Bár az Aqua Lorenzo névválasztás arra utal, hogy Mészáros Lőrinc legújabb szerzeményében, az albertirsai palackozóüzemben elsősorban ásványvíz készül majd, rövidtávon egyáltalán nem biztos, hogy így lesz. A némi hátszéllel, áron alul megvásárolt gyárban ugyanis nemcsak vizet, hanem üdítőt és energiaitalt is lehet palackozni, illetve dobozba tölteni. A piacon pedig arra számítanak, hogy Mészárosék inkább ebbe az irányba indulnak. Mindez azért lehet pikáns, mert az energiaital-piacon az üzem korábbi vevői nagy részét például a Hell vette el, amely szintén nem ápol rossz kapcsolatot a kormányzattal. Az üdítőknél pedig a Pepsi hazai gyártása lehetne Mészárosék nagy skalpja.
Bár Mészáros Lőrinc az állapotához képest sem fizetett sokat az albertirsai üzemért, a piacon általános vélekedés, hogy a vételáron felül még biztosan jelentős összeget kell költenie az egységre. A felcsúti milliárdos – ahogy erről korábban beszámoltunk – úgy tudta megvenni a gyárat, hogy annak korábbi tulajdonosa, az Aquarius-Aqua megroppant, a céget felszámolják, így eszközeit elkezdték eladni. Ezeket szerezte meg egy közel egy évig tartó ügyletsorozattal a Mészáros-csoport, miután a többi érdeklődő kitért az útjából. A csoportnál a G7 kérdésére most elárulták, hogy a tulajdonosváltás február 1-jével megtörtént, jelenleg az átadás-átvétel zajlik.
Az üzemben található gépek többsége azonban elég avítt. Még a korábbi tulajdonos is úgy számolt, hogy a hat gyártósorból hármat kapásból ki kellene dobni, és helyettük egy újat venni. Ennek költségét pedig az egyéb beruházásokkal együtt közel kétmilliárd forintra becsülték.
A piacon ezért is érdeklődtek többen inkább csak egy-egy gép iránt, hiszen egy már aktív cégnek nem feltétlenül kell új telephely és főleg nincs szüksége elavult technológiára. A gyártósorok között azonban olyan is akad, amely kifejezetten jó állapotban van. A lapunknak nyilatkozó ágazati szereplők szerint az óránként 40-50 ezer doboz üdítő és energiaital előállítására alkalmas gép például ilyen. Ráadásul ez a sor az elmúlt években nem is amortizálódhatott sokat, mivel nem volt kihasználva.
Az Aquarius-Aqua ugyanis az üdítő- és az energiaital-piacon is ugyanazt a stratégiát folytatta, mint az ásványvízszektorban. Elsősorban kiskereskedelmi láncok saját márkás termékeinek bérgyártására mentek rá, tehát ők állították elő például a Tesco Value és a Sparban kapható S-budget energiaitalokat. Itt kissé kevésbé volt torz a termékstruktúra, mint az ásványvizeknél, mert a cégnek ismertebb saját brandjei is vannak (a Watt és a Queen), de így is nagyon nagy mértékben függtek a kiskerláncok megrendeléseitől.
Ezek pedig a cég körüli botrányok miatt szép lassan elpárologtak.
Rövid időn belül csak az energiaital-piacon évi 50 millió doboznyi megrendelést buktak.
A helyükre pedig piaci szereplők egybehangzó állítása szerint szinte minden esetben a Hell érkezett. Bár a Hellnél lapunk kérdésére ezt nem erősítették meg, a szikszói csoport egy kötvénykibocsátás miatt közzétett bemutatkozó anyagában elég jól látszik, hogy akkor kezdtek el erősödni ilyen kiskereskedelmi saját márkás (private label) termékekben, amikor az Aquarius-Aqua meggyengült (pdf).
