Az első számítógépes játékokban a cél többnyire az ellenség legyőzése vagy egy akadályokkal teletűzdelt pályán történő végigjutás volt, azonban harminc éve megjelent egy formabontó szoftver, ami teljesen másról szólt. Ez a SimCity első, 1989-es kiadása volt, amiben a játékosok egy polgármester szerepébe helyezkedve irányíthatták városuk sorsát: dönthettek az infrastruktúra fejlesztéséről, a lakó- és ipari övezetek elhelyezkedéséről és még mindenféle más városfejlesztési kérdésről. A szoftver különlegessége, hogy nem csak szórakoztatta a felhasználókat, hanem sokukra későbbi szakmájuk szempontjából is hatással volt, derül ki a Los Angeles Times cikkéből. 

Az összeállításban több, az utóbbi években, évtizedekben pályára lépő várostervezéssel foglalkozó szakember is arról számol be, hogy a SimCity mélyen befolyásolta a karrierútjukat. Van közülük, aki gyerekkorában állandóan várostérképeket rajzolt, majd valaki javaslatára elkezdett játszani a szoftverrel, és annyira beleszeretett a tervezésbe, hogy felnőttkorára egy városi közlekedéssel kapcsolatos hivatalnál kötött ki. Egy másik történet szereplője egy politológia szakos egyetemi dolgozatához használta fel a SimCity-t: ahelyett, hogy három városmodellt elméleti szempontok szerint összehasonlított volna, felépítette őket a programban, és megnézte, hogy hogy működnek. Ekkor jött rá, hogy mennyire fontos a városvezetés szerepe az emberek életében, és végül is ő is ezen a területen helyezkedett el.

A megkérdezett szakemberek egyetértettek abban, hogy a játék egyik legfontosabb erénye az, hogy remekül szemlélteti a városok működésébe való beavatkozások összetett hatásait. A közlekedés, a helyi gazdaság működése és a város élhetősége közötti kapcsolatok a játékmenet alatt egyértelműen kibontakoznak, és a játékosok jelentős részét megelégedettséggel töltötte el, ha hosszan és sikeresen tudott működtetni egy települést. Will Wright, a játék kitalálója maga is eredetileg azt gondolta, hogy a SimCity csak a várostervezők és az építészek számára lesz érdekes, de végül már az első változatból is több, mint egymillió példány kelt el.

A SimCity-t a kezdetekben kiadó, ekkor még Wright társtulajdonában lévő Maxis a sikereken felbuzdulva a városépítős játék újabb változatai mellett számtalan további szimulációs játékot vitt piacra. A legnagyobb dobásuk a 2000-ben megjelent The Sims volt, amiben a játékos egy kertvárosban élő emberek életét irányíthatta, igaz, ekkorra már az Electronic Arts felvásárolta a Maxis-t.

Persze nem egyöntetűen pozitív a SimCity megítélése, heves szakmai vita övezi a szoftvert. A kritikák szerint a játék túlságosan leegyszerűsíti a várostervezés kevésbé érdekes és látványos, de nagyon is fontos kérdéseit, mint mondjuk a parkolók vagy a kerékpársávok száma, illetve a lakosság jövedelmi vagy etnikai összetétele. Sok szempontból pedig nem is életszerű az, ahogy a játékban történik a várostervezés, a lakossági és a kereskedelmi zónák a valóságban például nem válnak szét olyan élesen, mint a SimCity-ben.

Ráadásul a játékban a felmerülő problémákra adható megoldások is túl kezdetlegesek. A növekvő bűnözésre, több rendőrőrs, a sűrűsödő dugókra pedig újabb utak építésével válaszolhat a játékos. Pedig épp ezek a hagyományos reakciók azok, amelyeket a modern várostervezőknek meg kell kérdőjelezniük és meg kell haladniuk.

A játék legújabb változatát 2014-ben adta ki az EA a SimCity: BuildIt néven. A már csak mobilokon futtatható verzió a fentebbi kritikák jelentős részét figyelembe véve készült, így a következő városépítész generáció még felkészültebben léphet a pályára, ha játszik a szoftverrel. Azt ugyanis még a régebbi változatok bírálói is elismerik, hogy a SimCity alaposan megismerteti a laikusokat a várostervezés szakterületével, akiket pedig mindez tényleg érdekel, úgyis rá fognak jönni a játék hiányosságaira.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet electronic arts maxis simcity számítógépes játékok város Olvasson tovább a kategóriában