Ez a cikk 2018 júniusában készült, és az akkor érvényes kereseti lehetőségeket tartalmazza. 

Délután hat óra van, Pesten a Kazinczy utca egyik hamburgerezőjében állok. Korán van még, rajtam kívül senki sincs az egységben, én is csak egy olyan sajtburgerre várok, amit nem magamnak kértem. Hogy kinek, azt majd csak akkor tudom meg, amikor elkészül az étel, és átveszem.

Beálltam biciklis ételfutárnak, és egy mobiltelefonos applikáció irányít egész nap, úgy mozgat a városban, mint egy figurát a sakktáblán. Mindig csak azt mondja meg, mi a következő úti célom, és hány percem van odaérni. Ez mondta meg, hogy tekerjek gyorsan ide, és ez fogja megmondani azt is, hogy hova vigyem a készülő sajtburit.

A Wolt nevű, finn gyökerű futárcéghez szegődtem egy napra, amely már 22 városban szolgáltat, de Budapesten még csak két hete indult el. Amíg készül a burger, pár percig az unatkozó pultossal beszélgetek. Meglepődöm, amikor elkezdi mondani, hogy nagyon kellett nekik ez a rendszer. Eddig azt hittem, hogy az étel kiszállítás jó üzlet egy jó étteremnek, és bár gondoltam, hogy a saját futárok alkalmazása a szürke zónába csúszik, azt nem tudtam, hogy gyakorlatilag nyűgnek tekintik őket.

Az étteremhez szerződött saját futárok csak a déli órákban és este pörgethetők, a két csúcs között többnyire unatkoznak. Pizzásdobozt hajtogathatnak ugyan, de el nem mehetnek, mert egy-egy rendelés bármikor beeshet, és akkor indulniuk kell. Ez viszont így nem gazdaságos, és nehezen méretezhető.

A Wolt és pár másik vállalkozás arra próbál ráugrani, hogy érdemes legyen kiszervezni a feladatot, mert akkor az étterem helyett egy külső szereplőnek kell bajlódnia azzal, hogy mindig a megfelelő számú futár legyen a környéken, és a kiszállítással kapcsolatos összes minőségi követelményt is a nyakába lehet sózni.

Amikor például a pultos átadta nekem a sajtburgert, rögtön az én felelősségem lett, hogy időben odaérjek a megadott címre, meleg maradjon az étel, és udvarias legyek a megrendelővel. Tizenöt percen belül ki is tekertem egy angyalföldi címre, átadtam az ételt, és miután jeleztem, hogy letudtam a fuvart, készen álltam az újabb feladatra.

Délután van pár unatkozós óra

Akkor már több mint hat órája voltam kinn az utcán, délben kezdtem, amikor a belvárosi irodaházakban beindult az ebédidő. Körülbelül fél háromig nem is unatkoztam, jöttek a megrendelések sorban.

A finn informatikusok egy olyan rendszert dolgoztak ki, amely végtelenül egyszerűvé teszi a futárok munkáját. Az embernek megcsörren a mobilja, ha kapás van, de csak annyit lát, hogy melyik étterembe kell mennie, és hány percen belül kell odaérnie. A szoftver a legközelebb lévő futárnak dobja fel a lehetőséget, vagyis az viszi a melót, aki a legügyesebben, legszerencsésebben helyezkedik.

Csak az étteremben, az étel átvételekor tudja meg a futár, hogy hova és hány percen belül kell kivinnie a fuvart. Az első címen még izgul kicsit az ember, a harmadikon azonban már alig, a rendszer használata olyan egyszerű, mint a faék, ami arra utal, hogy rengeteg fejlesztés lehet mögötte.

A Wolt egyelőre csak a pesti oldalon, a Hungária körúton belül szolgáltat, és 17 étteremmel, illetve 40 futárral van szerződése, de azt ígérik, hamarosan indulnak Budán és folyamatosan növelik az éttermek számát. A rendszer ugyanis csak úgy működik, hogy a megrendelő a Wolt alkalmazásán keresztül rendel, azaz csak a szerződött éttermekből szállítanak ki a futárok. Ahhoz, hogy a Woltnak és a vele szerződésbe lépő futároknak is jó üzlet legyen ez az egész, egy bizonyos kritikus tömeget el kell majd érnie a szolgáltatásnak.

Az ebéd és a 6 körül induló vacsoraidő között egyelőre kevés megrendelés esik be, a kettő között én is többnyire csak lézengtem a belvárosban. Ami nem túl jó hír a futároknak, hiszen ők a teljesített címek után kapják a pénzüket. Amikor az étteremben felveszik a fuvart, 400 forint csörren le nekik, a kiszállításnál pedig kilométerenként 100 forint a tarifa, az egész keresetet pedig a heti teljesítménytől függő bónusszal toldják meg.

1000-ről indul az óradíj

Alapszabály, hogy a futárok nem kapnak 4 kilométernél hosszabb kiszállításra ételt, amit természetesen légvonalban kell érteni, nehogy valakinek eszébe jusson városnéző sétára vinni egy gíroszt. Van a mobilos alkalmazásnak néhány meghökkentő valós idejű funkciója is, ilyen például, hogy a futárok bármikor megnézhetik, mennyit kerestek a munkába állásuk óta. Elhatározhatja például valaki, hogy ő az adott munkanapján 5 ezer forintot fog keresni, és amikor eléri az összeget, egyszerűen kilép a műszakból.

