A Fidesz számára az egyik legfontosabb cél a 2010-es kormányra kerülésekor a hazai vállalkozások piachoz juttatása volt. A Nemzeti Együttműködés Programjában külön fejezetet szenteltek ennek, Növekvő hazai piacot! címmel.

Így fogalmaztak:

A kisvállalkozásoknak a belföldi és a globális piacon új résekre van szükségük a növekedéshez, a résekben való nagyra növéshez. Táguló belföldi piac nélkül a globális ugrás is nehezebb, ezért itthon kell kezdeni a piacbővítést.

Valóban jelentős probléma, hogy a hazai tulajdonú vállalatok a hozzáadott értéknek csak a felét termelik meg. Ez nemzetközi szinten is nagyon alacsony, csak az amerikai technológiai cégek európai központjának és adóoptimalizációs tevékenységének helyszínt biztosító Írországban kisebb a helyi cégek szerepe a nemzeti gazdaságon belül Európában, mint Magyarországon.

Ez egyebek mellett azért lehet gond, mert a külföldi vállalatok a nálunk megtermelt profitot előbb-utóbb általában kiviszik az országból, így a felhasználása nem a magyarországi gazdaságot élénkíti, az itteni jólétet növeli. Persze egy magyar vállalattulajdonos is kiviheti a nyereségét egy svájci széfbe, vagy eljachtozhatja külföldön, de összességében azért valószínűleg jobb esély van rá, hogy a pénz itthon hasznosul.

Az Eurostat adatai alapján 2009-ben 49 százalék volt a külföldi cégek részesedése a hozzáadott értékből a pénzügyi vállalatok nélkül, 2011-ben már 52 százalék. Az adatok csak 2018-ig érhetők el, ekkorra enyhe javulás következett be, de a 47 százalék nem jelentett érdemi előrelépést a kiinduló helyzethez képest, és még mindig a második legmagasabb érték Európában, Szlovákiával holtversenyben. (Az országok többségét a visegrádiak könnyebb áttekinthetősége miatt jelöltük szürkével, de a nevükre kattintva tetszőleges számban eltüntethetők az országok, így másokat is meg lehet találni.)

A KSH adatai is azt mutatják, hogy nem sikerült a nemzeti fordulat, nem kerültek jobb helyzetbe Magyarországon a hazai cégek. A külföldi tulajdonú vállalatok adatai 2008-tól érhetők el, ebből az látszik, hogy a Fidesz 2010-es kormányra kerülését követően nőtt a külföldi cégek részesedése a hazai gazdaságban az árbevétel és a hozzáadott érték tekintetében is, majd 2014 után enyhén csökkent a szerepük. A dolgozóknál viszont még sosem domináltak annyira, mint 2019-ben, amikor már 

majdnem minden harmadik magyar vállalati munkás egy multi alkalmazottja volt.

A változások azonban nem túl nagy hatásúak, nem történt érdemi átrendeződés az elmúlt évtizedben. A grafikonról az is leolvasható, hogy a hatékonyságbeli különbség viszont csökkent a hazaiak és a külföldiek között: 2008-ban még 2,4-szer több hozzáadott értéket termeltek a külföldiek egy munkavállalóra vetítve, 2019-ben kétszeresre csökkent ez a különbség. Igaz, ez még mindig óriási eltérés.

Alacsony szabadságfokú magyarországi multik

Nemcsak abban különleges Magyarország helyzete, hogy nagyon magas a transznacionális vállalatok szerepe a gazdaságon belül, hanem hogy ezek milyen kevéssé önállóak. A globális transznacionális nagyvállalatok több okból is megjelenhetnek egy-egy országban. A szegény – például afrikai – országokban gyakran nyersanyagok kitermelésére koncentrálódik a tevékenységük. Írországban és Luxemburgban leginkább az adóoptimalizáció a csábító erő. Nagy népességű és tehetős országokban a piac a leginkább vonzó. Az olyan félperifériás országokban, mint hazánk is, a viszonylag jól képzett és olcsó munkaerő a fő motiváció.

Az OECD a világ legnagyobb vállalatainak pénzügyi adatait 2016-tól kezdte el gyűjteni, 2017-re pedig már a világ legtöbb országára elérhetők ezek. A globálisan éves szinten legalább 750 millió euró, tehát jelenlegi árfolyamon 270 milliárd forint árbevételt elérő cégek szerepelnek az adatbázisában. A transznacionális vállalatok fő gazdasági mutatószámait csak működési országonként összesítve publikálják. Sajnálatos módon a világ legnagyobb gazdasága, az Egyesült Államok nem közölt adatokat – ami abból a szempontból érhető, hogy az amerikai cégek jó eséllyel alaposan érintettek az adóelkerülésben, ami az adatbázis alapján egy csapásra látványossá válna.

