(A Concordeblog cikke. A szerző a Concorde online üzletágvezetője.)

Messziről lehet, úgy néz ki, hogy Trump Kína-ellenessége egy magánszám, csupán egyéni preferenciáit próbálja átnyomni, mert valamiért utálja Kínát. Valójában kevés külpolitikai témában van olyan egyértelmű kétpárti egyetértés és össztársadalmi konszenzus az Egyesült Államokban, mint abban, hogy Kínát most már tényleg meg kell regulázni.

Stílusban, hangsúlyokban lehet eltérés az elnöki adminisztrációk között, de érdemes felidézni, hogy Obama is egyértelműen a csendes-óceáni térségre fókuszált, a Közel-Keleten megszokott amerikai aktivitást drasztikusan visszavágta, Európában nem bolygatott semmit.

Legnagyobb diplomáciai fegyverténye az iráni atomalku mellett egyértelműen a TPP (Transz-csendes-óceáni Partnerség) egyezmény tető alá hozása volt. A TPP egy szabadkereskedelmi egyezmény, amelyhez a kelet-ázsiai térség minden érdemi gazdasággal bíró országa csatlakozott, vagy csatlakozni szeretne – kivéve Kínát, ők valahogy nem kaptak meghívót.

Kína nagy örömére Trump beiktatása után ugyan visszavonult a TPP-ből, de külpolitikáját (sem) bonyolította túl, fókusza – szegény Mexikó mellett – Kína megrendszabályozása lett.

A kínai veszély egyik fő forrása az USA kiszolgáltatottsága az információtechnológia területén. Az aszimmetria még laikusok számára is nyilvánvaló: Kína egyszerre robosztus és kifinomult tűzfallal védi, de inkább figyeli a kínaiakat, a nyugati közösségi platformokat az elsők között tiltották ki a kínai internetről, pontosabban be sem engedték. Az pedig szóba se jöhet, hogy a kínai IT infrastruktúra és mobilhálózatok fejlesztésébe anyacsavarnál bonyolultabb eszköz épüljön be külföldről, pláne Amerikából. Ezzel szemben a kínai kiberhadviselés maximálisan kihasználja az amerikai IT infrastruktúra nyíltságát a fizikai kommunikációs hálózati eszközöktől egészen a kamu Twitter profilokig.

Semmi más nem történik, csak Amerika eldöntötte, hogy ebben a tekintetben felzárkózik Kínához.

Ha a Texas Instruments nem telepíthet mobil átjátszókat Shanghaiban, akkor a Huawei se tegye ezt New Jersey-ben. Ha a Facebook nem elérhető Kínában, akkor a TikTok se legyen elérhető az USA-ban.

Trump szellemi kapacitásait ismerve kevéssé valószínű, hogy az ő fejéből pattant volna ki az USA IT infrastruktúrájának komplex “Kína-mentesítési” akcióterve. Márpedig a TikTok szorongatása ugyanazon a to do listán van, amelyen a Huawei kizárása is.

Ne legyenek illúzióink, a nyugati cégek által működtetett közösségi platformok sem szentek. Ők is minden eszközt megragadnak a felhasználói adatok mind teljesebb körének felhalmozására. Afelől se legyenek kétségeink, hogy a menetrendszerűen kirobbanó adatkezelési botrányok a bekapcsolva felejtett mikrofonoktól, a geolokációs adatok háttérben való gyűjtésén át, a nem etikus hirdetői szegmentálásokig nem fejlesztői bakik, vagy dolgozói túlkapások eredménye, hanem csupán a jéghegy csúcsa.

Azt sem gondolhatja senki komolyan, hogy az amerikai titkosszolgálatoknak nincs standard hozzáférési módszere ezekhez a platformokhoz. A TikTok ebben minden valószínűség szerint se nem jobb, se nem rosszabb, mint a Facebook. Az amerikai nemzetbiztonsági szolgálatok pontosan tudják, hogy ők mit tudnak a Facebook felhasználókról, és nem szeretnék, hogy a kínaiak ugyanezt tudják a TikTokosokról.

Minden valószínűség szerint a TikTok már jó ideje megkapta a selyemzsinórt az amerikai diplomáciától: vagy átadják az adatközpontjaikat amerikai ellenőrzés alá – a lehető legtágabb értelemben -, vagy lekapcsolják a TikTokot az USA-ban. A TikTok már jó ideje próbál maximálisan nyugati – amerikai – cégnek látszani. A honlapjukon nem is szerepelnek kínai irodák, nemrégiben igazolták le a Disney nagyágyúját, Kevin Mayert az amerikai részleg CEO-jának. Valószínűleg a kulisszák mögött komoly alkudozás folyt, hogy meddig kell pontosan elmenniük, mikor lesznek már eléggé amerikaiak.