Mindez a jövő, illetve az új tulajdonos, tehát Mészáros Lőrinc szempontjából azért fontos, mert így a Helltől kellene visszaszerezni a megrendelőket, ha labdába akarnak rúgni az energiaitalok területén. Ez pedig ágazati szereplők szerint piaci alapon eléggé lehetetlen küldetésnek tűnik. A Hell ugyanis nagyon nagy mennyiségben termel, így hatékonyabb, mint amilyen az albertirsai üzem a legjobb esetben is tudna lenni. Ráadásul a korábbi évek fejlesztéseinek eredményeként is olcsóbbak, például mert nem kell külön venniük a dobozokat, mivel már azt is Szikszón gyártják.
A Hellnél lapunk kérdésére azt mondták: egy új piacra lépő megjelenése befolyásolhatja az árakat, de ők továbbra is hosszú távra terveznek a partnereinkkel.
Magyarul valószínűleg nem számolnak azzal, hogy az Aqua Lorenzo tömegével venné vissza a korábban elcsábított vevőket.
Persze ha nem teljesen piaci alapon dőlnek el megrendelések, akkor más lehet a helyzet. Ennek a kockázatát a lapunknak nyilatkozó piaci szereplők szinte kivétel nélkül érzékelték, a rizikó mértékét azonban elég eltérően ítélték meg. Ahogy erről az ásványvízszektorban várható változásokat bemutató cikkünkben is írtunk, a többség inkább úgy vélekedett, hogy elég korlátozott lehetőségek lehetnek ilyen döntésekre. Az energiaital-piacon pedig ágazati szereplők szerint különösen furcsa lenne, ha így próbálna nekimenni a – ha nem is egyértelműen a NER-hez kötődő, de a kormányzattal eddig jó kapcsolatot ápoló – konkurensének a Mészáros-csoport.
Éppen ezért úgy tűnik, hogy a frissen szerzett üzem legjobb gépsorát nem lesz könnyű arra használni, amire eredetileg szánták, tehát energiaitalok dobozolására. Bár egy-két kisebb megrendelés akár itt is leeshet, de ezzel nem nagyon lenne beljebb az új tulajdonos, mivel ez egy elég nagy kapacitású sor, amit nem jó gyakran leállítani, majd újraindítani. Az a hatékony, ha folyamatosan nagy sorozatban gyárt viszonylag kevés terméket.
Erre pedig jobb esély van az üdítőital-piacon, különösen, ha sikerül megállapodni az egyik legnagyobb szereplővel, mondjuk a Pepsivel.
A Pepsinek és az albertirsai üzemnek már van múltja, hiszen az előző tulajdonos, az Aquarius-Aqua tárgyalt az amerikai multi magyarországi képviseletével egy hosszútávú együttműködésről.
Az elképzelések szerint a gyárban palackozták volna a Pepsi több termékét is.
Az egyezkedés annyira komoly volt, hogy az Aquarius saját bevallása szerint 15 millió eurót (jelenlegi árfolyamon 5,3 milliárd forintot) költött az ügy érdekében fejlesztésekre. Közvetlenül a szerződés aláírása előtt azonban a vállalat főtulajdonosát letartoztatták egy áfa-csalási ügyben, a Pepsi pedig erre hivatkozva elállt az üzlettől.
A direkt a Pepsi termékek gyártására vásárolt gépek azonban megvannak, az amerikai cég termékeit pedig jelenleg nem gyártják itthon, a környező országokból érkezik az üdítő hazánkba. A tulajdonosváltás után így mindkét fél részéről logikus lépés lenne a korábbi tárgyalások felelevenítése. Több piaci szereplőtől is azt hallottuk, hogy az elmúlt hónapokban erre sor is került. Volt, aki azt állította, hogy úgy tudja, már az asztalon áll a paksaméta, és csak aláírásra vár a megállapodás, mástól viszont ezzel épp ellenkezőleg azt hallottuk, hogy valamiért állnak a tárgyalások.