Ebből a magyar gazdaság működésével kapcsolatban az egyik legérdekesebb mutató, hogy a vállalatok árbevételének mekkora része származik a piacról és mekkora a cégcsoporton belülről. Leegyszerűsítve ugyanis az előbbi mutatja, hogy az adott vállalat mennyire épült be az ország gazdaságába. Ha a forgalom nagy része cégcsoporton belül zajlik, az vagy arra utal, hogy az itteni vállalat szigetszerűen működik, vagy arra, hogy csak egy csoporton belüli elszámolóközpont.

Magyarország igen rosszul áll ebben: csak a nyersanyag-kitermeléssel jellemezhető, valamint a főként adóelkerülésre használt országokban olyan alacsony a transznacionális vállalatok piaci bevétele, mint nálunk. A 207 vizsgált ország és terület közül Magyarországon a 22. legalacsonyabb a multik piaci árbevétel aránya.

A magyarországi külföldi cégek árbevételének 48 százaléka a cégcsoporton belüli származik.

A magyarnál rosszabb értéket a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Kajmán-szigetek és számos adóparadicsom tudott elérni, jelentősebb méretű – nem adóelkerülésre építő – gazdaság hasonlóan rossz mutatóval csak Tunézia (38 százalék), Bolívia (39 százalék) és Laosz (41 százalék) szerepel a listán, illetve Szlovákia szintén 52 százalékkal. A V4-ek közül Csehország (63 százalék) és Lengyelország (73 százalék) is sokkal jobban szerepel.

Az OECD adatbázisának segítségével azt is meg lehetett vizsgálni, hogy a transznacionális cégek árbevétele hogyan viszonyul az egyes országok gazdasági teljesítményéhez. Magyarországon a világon a 48. legmagasabb a globális nagyvállalatok árbevételének aránya a GDP-hez mérve a legfrissebb, 2017-es adatok alapján.

Ezen összevetésben már számos nyugat-európai fejlett ország is megelőzi hazánkat. Ez nem is meglepő, hiszen a világ nagyvállalatainak meghatározó része az Egyesült Államokban és a nyugat-európai országokban, illetve Japánban működik. Ezek saját hazájukban nagyon jelentős árbevételt érnek el. Ha csak a külföldi globális nagyvállalatokat vesszük figyelembe, akkor 

Magyarországon a 22. legmagasabb a globális multik gazdaságon belül játszott szerepe, érdemben csak adóparadicsomok előznek meg minket.

A 2017-es GDP-hez mérten a külföldi legnagyobb multik árbevétele hazánkban 64,3 százalékot tett ki.^*Ennek egyebek mellett az a magyarázata, hogy a GDP-be nem számít bele a teljes árbevétel, hanem csak az a rész, amely egy termék vagy szolgáltatás árába kifejezetten Magyarországon épült bele. Ennél magasabb az olyan adóelkerülést támogató és adóparadicsom országokban volt, mint például a Kajmán-szigetek (4548 százalék), Bermuda (1728 százalék), Szingapúr (380 százalék), Svájc (163 százalék), Málta (89 százalék). A magyarnál magasabb értéket regisztráltak még Belgiumban (87 százalék), Hollandiában (85 százalék) és az Egyesült Királyságban (74 százalék) is, de ezek egy részében szintén szerepe lehet a globális adóelkerülésnek.

Az alábbi grafikon azt mutatja meg, hogyan függ össze az egyes országok gazdasági fejlettsége az egy főre jutó GDP-ben kifejezve és a világ legnagyobb külföldi vállalatainak árbevétele az adott ország gazdaságán belül. Az igazán tehetős, főként nyugat-európai országokban jóval kisebb a külföldi óriásvállalatok gazdaságon belül játszott szerepe, mint hazánkban vagy a többi visegrádi országban.

A grafikonról az olvasható le, hogy térségünk országai a nemzetközi értékláncokba leginkább integrálódott gazdaságok között vannak, de azon az áron, hogy ezt az integrációt a globális óriásvállalatok kiemelkedően magas szerepe biztosítja. Pedig az elemzésben csak a globálisan legalább 750 millió euró éves árbevételű vállalatok szerepelnek, miközben térségünk országaiban az ennél kisebb külföldi vállalkozások szerepe is jelentős.

