik miatt az emberek világszerte megrohamozták a boltokat, üresen polcokat hagyva maguk után. Magyarországon a kézfertőtlenítő, a szájmaszk, tartós élelmiszerek és italok fogytak úgy, hogy egyes termékkategóriákban ideiglenes áruhiány alakult ki. A helyzet odáig fajult, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkára nyugtatgatta a lakosságot, hogy nincs szükség felhalmozásra.
Az ausztrál Monash Egyetem Fenntartható Fejlődés Intézetének viselkedéstudományi részlegének két kutatója a Guardianen megjelent cikkében arról ír, hogy miközben
ők maguk is tudták, hogy felesleges pánikba esni, amikor a boltban járva látták az üres polcokat, megfordult a fejükben, hogy a megmaradt wc-papírból bedobjanak egy csomaggal a bevásárlókocsiba.
A kutatók ennek hatására kezdtek arról beszélgetni egymással, hogy milyen pszichológiai tényezők váltják ki a pánikot az emberekben.
Liam Smith és Celine Klemm szerint a média és ezen belül is a közösségi média jelentősen hozzájárul a pánikhoz. A kutatók szerint a média szerepe általánosságban az, hogy figyelmeztesse az embereket a veszélyekre, de emellett azokat az alapvető pszichológiai reflexeket is felerősíti, amik ilyen esetekben bekapcsolnak.
Smith és Klemm szerint három tényező határozza meg az emberek viselkedését, amikor felhalmozni kezdenek. A szűkösség, a csordaszellem – szebben fogalmazva, hogy a körülöttünk lévők hogyan viselkednek -, és a kontroll visszaszerzésének érzése.
A kutatók szerint az üres polcok végeredményben ugyanolyan jelzést küldenek az agyunknak, mint a média. Az üres polcok látványa a szűkösség érzetét kelti bennünk, és az emberek nem szeretik, ha fennáll annak az esélye, hogy hiányt szenvedjenek olyasmiből, amire szükségük van. Ez olyan erős érzelem, ami felülírja a racionális helyzetértékelésünket. A vásárlás pedig segít elkerülni azt az érzést, hogy kihagytunk valamit, amire később már nem lesz lehetőségünk.
A felvásárlási pánikot az is fokozza, hogy az emberek alapvető pszichológiájához tartozik, hogy – még ha tudat alatt is -, hajlamosak a csordaszellemre. Ha valamiben nem vagyunk biztosak, akkor megfigyeljük, hogy a többi ember hogy viselkedik, és alkalmazkodunk. Erről részletesebben is írtunk korábban a klímaváltozás pszichológiájával összefüggésben.
Különösen igaz ez egy olyan stresszes helyzetben, amikor a csapból is az folyik, hogy benne van a pakliban, hogy megbetegszünk. Vagy amikor a teli szemetes mellé dobjuk a szemetet, ha már mások is odadobták a szemetet, vagy könnyebben bliccelünk a villamoson, ha tudjuk, hogy az is bliccel, akivel utazunk.
Ugyanez a mechanizmus működik akkor is, amikor el kell döntenünk, hogy egy helyzet veszélyes-e. Elég ha arra gondolunk, amikor egy épületben elkezd szólni a riasztó. Ilyenkor nem az az automatikus reakciónk, hogy elhagyjuk az épületet, előtte ugyanis mindenképpen megnézzük, hogy a többiek hogy reagálnak.
Csak akkor cselekszünk, ha mások is elkezdik elhagyni az épületet. Ugyanez történik akkor is, amikor felvásároljuk a készleteket a boltokban. Mindez ráadásul azt az érzetet is kelti bennünk, hogy nem vagyunk tehetetlenek, tettünk valamit azért, hogy felkészüljünk arra az esetre, hogy a járvány miatt otthon kell maradnunk.
A szakértők és a kormányok is arról beszélnek, hogy hogyan készülnek a járványra, ráadásul arra is felhívták a figyelmet, hogy az egészségügyi rendszereket túlterheli a járvány.
“Mindenhonnan azt halljuk, hogy készülődni kell. Akkor miért lepődünk meg, hogy az emberek pánikból vásárolni kezdenek?”
– teszik fel a kérdést a kutatók, akik szerint ezek olyan erős reflexek, hogy még rájuk is hatnak, annak ellenére, hogy tudósként jól ismerik őket.
Élet
Fontos