Az inflációs beszámolókból legtöbbször általában csak az derül ki, hogy mennyivel nőtt a fogyasztói kosár ára, ami egy mesterséges, csak elméletben létező dolog, amiben az átlagos magyar kiadásait próbálják utánozni. Ám a statisztikai hivatal (KSH) rengeteg konkrét termék árát is közzéteszi minden hónapban. Ebből a táblázatból lehet megtudni, hogy átlagosan egy kiló liszt 150, egy palack 1,75 literes Coca Cola 350, egy fogkrém 487, míg egy férfi hajvágás 1950 forint volt tavaly decemberben Magyarországon.
A KSH nem közli minden termék árát, csak egyes kiválasztott árukét és szolgáltatásokét, és itt is jellemzően nem konkrét márkák, hanem termékcsoportok jelennek meg (igaz, ennek ellenkezőjére is van példa). A felsorolásban így is vannak érdekességek. Például a statisztikai hivatal még decemberben is számolt az áprilisban megszűnt Magyar Nemzettel, a cigaretták közül a 80-as 90-es évek slágertermékeit emelik ki, a minőségi sör mindössze 24 forinttal drágább a sima világosnál, az átlagos napi menüért viszont 200 forinttal kell többet fizetni, mint a Miniszterelnökség menzáján.
A KSH árösszeírói hónapról hónapra közel ezer*Jelen állás szerint egészen pontosan 939 termék, amelyek ide kattintva egy táblázatban letölthetőek. termék és szolgáltatás árát gyűjtik be szerte az országban előre meghatározott helyeken. Ezeket a konkrét minőségi jellemzőkkel körülhatárolt termék- és szolgáltatáscsoportokat hívja a hivatali szakzsargon reprezentánsoknak.
A reprezentánsok kiválasztása nem egyszerű, a KSH ugyanis több elvet igyekszik egyszerre figyelembe venni, hogy az árak hónapról hónapra összehasonlíthatóak legyenek, és a fogyasztói kosárba tényleg azok kerüljenek bele, amit meg is vesznek az emberek. Követelmény, hogy az árindex az adott havi valóságos kínálatot tükrözze, ezért a felírás napján*Ami felíróhelyenként a hónap 1. és 20. napja között szóródik. ténylegesen kapható áruk árait írják fel. Cél továbbá, hogy az index kifejezze a tényleges keresletet is, ezért az olyan reprezentánsok esetében, amelyeken belül különböző választékelemek találhatóak, a leginkább keresett áru árát jegyzik fel. Ugyanakkor törekednek az állandóságra és az összehasonlíthatóságra, így az árösszeírók lehetőség szerint folyamatosan ugyanannak a választékelemnek az árát jegyzik fel, amelyikkel a felírást elkezdték.
Az egyes célok azonban még ilyen körülbástyázottnak tűnő módszertan esetén is könnyen sérülhetnek. Az ebből eredő problémákkal, és az inflációra gyakorolt hatásával egy korábbi cikkünkben részletesen is foglalkoztunk.
A lényeg azonban, hogy az árfelírók minden megyében havonta feljegyzik a fenti elvek szerint kiválasztott konkrét termékek és szolgáltatások árát. Így minden hónapban reprezentánsonként 35–150, összesen pedig mintegy nyolcvanezer ár gyűlik össze az árindex-számításhoz. Egy-egy termék országos, havi átlagárát az országos mintában összegyűjtött valamennyi ár egyszerű számtani átlaga adja, ezek szerepelnek az említett táblázatban*Ami nem az összesen 939 reprezentáns átlagárát sorolja fel, csak azoknak egy részét..
A fenti módszertan pedig nagyjából minden korábban említett furcsaságra választ ad.
Az áprilisban bezárt napilap ára azért szerepelt még nyolc hónappal később is változatlan áron a KSH adatbázisában, mert a hivatal évente csak egyszer vizsgálja felül az árösszeírásban szereplő termékek és szolgáltatások listáját. Ahogy kérdésünkre fogalmaztak:
a megszűnt újság is csak a 2019. évi listából kerülhet majd elhagyásra, 2018. fennmaradó hónapjaira az utolsó ténylegesen megfigyelt ár került továbbvezetésre.
Bár a szűkebb listában csak a Sopianae, a Symphonia és a Multifilter márkák árait tünteti fel a KSH valójában ennél jóval több dohánytermék árát követik hónapról hónapra. A felmérésben benne vannak a rövid arany Marlboro, a Blue Philip Morris, a narancssárga Pall Mall és a West Silver cigaretták, illetve utóbbi két márkából a cigarettadohány is. A KSH magyarázata szerint a publikált számok között azért csak az első három szerepel, mert ezek árát kísérik figyelemmel a legrégebben, és így biztosítható a leghosszabb idősor.
A közzétett termékcsoportok között kétféle sört különböztetnek meg: a világosat és a minőségét. A kettő között azonban folyamatosan minimális, alig több mint 10 százalékos árkülönbség van, ami a jelzők alapján első ránézésre egy laikus számára furcsa lehet.
A KSH azokat söröket tekinti minőséginek, amelyen szerepel a minőségi vagy prémium megjelölés. Ez elsőre nem tűnik túl szakmai megoldásnak, de mégis az, a minőségi jelzőt ugyanis nem lehet bármilyen termékre ráírni. Csak azok a sörök lehetnek ilyenek, amelyek – a felhasznált maláta mennyiségétől függő – úgynevezett extrakt (oldott anyag tartalma) meghaladja a 11 százalékot. Ezt pedig a gyártók elég komolyan is veszik. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal egy korábbi söröket érintő vizsgálatában például úgy fogalmazott: „talán először tudjuk leírni eredményeink összefoglalójában, hogy a vizsgált termékek minden tekintetben megfeleltek az előírásoknak”. Ez alapján a különböző sörök ára között pedig tényleg nincs jelentős eltérés.
Rákérdeztünk a hivatalnál arra is, hogy pontosan mit értenek „napi menü” alatt, ami decemberben átlagosan 1050 forint volt, 80 forinttal több mint egy évvel korábban. A válasz szerint ez az éttermekben a kínálatból előre meghatározott két fogásból összeállított menü, amit nem külön-külön az étlapról választ ki a vendég. Azaz épp olyan, amilyen a Miniszterelnökség elmúlt napokban nagy vihart kavart menzáján is kapható az országos átlagnál 200 forinttal olcsóbban.
Adat
Fontos