(A szerző gyémántdiplomás hőerőgépész mérnök. 1978-1991-ig az Erőmű Beruházási Vállalat műszaki igazgatóhelyettesként vett részt a Paksi Atomerőmű építésében. 1991-1998-ig a Dunamenti Erőmű vezérigazgatója. 1998-tól 10 éven át a Magyar Energetikai Társaság ügyvezetője. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

A közelmúlt energiaválságát, az elszabaduló árakat legtöbbször az orosz ukrán háborúra vezetik vissza. Emellett azonban más okok is számottevően növelhetik az árat. Érdemes megvizsgálni, hogy a villamosenergia-ár képzése mennyiben játszott árfelhajtó szerepet, és még ma is érvényesül-e. Korábban a villamosenergia árát úgynevezett önköltségi alapon számították ki. Az energiamix forrásainak önköltsége a leírási költség (vagy állandó költség), a tüzelőanyag-költség, valamint az üzemelési és karbantartási (változó költség) együtteséből adódik. Ehhez hozzájön a rendszerhasználati díj, (a villamosenergia-szállítási, -elosztási és -rendszerirányítási költség) és az adó. Ezek összegéhez meghatározott nyereséget (általában 8 százalék) hozzáadva kaptuk meg az adott erőművet érintő villamosenergia-árat.

Az árak meghatározása korábban, a hosszabb távon jelentkező költségek alapján történt. Miután itt a hosszabb távon jelentkező költségek összeadódtak, ezeket a termelt energiával elosztva könnyen lehetett árat képezni. Viszont egy meghatározott üzemállapotra, a különböző árakon termelő források áraiból, csak súlyozott átlag számításával lehet a pillanatnyi költséget kiszámolni. 

Ezzel a rendszerrel hosszú éveken át stabil, kiszámítható, megfizethető és reális árszintek, tarifák alakultak ki.

A korábbi árrendszertől való eltérés (és ezzel együtt drágulás) a megújuló források elterjedésével kezdődött, a 2000-es évben. A megújuló források elterjedésének ösztönzésére különböző nevekkel  (például KÁT, METÁR, EEG-Umlage) támogatási rendszereket vezettek be, melyek az önköltségi árak feletti (!) eladási árakat és még ráadásul úgynevezett kötelező átvételt írtak elő bizonyos időtartamra (mintegy 20 évre).

Az árrendszer átalakításának következő lépcsője a liberalizálás, a villamosenergia piaci termékké nyilvánítása volt. Piaci termékek árát általában a tőzsdei árképzés határozza meg, így 2002-től sorra jöttek létre az áramtőzsdék. Először Németországban a Lipcsei EEX, nálunk 2012-ben alakult meg a HUPX . A tőzsdei árképzéssel addig nincs is különösebb probléma, ameddig az energiahordozók kereslete-kínálata egyensúlyban van, de szélsőséges értékek tudnak kialakulni, ha ez az egyensúly megbomlik. Esetünkben a villamos energia árának hirtelen megugrását a földgáz árának megugrása okozta, méghozzá egy merit ordernek nevezett terhelési sorrendet meghatározó eljáráson keresztül.

Nézzük meg, mi is ez

Egy villamosenergia-rendszer termelését minden pillanatban egyensúlyban kell tartani. Vagyis a termelésnek mindenkor meg kell egyeznie a fogyasztással. Ezt a feladatot az országok teherelosztói (nálunk a MAVIR) látják el úgy, hogy amennyiben megnő a fogyasztás, megnövelik a termelést úgy, hogy vagy növelik a már üzemelő egységek teljesítményét, vagy újabb egységet (esetleg többet) indítanak. A beavatkozás elve az, hogy ha újabb egységet kell indítani, akkor az mindig a következő drágábban termelő egység legyen. Ezt egy valóságos, jól követhető német példán mutatnám be, mely tavaly augusztus 19-én délután öt órakor következett be .