Nekem minden egyes fuvarra szinte pontosan 700 forint bevétel jött ki, ami egyébként a Wolt szerint is egyezik az átlaggal, és ha jól pörög a rendszer, akkor egy óra alatt három címet is lehet teljesíteni. A lyukas órákban azonban fájdalmasan nem megy a számláló. Nyolc óra alatt nyolc fuvart és 5600 forintot tekertem össze, egészen könnyűnek tűnő munkával, de ez nyilván lehet sokkal jobb is, ha valaki rutint szerez, illetve több megrendelés esik be a rendszerbe.

A Wolt egyébként 1000 forint minimumot garantál a futároknak akkor, ha előre vállalják, hogy egy adott időszakban dolgozni fognak, vagyis nem lépnek ki az alkalmazásból és ugrásra készen várják a beeső megrendeléseket. Így a valóságban 8 ezer forint is üthette volna a markomat, (a pénzt természetesen nem vettem fel).

Jelenleg tehát kétfajta taktikával lehet dolgozni: vagy tetszés szerint bármikor be és ki lehet jelentkezni az applikációból, vagy előre megadott műszakot kell vállalni. De ha valaki az óránkénti 1000 forintnál többet teljesít, akkor az előre fixált műszak alatt is a több pénzt kapja meg a nap végén.

Napokig kell tekerni, hogy kifizessék az adót

A futárok alvállalkozóként dolgoznak, általában katáznak, ami azt jelenti, hogy főállásban havi 50, mellékállásban és diákként pedig 25 ezer forintot kell adózniuk. Ehhez jön még évente 5 ezer forint iparűzési adó. Előbbieknek tehát jelenleg legalább havi négy-öt, utóbbiaknak pedig két-három jó hosszú és forgalmas nap kell ahhoz, hogy utána nettóban is elkezdhessenek keresni.

A helyzet akkor javulhat jelentősen, ha több étteremből több ételt kell kivinni. Helsinkiben például már évek óta megy a Wolt, és ott annyi fuvar van, hogy a szoftver egyszerre több címet is teljesíttet a futárokkal. Az első ételfelvétel után például felvesz a futár még egy szállítmányt, majd sorban leadja mindkettőt, de elképzelhető ennél több elemű kötés és bonyolultabb variáció is. A lényeg, hogy a futár sosem zavarodik össze, mert az applikáció mindig csak a következő feladatot mutatja meg neki, ám amíg például két címet teljesít, addig duplán számolják a keresetét.

Logisztikailag a rendszer lényege, hogy ne egy központi helyről vitesse ki a futárokkal az ételeket, és ne kelljen mindig mindenkinek üresen visszajönnie új fuvarért, hanem azon a környéken próbáljon meg új megrendelést szerezni neki, ahol az előzőt leadta. Ez döntő különbség ahhoz képest, mint amikor egyetlen étteremből mennek a futárok a címre, és vissza. És ha tényleg magvalósul Budapesten, akkor elképzelhető, hogy egészen jól lehet majd keresni vele.

Most fordult be a sarkon

Big brother érzése van egyébként az embernek, amikor ételt szállít, mert tudja, hogy a megrendelő a mobilján valós időben nézheti, hogy merre jár. Az éhes kuncsaft egy visszafelé számláló órát lát a mobilján, a képernyő felső részében pedig egy térképet, amin látja, hogy melyik sarkon mikor fordul be a futár, és percről-percre hogyan közeledik hozzá.

A mozgást a Wolt központi irodája is látja, ami egyrészt azért fontos, mert adott esetben bizonyítani tudja, hogy például kinek a hibája miatt késett az étel (az étterem, a futár vagy esetleg a megrendelő), másrészt van egy állandó ügyfélszolgálat, amely szükség esetén be tud avatkozni. Ez utóbbi az egyik legfontosabb eleme a rendszernek, ugyanis probléma esetén sosem az alvállalkozóként dolgozó futár, hanem a Wolt központja intézkedik, ami az egységes arculat kialakítása miatt fontos.

Mivel a megrendelők a Wolt alkalmazásán keresztül bankkártyával fizetnek, a futárok sosem kezelnek pénzt, ami egyrészt nagyon megkönnyíti és biztonságosabbá teszi a munkájukat, másrészt azonban a borravalót is eléggé kiiktatja a rendszerből.

Amikor dél körül az ebédeket vittem ki az irodaházakba, értelemszerűen senki nem adott egy forint jattot sem, ez érezhetően nem szokás. Fordított szituációban valószínűleg nekem sem fordulna meg a fejemben, hogy borravalót adjak ebédkiszállításért. Este azonban változik a kép, a vacsorát döntően otthonra rendelik az emberek, és ott jobban hajlandóak a zsebükbe nyúlni.

A nap végén három tételnek köszönhetően én is gazdagabb lettem összesen 400 forinttal, el is ittam mind egy szálig. Ám ezek alapján nem vennék mérget rá, hogy egy futár érezhető módon ki tudja egészíteni a bérét a borravalóval.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet bicikli ételfutár étterem futár Wolt Olvasson tovább a kategóriában