(A szerző az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)
Az elmúlt évtized jelentősen megtépázta a kőolajtermelő országok kartellje, az OPEC erejét a világ kőolajpiacán. Az amerikai palaolaj szektor felfutása 2010-től kezdve lényegesen meggyengítette a kartellt, de ez legfeljebb rövid távon befolyásolta a kőolaj árát. A koronavírus járvány viszont lehetővé teszi, hogy az OPEC – ha ideiglenesen is – ismét erőre kapjon, mivel a fő vetélytárs amerikai palaszektor soha nem látott léptékű zuhanást szenved el. A kérdés, hogy tudja-e reálisan kezelni a termelői szövetség a kialakuló helyzetet, vagy a könnyen kialakuló magas olajár ismét elkényelmesíti a termelőket és elodázza a szükséges belső reformokat.
A globális olajkereslet olyan gyorsan omlott össze idén márciusban, mint még soha. Az 2020-ra adott becslések átlagosan 8 millió hordó/nap csökkenést mutatnak a világ olajfogyasztásában 2019-hez képest (éves átlag), míg 2021-ben várhatóan csak 5,7 millió hordó/nappal emelkedhet a kőolaj iránti igény, legalább is a Nemzetközi Energiaügynökség várakozása szerint. Ez azt jelenti, hogy a Föld olajfelhasználása 2022-2023-ig nem éri el a 2020-as évet megelőző szintet.
A globális olajkereslet alakulása (jobb oldal) és a keresletváltozás mértéke (bal oldal) millió hordó/nap. Forrás: Nemzetközi Energiaügynökség (IEA), 2020. június 16-i havi jelentés
A hirtelen zsugorodó fogyasztás a legsérülékenyebb kitermelői csoportot, az USA palaolaj vállalatait sújtotta talán a legnagyobb mértékben. Az USA palaolaj bányászata eddig sem volt túl nyereséges: az átlag 45-50 dollár/hordó körüli fedezeti olajár nem engedett különösen magas profitábilitást, mivel az irányadó WTI általában 50 és 60 dollár között mozgott az Egyesült Államokban a válság előtti időszakban.
A költségeket növelte ráadásul a szállítás és tárolás, ami az önköltségen felül 3 és 8 dollár közti extra kiadást jelent hordónként (az olajkút elhelyezkedésétől és a szállítási piaci viszonyoktól függően). A gyorsuló beruházási aktivitás miatt a szektor készpénz termelése negatív volt az elmúlt 10 évben. Csak az olcsó kamatok és a befektetői magatartás tette lehetővé, hogy a befektetők hajlandóak voltak magasabb kamatokért eltűrni a helyzetet és várni a csodát, hogy a meglóduló szénhidrogén árak pozitív eredményt termelnek egyszer.
A vezető 34 amerikai nem-konvencionális szénhidrogén termelő cég szabad pénzáramlása 2010 és 2020 között (milliárd USA dollár) Forrás: Morningstar, vállalati jelentések
A márciusi megegyezés nélküli OPEC ülés, majd a koronavírus járvány berobbanása és az ezzel járó korlátozások együttesen rávilágítottak arra, hogy ez a kicsit pilótajátékra hajazó növekedés fenntarthatatlan. A befektetői nyomás már 2019-ben erősödött, hogy végre készpénzt termeljenek ezek a vállalatok, aminek hatására le is lassult a beruházások üteme. Csak a legkisebb költséggel kitermelhető Permian mező tudott növekedni, a Bakken, a Niobara vagy az Eagle Ford már tavaly is a lassulás és tetőzés jeleit mutatta.
A márciusi események azonban gyorsuló lejtőre küldték az amerikai olajipart. Az Amerikai Energiaügynökség (EIA) legfrissebb számai szerint az USA nyersolaj termelése a tavaly novemberi 12,9 millió hordó/nap szintről 11,4 millió hordó/nap szintre zuhant idén májusra. A csökkenés ráadásul nem állt meg: a jövő márciusi becslés az Egyesült Államok kőolajtermelésére mindössze 10,6 millió hordó/nap. Ráadásul a piaci előrejelzések ennél még borúsabbak is, a piac szerint már az év végére is akár 10 millió hordó alá eshet az USA nyersolaj termelése.
A termelés csökkenése leginkább az üzemben lévő fúróberendezés szám alakulásával mérhető. A Baker-Hughes cég által folytatott gyűjtés heti rendszerességgel mutatja, hogy hány ilyen gép üzemel az Egyesült Államok területén. A múlt heti adat, mely szerint az Egyesült Államokban 189 kizárólag olajfúrásra szakosodott fúróberendezés működik, 2005 óta a legalacsonyabb szám. Egy éve még 788 ilyen berendezéssel fúrtak az Egyesült Államokban.
