Kedvezőbb az adók összetétele, nem rángatják egyik napról a másikra a szabályokat, és barátságosabb a hatósági ügyintézés.
Az első Orbán-kormány 2001-2002-ben lényegében megduplázta a minimálbért, most három év alatt lehet 40 százalékos az emelés, ha minden jól alakul.
A kormány szócsőnek használja a nyugdíjpénztárakat, hogy azok az érdekeikkel ellentétes lépésre buzdítsák a tagjaikat.
Körülbelül 1,5 millióan lehetnek jogosultak a támogatásra, 20 ezren meg is kaphatnák, de egyelőre csak 4500-an jelentkeztek érte.
Az eddigi számok arra utalnak, hogy ha továbbra sem szerződnek le a MOHU-val, akkor maguk alatt vágják a fát.
A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.
Az első évben körülbelül az egy napra eső GDP 20 százaléka esne ki, utána talán annyi sem, vagyis a lépésnek csekély gazdasági következménye lenne.
Ha az országok saját lehetőségeihez viszonyítunk, az egészségügyre legkevesebbet áldozó öt uniós ország között van hazánk.
Csökkent egy év alatt az üresen álló üzlethelyiségek száma, az új boltok láthatóan a turistákra lőnek, vagy az ázsiai diaszpóra üzemelteti őket.
Úgy mozgatna meg 500 milliárd forintot a munkáshitellel a kormány, hogy az neki jövőre csak 10 milliárdba kerül.