A dolgozó 60 éven felüliek többsége olyan munkát végez, amit nem lehet otthonról ellátni. Így hiába vezeti be a koronavírus-járvány miatt egyre több cég a távmunkát, a munkaerőpiacon aktív népességen belül legnagyobb arányban minden bizonnyal azoknak kell így is bejárniuk a munkahelyükre, akiket a leginkább veszélyeztet a betegség.
Egy részüknek segítettek a kormányzati intézkedések – mint például az iskolák bezárása vagy az egészségügyi ellátás korlátozása -, de a többség nem tud mit csinálni.
Napok, bizonyos helyeken hetek óta minden épkézláb országban folyamatosan azt sulykolják, hogy a 60-65 év felettiek maradjanak otthon, hiszen a koronavírus erre a korosztályra a legveszélyesebb. Az esetükben az átlagosnál sokkal nagyobb arányban alakulnak kis súlyos tünetek, és a mortalitás is jóval magasabb. Mivel itthon a nyugdíjkorhatár jelenleg 64,5 év, de sokan nyugdíj mellett is dolgoznak, megnéztük, hogy mekkora lehet azok aránya, akik eleget tudnak tenni a felhívásnak úgy, hogy közben munkájukat is ellátják.
Pontos arányokat sajnos nem lehet mondani, ehhez ugyanis nagyon szűk értelmben vett foglalkozásokra, munkakörökre lebontott adatokra lenne szükség korosztályonként, ám ilyenek Magyarországon nem állnak rendelkezésre. Az európai és a hazai statisztikai hivatalnak azonban vannak olyan kimutatásai, amelyekből lehet következtetni az érintettek számára.
Az például biztos, hogy a kérdés jelenleg Magyarországon valamivel több, mint 350 ezer embert érint, a KSH szerint ugyanis 2019-ben ennyi 60 évnél idősebb ember dolgozott. Többségük természetesen még azért, mert kötelező volt neki, de legalább nyolcvanezren nyugdíj mellett vállaltak munkát.
Ők a legegyszerűbben akkor tudnak otthon maradni, ha a munkájuk valamilyen módon digitálisan is ellátható. Erre azonban már csak azért sincs sok esély, mert Magyarországon az idősebbek digitális kompetenciái nemzetközi összevetésben is kifejezetten alacsonyak. Az Eurostat tavalyi felmérése szerint itthon az 55 és 64 év közöttiek alig negyede rendelkezik alap, vagy annál magasabb ismeretekkel ezen a területen, a 65 év felettiek körében pedig a 14 százalékot sem éri el ez az arány. Összehasonlításképpen a teljes magyar népességnél 50 százalék körüli ez a mutató, Hollandiában pedig még a 65 év fellettieknél is 58*A kutatás során azt kérdezték a vizsgálatba bevontaktól, hogy végre tudnak-e hajtani bizonyos feladatokat számítógépükkel, telefonjukkal, illetve szoktak-e ilyeneket csinálni. Egyebek mellett olyan tevékenységekre kérdeztek rá, mint például a fájlok vagy mappák másolása, emailek küldése, internet-telefonálás, saját anyag feltöltése egy weboldalra, programok telepítése, online vásárlás vagy eladás, illetve netes bankolás..
Ennek fényében annyira nem meglepő, hogy a 2016-os mikrocenzus szerint az idősebbek között sokkal kevesebbeknek volt irodai vagy ügyviteli foglalkozása, mint a fiatalok körében. A teljes népességen belül az emberek 6,2 százaléka dolgozott ilyen munkakörben, míg 60 év felett csak 4,2 százalék.
Az átlagnál jóval több idős munkavállaló végzett ugyanakkor ipari, építőipari és mezőgazdasági munkát, különösen a közvetlenül nyugdíj előtt állók közül,
míg a 65 év felettieknél a gazdasági, igazgatási, érdek-képviseleti vezetők és törvényhozók aránya volt nagyon magas. Ezek pedig mind olyan munkáknak tűnnek – részben utóbbi kivételével – amit nem lehet saját lakásunkba bezárkózva végezni.
Az 55 és 60 közötti korosztálynál 2016-ban a fenti munkakörökben nem volt ilyen nagy az eltérés, ami azért fontos, mert ők azok, akik a mikrocenzus óta léptek be a veszélyeztett korba. Náluk azonban a szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozásokat végzők aránya volt kifejezetten magas, márpedig valószínűleg ezek többségénél sem megoldható a home office.
Hasonló következtetéseket lehet levonni az iparágankénti foglalkoztatásból is, ez ráadásul arról is képet adhat, hogy néhány nagyon tág és homályosan megfogalmazott foglalkozás-kategórián belül pontosan mivel is foglalkozhatnak az idősebbek. Az adatokkal mindössze annyi a gond, hogy részletesebb bontásban ilyen kimutatása csak a legutóbbi teljes népszámlálás alapján készült, ami nagyon régen, 2011-ben volt. Az azonban mindenképpen érdekes, és nagyjából egybecseng a különböző ágazati szervek adataival is, hogy az akkor 50-60 közötti munkavállalók közül nagyon sok volt az oktatásban, illetve az egészségügyben és a szociális ellátás területén dolgozó.
A teljes népességben belül ebben a két szegmensben nagyjából az emberek hetede dolgozott, az 50 fölöttieknél azonban közel minden ötödik munkavállaló.
Alapesetben ezek is olyan feladatkörök, amelyeknél csak a munkahelyükön tudnak dolgozni az emberek, most azonban a kormányzati intézkedések ezen kissé változtattak. Az iskolák bezárása megteremtette a lehetőségét, hogy a tanárok távoktatásban tanítsanak, így ha van megfelelő eszközük ehhez otthon, akkor nem kell bejárniuk az iskolákba. Hasonlóan sok magánszolgáltató is átállt távoktatásra.
Az egészségügyben pedig a nem sürgősségi ellátások korlátozása javíthatott az idősebb dolgozók helyzetén. Emellett az Emberi Erőforrások Minisztériuma arra is utasította a szolgáltatókat, hogy szervezzék át tevékenységüket és a közvetlen betegellátásban ne hagyják részt venni a 65 évnél idősebbeket. Ám kérdés, hogy ez mennyire oldható meg.
Ilyen intézkedést egyébként magáncégek is hoztak, több olyan vállalatról is hallottunk, amely lényegében hazaküldte idősebb kollégáit. Láttunk azonban ezzel ellentétes tartalmú munkavállalóknak címzett levelet is, amely lényegében kortól függetlenül kizárta a home office lehetőségét. A kedvezőbb céges döntések így egész biztosan még mindig csak az idősebb munkavállalók kisebbségét érintik, így egész biztosan százezres nagyságrendben vannak olyan 60 felettiek, akik a munkájuk miatt akkor sem tudnának eleget tenni a felszólításnak, és otthon maradni, ha akarnának.
Adat
Fontos