Az USA-ban működő aktív olajfúró berendezések (rig) száma 1987-től a mai napig. Forrás: Baker Hughes
A mostani valószínűleg legalább 5-10 évre visszaveti az USA nyersolaj termelést, vagyis ennyi idő kell ahhoz, hogy az ismételten felépített iparág elérje a korábbi, 2019 novemberi termelési csúcsot. Azt nem hiszem, hogy az USA palaszénhidrogén bányászata teljesen meg fog szűnni: a legerősebb cégek túlélik a válságot és felvásárolják a szegmentált iparágat. De a növekedés lassabb lesz és a készpénztermelés lesz a legfontosabb szempont. Az USA kormányának stratégiai érdeke, hogy ne térjen vissza a 2000-es évek eleje, amikor az USA naponta 10-12 millió hordó olajat volt kénytelen importálni. A Kína elleni kereskedelmi háborúban az egyik masszív adukártya épp az volt, hogy amíg Kína a világ legnagyobb olaj és gáz importőrévé vált, addig az USA gyakorlatilag önellátó lett az elmúlt évtizedben.
Ez azt is jelenti, hogy az OPEC befolyása a globális olajpiacra, amit az elmúlt tíz évben komolyan megtépázott az amerikai palaolaj szektor előretörése, ismét nőhet. Igazából a kartell befolyásának csúcsát a hetvenes években érte el. Azóta részben az egység felbomlása, részben az alternatív források, mint az Északi-tenger és Alaszka, majd az amerikai palatermelés megjelenése, csökkentette az OPEC szerepét. Az olajtermelők szövetsége gyakorlatilag csak rövidtávon tudott szerepet vállalni az olajpiac alakításában. Már középtávon, tehát 1-3 éves viszonylatban is, más erők befolyásolták a piaci kínálatot és a világpiaci árakat.
Az OPEC egyébként nagyon óvatossá vált: gyakorlatilag havonta fog ülésezni és finomhangolni a kitermelést Oroszországgal és néhány egyéb OPEC-en kívüli termelővel közös. Rövidtávon szerintem nem érdekük az olajár emelkedése, mivel a mostani 30-40 dolláros szint az amerikai palalufit véglegesen kipukkanthatja. A fő kitermelő Szaúd-Arábia tartalékai kitartanak még 2-3 évig, és 10-15 éves távon jobban járhat az OPEC, ha megállítja a száguldó amerikai termelést, szemben azzal a veszteséggel, amit egy-másfél évig a rendkívül alacsony szénhidrogén árak okoznak.
Az is igaz, hogy a kereslet emelkedésével és a vetélytárs meggyengülésével 2021-2022-ben már magasabb olajárban érdekelt a kartell. Az igazi kérdés, hogy ki tudják-e használni a következő években megemelkedett befolyásukat a világpiacra. Ha ugyanis a magasabb árak mellett abbamaradnak a gazdasági reformok, akkor ezek az országok hosszú távra lejtőre kerülhetnek. Az új technológiák előretörésével ugyanis jó esély van arra, hogy 5-15 éven belül elérje az olajkereslet a csúcsát. Csökkenő kereslet mellett pedig nagyon nehéz lesz fenntartani a magasabb árszintet és az olajexportból fenntartott jólétet az arab világban.
Pénz
A Magyar Telekom akciózott akkorát, hogy levitte a teljes inflációt
Akkora áresést okozott a Telekom tévés-streaminges akciója a KSH módszertana szerint a szolgáltatásoknál, amekkorára 1992 óta nem volt példa.
Futóhomokra épül az adócsökkentő dubajozás
Számos magyar vállalkozó akarja csökkenteni adóterhét Dubajon keresztül, ám az ezt szolgáló megoldások sokkal kockázatosabbak, mint azt a legtöbben hiszik.
Atlantiszi pénzt forgató csalók terepe az ezermilliárdos magyar cégeket duzzasztó biznisz
Világszerte pénzügyi csalók repültek rá a 70-es években kibocsátott brazil nemzeti kincstárjegyekre, és igyekeznek pénzt csinálni belőlük.
Fontos
Gyenge lehet a rajt az egymilliós átlagbérhez igazodó minimálbér felé
A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.
Addig reformálta a kormány a MÁV-ot, hogy közel került az ingyenesség
A csökkenő utasbevételek miatt már csak évi 26 milliárd forintjába kerülne az államnak, hogy mindenki ingyen vonatozhasson az országban.
Alig érezné meg a gazdaság, ha december 24. piros betűs ünnep lenne
Az első évben körülbelül az egy napra eső GDP 20 százaléka esne ki, utána talán annyi sem, vagyis a lépésnek csekély gazdasági következménye lenne.