A Pepsit forgalmazó Szentkirályi Magyarország Kft. elnöke, Balogh Levente azonban cáfolta, hogy lennének ilyen egyeztetések. A cégvezető azt mondta a G7-nek:
nincsenek lépéskényszerben, a Pepsi-termékek gyártására megvannak a saját terveik Szentkirályon.
A Mészáros-csoportot is kérdeztük a tárgyalásokról, illetve terveikről, de ők mindössze annyit válaszoltak, hogy a további elképzelésekről a megfelelő időben sajtóközlemény útján tájékoztatják a széles nyilvánosságot.
Arról eléggé eltérnek a vélemények a piacon, hogy a nagy biznisz nélkül ezzel az üzemmel milyen esélyei lehetnek rövidtávon a Mészáros-csoportnak. Volt, aki azt mondta, hogy a „dobozos gépsorral a Pepsi nélkül semmit nem tudnak kezdeni”, ez pedig az egész gyár teljesítményét leronthatja.
Persze ettől az üdítőital-gyártásban még bőven lehet keresnivalójuk, különösen a műanyag palackos termékeknél. Illetve a portfóliót kiegészíthetik ízesített vizekkel is, ami valójában közelebb áll az üdítőkhöz, mint a sima ásványvízhez, az ágazati szövetség is előbbivel kezeli egy kategóriában ezeket a termékeket.
Ezeken a piacokon ugyanis sokkal jobb helyzetből indulnak, mint akár az ásványvíz-, akár az energiaital-szegmensben. Az Aquarius-Aquának egyértelműen az üdítőknél volt a legerősebb saját brandje, a Queen, amely ugyan mostanra szintén rengeteget bukott, egy időben azonban a kólájából nagyon sokat adtak el.
Bár az albertirsai üzem a kiskereskedelmi láncok saját márkás üdítő-megrendelései közül is rengeteget elvesztett az elmúlt években, az ágazati szereplők szerint ezeket jobb eséllyel lehet visszaszerezni, ha van egy ilyen önálló brand, amire építhetnek. Mivel a kiskereskedelmi láncoknak a legfontosabb szempont az ár, így az nem túl kifizetődő, ha csak nekik gyártanak. Viszont, ha van saját termék is, akkor a láncok megrendelése arra tökéletesen alkalmas lehet, hogy növelje a termelt mennyiséget, és így lejjebb szorítsa az egy legyártott egységre jutó költséget, növelve ezzel az elérhető nyereséget*ezt hívják méretgazdaságosságnak. A normálisan működő cégek alapvetően erre használják a kiskerláncok egyébként elég nagy mennyiségű megrendelését.
Nem véletlen, hogy az Aquarius-Aqua vezetése is az üdítők, illetve az ízesített vizek gyártásának felfuttatását tervezte, amikor még bíztak a vállalat megmentésében. A fent leírtak miatt ugyanis ebben a szegmensben volt a legnagyobb esélyük értelmezhető nyereséget termelni. Ráadásul az üdítőpiacon a növekedési potenciál is sokkal nagyobb, mint a sima ásványvizeknél, ami a palackozás esetén az alternatíva lenne.
Miközben a hazai ásványvízfogyasztás az elmúlt években stagnált, tavaly pedig látványosan csökkent, szénsavas üdítőből és ízesített vízből, valamint gyümölcsléből is egészen tavalyig évről évre több fogyott. Bár 2020 mennyiségben itt is visszaesést hozott, ebben egész biztosan szerepe van a járványnak, így hosszabb távon jobbnak tűnnek a kilátások, mint a sima palackozott vizek piacán.
A tervek így valószínűleg hasonlóak lehetnek, mint amikor még az előző cég megmentése volt a cél. Ezt erősíti az is, hogy akadt olyan piaci szereplő, aki lapunknak azt mondta: év végén már volt olyan kiskereskedelmi lánc által saját márkás termék gyártására kiírt tender, ahol az albertirsai üzem is feltűnt a konkurensek között.
Vállalat
Fontos