Régóta kutatott kérdés, hogy hogyan hatnak a segélyek a fejlődő országok lakóira. Azt viszont kevesen vizsgálták, hogy az egyéneknek kifizetett pénzbeli juttatások hogyan hatnak az ő jóllétükre és mentális egészségükre. Joel McGuire és szerzőtársai összeszedték az összes eddig megjelent tanulmányt a témában és ezek alapján elemezték a hatást.
Összesen 38 olyan tanulmányt találtak, ami valamilyen szinten a pénzbeli támogatást kapó emberek saját maguk által érzékelt jóllétével vagy mentális jóllétével foglalkozott. Ez összességében több mint százezres mintanagyságot jelent, ha az összes tanulmány elemszámát tekintjük.
Arra voltak kíváncsiak, hogy valóban jobban érzik-e magukat az emberek attól, ha pénzt kapnak, és ez mennyi ideig tart ki. Az általuk elemzett tanulmányok nagy része kontrollált kísérlet vagy természetes kísérlet volt, így a résztvevők egy része kapott pénzt, míg egy adott kontrollcsoport nem. Így a szerzők arra is kíváncsiak voltak, hogy vajon van-e a pénzeknek túlcsorduló hatása azokra, akik részt vesznek a kísérletben vagy közel állnak azokhoz, akik részt vesznek, de ők maguk nem kapnak pénzt.
Ami egyértelmű a tanulmányok elemzéséből, hogy a pénzjuttatások pozitívan hatnak azok jóllétére, akik kapják őket. Minél nagyobb az összeg és minél nagyobb része a jövedelmüknek, ez a hatás annál erősebb. Ezek mellett korábbi kutatásokból azt az eredményt láthatjuk, hogy ezek nem csökkentik a támogatott egyének munkakínálatát (azaz továbbra is dolgoznak), javul az egészségük, csökken a szegénység, és nem nő a káros javak fogyasztása sem. Mindezek alapján nem túlzás kijelenteni, hogy bár egy összetett és szubjekítv fogalomról van szó, de a fejlődő országokban
az emberek boldogabbak lettek a pénzjuttatás hatására.
Viszont az is látszott a tanulmányok összesítéséből, hogy a pozitív hatás kisebb, ha a pénz kifizetését feltételekhez kötik. Mivel korábbi tanulmányokból látszik, hogy amúgy sincs rossz hatással a támogatottak viselkedésére a juttatás (például nem hagyják abba a munkát emiatt), ezért nem szükséges ezeket feltételekhez kötni, és így a jóllét is növelhető.
A szerzők eredményei szerint
a támogatás nem veszít erejéből az idő hatására sem,
tehát nem szoknak hozzá a támogatáshoz a kedvezményezettek hosszabb időtávon. Ez kevésbé igaz, ha egy összegben kapják meg a támogatást az időszak elején – nem pedig rendszeres időközönként folyamatosan -, de még így sem csökken erősen a pozitív hatás a kifizetés utáni hónapokban, években. Egyébként a vizsgált tanulmányok átlagosan két évig követték a kifizetések hatásait.
Végül negatív áttétes hatást sem találtak azokra, akik nem kaptak pénzt a kísérletek keretében. Az igaz, hogy pozitív hatást sem, de azt a szerzők is hangsúlyozzák, hogy a vizsgált tanulmányoknak nagyon kicsi része foglalkozott egyáltalán azokkal, akik közvetlenül nem kaptak pénzt, így ez a terület még további kutatásokra szorul.
A szerzők megvizsgálták azt is, hogy vajon csak azért látnak-e ilyen kedvező hatásokat, mert csak azokat a tanulmányokat publikálják, amik pozitív eredményeket mutatnak be. Ezt a hatások eloszlásával vizsgálták, és azt találták, hogy az eloszlás közel áll ahhoz, amit akkor várnának, ha minden témában megjelenő tanulmányt publikálnának, nem csak a pozitív hatásúakat. Ugyanilyen módszerrel azt is megnézték, hogy vajon a tanulmányok szerzői csak azokat a változókat hagyták-e benne az elemzésükben, aminél volt szignifikáns hatás, de az eloszlás vizsgálatával itt is arra jutottak, hogy nem ez a helyzet.
Így a tanulmányok valós hatásokat mérnek, és az eredményeik alapján megéri az alacsony vagy közepes jövedelmű országok lakóit pénzjuttatásokkal támogatni, mivel növeli a jóllétüket, a mentális egészségüket és nincs negatív hatással a viselkedésükre sem.
Pénz
Fontos