Mindez rávilágít, hogy milyen magas a hazai gazdaság kitettsége a világ legnagyobb cégeinek. Extrém alacsonynak tekinthető a hazai tulajdonú gazdaság szerepe, és ebben érdemi javulást nem tudott elérni a szóban a nemzeti érdekek mellett kiálló, a gyakorlatban a nemzetközi nagyvállalatokat (is) támogató Fidesz-kormányzat a 2010 utáni első két ciklusában.

A magyarországi globális multik a tulajdonos országa szerint eltérő eredményeit is érdemes megvizsgálni. Nem meglepő, hogy a német vállalatok szerepe kiemelkedő, és ennek kapcsán érdemes megemlíteni a Fidesz és a német gazdasági-politikai elit elmélyült és szoros kapcsolatát. A kormánypárt és a német gazdasági elit bensőséges viszonyáról a Direkt 36 írt részletes cikket, de mi is több cikkben foglalkoztunk azzal, hogy milyen jelentős összegekkel támogatja a külföldi, különösen a német cégeket a kormány.

Mára a német cégek elképesztően erős pozíciót értek el a hazai gazdaságban, ahogy azt a KSH adatbázis is mutatta. Az OECD adatbázisa is visszaigazolja ezt, a legnagyobb világcégek közel fele német az árbevétel alapján itthon. Pedig a német tulajdonú itteni cégek a többi multihoz képest is alárendelt szerepben vannak: míg a német anyavállalatok esetében a cégcsoporton belül keletkezik a bevétel 53 százaléka, az amerikai cégeknél ez 38 százalék, a franciáknál 36 százalék. A németek a híresen centralista japán cégeknél is magasabb arányt mutatnak.

A német cégek a többi ország multijához képest nagyon sokat keresnek nálunk, az egy alkalmazottra jutó árbevétel 30 százalékkal magasabb esetükben.

Nemcsak nálunk, de Csehországban és Szlovákiában is kiemelkedő a német cégek szerepe. A német globális nagyvállalatok gazdaságon belüli szerepe Németországban a GDP-hez mérten 68,1 százalék, míg Csehországban 34,5, Szlovákiában 31, Magyarországon 30,5 százalék. Ezen három közép-európai országnál csak az adóelkerülésben fontos szerepet játszó Máltán (64,4 százalék) és a Marshall-szigeteken (44,4 százalék) töltenek be a német cégek fontosabb szerepet.

A függőség nem kölcsönös: a magyarországi árbevétel eltörpül a német cégek külföldi árbevételén belül. Ennek nagy része az Egyesült Államokból (21 százalék), az Egyesült Királyságból (9 százalék) és Kínából (7 százalék) származik. A magyar 1,7 százalék önmagában nem jelentős, viszont együtt a V4-ek adják a német cégek árbevételének 8,3 százalékát. Ez nemcsak Franciaországnál magasabb (5 százalék), de még Kínánál is.

Összességében tehát az látszik, hogy – bár 2010 után sokszor hallhattuk a gazdasági szabadságharc kifejezést kormányzati politikusoktól, és a NER-es nagyvállalkozók kedvezményezésénél is rendre előkerül a nemzeti tőke fontosságának hangsúlyozása – a számokkal már lefedett 2010 utáni időszakban nem nőtt a magyar tulajdonú vállalatok szerepe a hazai gazdaságban.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkZsákutca a hazai gazdasági fejlődés?A multik térnyerésére alapozó növekedési modell kifulladt, ezen az úton haladva nem fogunk felzárkózni vagy közeledni a nyugat-európai gazdasági centrumhoz.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkVan-e kiút a zsákutcából?A külföldi tulajdonú cégek dolgozóinak száma a magyarok rovására nőtt a feldolgozóiparban, és az összeszerelő üzemekben az alapbérek sem kiemelkedőek, így ideje lenne átgondolni a támogatásukat.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÚgy zárkóztak fel a magyar bérek, hogy a multiknak alig kerül többe a magyar dolgozóAz euróban számolt tempós felzárkózással együtt is a régiós rangsor alján maradtak a hazai bérek, így a multiknak még mindig nagyon olcsó a magyar munkaerő.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Vállalat Fidesz hazai gazaság multik nemzeti együttműködés rendszere transznacionális vállalatok Olvasson tovább a kategóriában