Ennek az alkudozásnak az is része lehetett – úgymond kitették a pisztolyt az asztalra -, amikor a TikTok-ot lekapcsolták Indiában, ezzel a cég 100 millió felhasználója ment a levesbe egyből. Indiának jól jött, hogy legalább valahol vissza tudnak vágni Kínának a Himalájában elszenvedett presztízsveszteségért.

A hírek szerint csak az Egyesült Államok, Új-Zéland, Kanada és Ausztrália piacán kerülne át a Microsofthoz a TikTok. Ez a szétválasztás egyrészt technikailag is bonyolult, másrészt számos kérdést felvet azzal kapcsolatban, hogy a kínai és az amerikai üzemeltetésű TikTok hogy fog tudni párhuzamosan működni a későbbiekben. A TikTokot tulajdonló kínai Bytedance-nél maradó magyar felhasználók például elérik-e az amerikai TikTok profilokat?

Megmosolyogtató, hogy a Microsoft, amely minden egyéb szolgáltatását globálisan, egységesen kezeli, pénze is lenne bőven, pont a TikTok esetében gondolta úgy, hogy csak az angolszász államok felhasználói érdekesek számára. Hogy, hogy nem, pont ezek az államok alkotják az ECHELON kódnevű angolszász globális információszerző hálózatot is. Ez is azt sejteti, hogy az átadás-átvétel technikai mikéntjét az illetékes kínai-amerikai titkosszolgálatok patikamérlegen dekázták ki, az üzletemberekre csak a finálé: a vételár körüli alkudozás, és az ünnepélyes kézfogás marad.

Nyilván megvenné a Microsoft az EU-s piacokat is, sőt, a teljes TikTok-ot, csak az nem eladó. Az amerikai piac viszont nagyon-nagyon eladó.

A “Mennyit ér a TikTok?” kérdésre pont a fentiek miatt nincs egyértelmű válasz, nem tisztán üzleti tranzakcióról van szó. Az alkutér egyik sarkában ott van a 100+ milliós felhasználói tábor, a minden multi által vágyott fiatal korosztály elérése, a rengeteg felhasználói személyes adat, hirdetők és a növekedési potenciál. A TikTok megszerzésével a Microsoft egy csapásra be tudna lépni a közösségi platformok elit ligájába, mert eddig csak a LinkedIn-nel szerénykedhet. Ez már önmagában a 10-100 milliárd dolláros sávba tolja fel a cég értékét.

Az alkutér másik csücskében viszont a nulla áll, konkrétan ennyit ér egy applikáció, ami be van tiltva. Ráadásul potenciális vevőből sincs sok, akiket ki lehetne játszani egymás ellen. Kevés cégnek van ennyi pénze, még kevesebb bírja az amerikai nemzetbiztonsági szolgálatok jóváhagyását.

Mint látszik, a TikTok eladása egy rendkívül összetett, sokszereplős játszma, amelyben a sajtóhoz eljutó elnöki nyilatkozatok és a legapróbb információmorzsák is egyaránt egy átgondolt, pontosan megkoreografált kommunikációs terv elemei. Az elmúlt napokban megsűrűsödő hírek, a teljesen átlátszó jó zsaru – rossz zsaru kommunikáció (Trump bejelenti, hogy betiltja a TikTokot, de később a Microsoft vezér, Nadella telefonon sikeresen rábeszéli az elnököt, hogy adjon haladékot, aki megenyhül és belemegy a szeptember 15-i határidőbe, de másnap bejelenti, hogy azért pénzt kér az üzletből, elvégre Trump tartja a pisztolyt a kínai fejéhez, amíg a Microsoft átkutatja a zsebeit) mindenesetre azt jelzik, hogy a játszma üzleti része nincs még lefutva, ezért is próbálják a kínai felet nyomás alá helyezni.

Ami biztosnak látszik az az, hogy a TikTok el lesz adva, amerikai kézbe kell kerülnie, ebben egységes kétpárti egyetértés van Amerikában. Trumpot ismerve még az elnökválasztás előtt meg kell ennek történnie, hogy az elnök erőt tudjon mutatni, és be tudja söpörni a jó pontokat a Kína-kritikus szavazóknál. Neki tényleg mindegy: vagy betiltja, vagy megszerzi, a célcsoportnak tetszeni fog, egyedül a fiatal TikTokos szavazók rosszallásától tart a hírek szerint. A vételár az egész történetben, nos, valójában másodlagos.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz Microsoft tiktok Olvasson tovább a kategóriában