Az ábra alsó tengelyén a német villamosenergia-rendszer fogyasztását látjuk. A függőleges tengelyen a források az úgynevezett day ahead (következő nap) árai láthatók. A zöld mezőben 5 támogatott megújuló (szél, tengeri szél, nap, bio) költségei, az úgynevezett marginális költségek szerepelnek. Ezeket nulla változó költséggel mindig a terhelési sorrend elejére rakják. Az állandó költségek nem jelennek meg. Esetünkben a 6 euró/kilowattóra a vízenergia ára, majd az atom 2, barnaszén 12,5, feketeszén 16,5 cent/kilowattóra. Ezzel az összetétellel 47 gigawattos fogyasztást lehetne kielégíteni.

Ha többre van szükség, a lila színnel jelölt gázerőműveket kell elindítani. Ezek termelési költsége viszont már jóval magasabb, 87 cent/kilowattóra. Ezzel a kombinációval nagyjából 56 gigawatt terhelést lehet fedezni. Ha ennél többre lenne szükség, további hidegtartalékban álló erőművek behívására kerülne sor.

Ez az indítási, terhelési sorrend egyértelműen a megújulóknak kedvez, miután azok változó költsége gyakorlatilag nulla, valamint a kötelező átvétel szerint előnyt élveznek. Így lehet kiszorítani a fosszilisokat. A merit ordert azonban nemcsak az indítási sorrend meghatározására hanem – erősen vitatható módon – a tőzsdei ár meghatározására is használják.

Itt a probléma: ennél a módszernél a villamosenergia adott időszakra vonatkozó tőzsdei eladási árát mindig a legdrágább energiamix-forrás – esetünkben a gázzal termelt villamosenergia ára – határozza meg. Az adott üzemállapotban ez 87,3 cent/kilowattóra lesz.

Ha kiszámoljuk az erre az üzemállapotra vonatkozó súlyozott átlagárat, az csak 25,1 cent/kilowattóra. Vagyis a tőzsdei ár alapját képező pillanatnyi ár három és félszerese az adott pillanatra vonatkozó valóságos súlyozott átlagárnak.

400 forint/euróval 0,87*400 = 348 Ft/kWh, illetve 0,251*400 = 100 Ft/kWh

A villamosenergia-rendszer terhelése és a termelési egységek igénybevétele folyamatosan változik, ezért a termelési költségek is ennek megfelelően változnak. A folyamat dinamikus követésére a jelenlegi árképzésnél óránként szükség van az ajánlatok begyűjtésére, kiértékelésére, végül is ezekből alakul ki egy adott időszakra vonatkozó tőzsdei ár (spot, day ahead, vagy magyarul azonnali, másnapi).

Egy biztos: ez az ármegállapítás kedvez a termelőnek is, mivel minden termelő ugyanazt a tőzsdei áron alapuló árat érvényesíti, továbbá a kereskedőnek, de nagyon nem kedvez a fogyasztónak – és melegágya a spekulációnak. Az érintettek szépen lefölözik majd a hasznot.

Végső soron az állam is jól jár, mert többlet adóhoz jut s a többlet nyereségből is profitál. 

A módszer mindaddig, amíg ilyen magas gázárak nem jelentek meg, különösebb problémát nem okozott, működőképes volt. A gázárak robbanásszerű növekedésével (a csúcson több mint tízszeresére) azonban már egyre nagyobb gondot jelentett egyes országoknak.

A fenti ábrán, ahol a 24 európai ország másnapi tőzsdei árai láthatók, elég nagy szórás mutatkozik, elsősorban a 2022-es adatoknál. Jól látható, hogy 2019-ben és 2020-ban eléggé együtt mozogtak az árak, majd 2021-ben elkezdtek széttartani, és 2022-ben a legalacsonyabb svéd ár 140 euró/megawattóra, míg a legmagasabb az olasz 310 euró/megawattóra volt.

Az Európai Unió ugyancsak érzékelte az árak megugrásából adódó problémákat, de csak nagyon kevés esetben járult hozzá az árak korrigálásához vagy az árképzés módosításához.

Az anomáliák kiküszöbölésére leggyakrabban az ársapkás módszert alkalmazzák. Nálunk a jóval korábban bevezetett rezsicsökkentés (ez ugyanúgy ársapkának is nevezhető) védi a háztartási fogyasztókat, illetve az ebbe a körbe tartozókat az árak elszabadulásától. Egy bizonyos fogyasztási mennyiség alatt a háztartási fogyasztóknál (Magyarországon ez évi 2520, Németország 4000 kilowattóra) fix árat szabnak meg: itthon kilowattóránként 36 forint, Németországban 42 eurócent. A limit felett viszont a piaci árakat kell megfizetni, és ezeket már alapvetően a tőzsdei árak alapján határozzák meg. Nálunk ez jelenleg a lakosság számára 70,1 forint/kilowattóra.

Azon fogyasztók, akiket nem véd valamilyen támogatási rendszer, kénytelenek a piacról beszerezni a villamos energiát. Az eladók a tőzsdei árak alapján teszik meg a különböző időhorizontra vonatkozó ajánlatukat, melynél számolnak az árak bizonytalan alakulásával, és ez tovább növeli az árakat.

Spanyolországban és Portugáliában a gáz árát maximálták 60 euró/megawattórára, ennek következtében csökkentek a tőzsdei árak.

A franciák ugyancsak változtatni akarnak, jogosan, hiszen az olcsón termelő atomerőművek helyett a drága gáz, illetve a drága, főleg német import árát kell megfizetni, a merit orderes tőzsdei árszint miatt. Ez az eset a francia atomerőművek átmeneti műszaki problémái miatt okozott gondot, és még ma sem teljes a működő atomerőműpark, de már csökken az importarány, így a franciák szeretnék korábbi alacsonyabb áraikat viszontlátni.

Az Európai Unió nem szívesen enged a legdrágább komponens által meghatározott árból, mert szerinte ez növelné a terhelést és a gáz felhasználását. Az EU egyébként maga is elősegíti a magas árakat azzal, hogy a szén-dioxid-felárral terheli a fosszilis tüzelőanyagot használó erőműveket. A magas villamosenergia-árak egyben kedveznek a karbonmentes termelési eljárások költségnövekedésének elfogadtatásában.

Ugyanakkor azok részéről, akik jól jártak, komoly ellenállás mutatkozik a változtatással szemben.

A magas gázárak mostanra ugyan alaposan lecsökkentek, jelenleg mintegy 60-70 euró/megawattórára, de ez még mindig legalább háromszorosa a korábbi, 2020 előtti árszintnek. Az előrejelzések szerint 100-120 euró/megawattóra körüli árak várhatók még ebben az évben. A magasabb gázárak egyértelműen az orosz gázról való leválásra, és ezzel annak hiányára, valamint a helyettesítő és drága cseppfolyósított földgázra (LNG) vezethetők vissza.

Idehaza azok számára, akiket nem véd a rezsicsökkentés, a HUPX szerinti tőzsdei árak az irányadók. A különbség nem elhanyagolható. Jelenleg a HUPX zsinóráram^*angol szaknyelven baseload ára 140-200 euró/megawattóra, vagyis 400 forint/euró árfolyammal számolva 56–80 forint/kilowattóra között van. A magasabb ár részben a gáz árából, másrészt a 30 százalék körüli import árából adódik.

Súlyos gazdasági károkat okozhat

A merit orderes árképzés tehát, amely szerint a villamos energia tőzsdei árát a mindenkor legmagasabb energiamix-komponens ára határozza meg, félrevezető és igazságtalan. Az ebből eredő árrobbanás súlyos gazdasági károkat idézhet elő.

Mivel csak a változó költségeket tartalmazza, helytelenül orientál az energiamix fajtáinak kiválasztásánál is. Nem veszi figyelembe a termelő és tároló, szállítási berendezések állandó költségeit, és így például az időjárásfüggő termelők kiesései miatt szükséges tartalékok költségeit sem.

Példánkban – az ott szereplő árakat, ajánlati áraknak tekintve, az adott üzemállapotra vonatkozó súlyozott átlagár 25,1 cent/kilowattóra volt, ehhez kiegyenlítő energia tartalékként 3 cent/kilowattórát hozzáadva 28,1 cent/kilowattóra ár alakul ki. Másként ez 28,1 euró/megawattórát jelent az általában használt dimenzióval. Ha ezt összevetjük a merit orderes jelenlegi árképzéssel, ott 87,1 euró/megawattóra adódnék az adott üzemállapotra. A különbség látványos és elgondolkodtató.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat ekonomi energiaár megújuló véleménycikk Olvasson tovább a kategóriában