A magyar kormány március 25-én megtiltotta, hogy bármit ki lehessen vinni az országból, ami hidroxi-klorokint (hcq) tartalmaz. Ezt a gyógyszer-alapanyagot nálunk a tiszavasvári Alkaloida gyártja és exportálja, utóbbi most minden formában tilos, akár alapanyagként, akár gyógyszerként, de még köztes termékként is.

A kormány döntése érthető és logikus volt. A hcq koronavírus elleni potenciális hatékonyságának híre márciusban legalább olyan gyorsan terjedt, mint maga a koronavírus. Ilyen körülmények között minden ország igyekszik azonnal bebiztosítani a készleteit, ha abban a szerencsés helyzetben van, hogy a területén van egy gyártóüzem. Az einstand ilyenkor felülír minden békeidős szabályt, mintha háborúban állna az ország.

Másnap a Világgazdaság azt írta, hogy Tiszavasváriban 4 tonna hcq van a raktárakban, és ebből egyszerű számolással következik, hogy 20 millió darab 200 milligrammos tablettát lehet gyártani. (Tehát nem a gyógyszer áll a raktárban, hanem annak kiindulási anyaga, a gyógyszert még le kellene gyártani, ha fel szeretnénk használni. Az Alkaloida erre egyébként szintén képes.)

Érdemes azonban megnézni, hogy a hcq iránti remények milyen alapokra épülnek, mi volt a hirtelen felfutás oka, és mit tudunk róla két hét elteltével.

Nagyon valószínű, hogy a globális felvásárlási lázat az robbantotta be, hogy március 19-én Donald Trump amerikai elnök „tremendous promise-nak” azaz óriási ígéretnek nevezte a szert, majd szokásos, egyszerűen követhető stílusában hozzátette, hogy „azt hiszem, nagyszerű lesz”.

Egy nappal később egy fehér házi sajtótájékoztatón Anthony Fauci, az amerikai járványügyi hatóság elnöke igyekezett korrigálni, amikor egy kérdésre válaszolva azt mondta, a szer hatásossága egyelőre nincs megfelelően alátámasztva, de ez már nem sokat számított.

Faucinak azért kellett csitítania az elnököt, mert a szakemberek többségével együtt tisztában van vele, hogy a reménykedés alapja leginkább egy francia kísérlet eredménye, ám ezt sajnos nagyon könnyen ízekre lehet szedni.

Marseille-ben összesen 26 koronavírusos betegen próbálták ki a hcq-t, a kontrollcsoport pedig mindössze 16 fős volt. Ez nagyon kevés esetszám, de még ez sem az igazi érték, mert a 26 főből hatan gyorsan kiestek. Hárman intenzív osztályra kerültek, egy embernél olyan erős gyomorpanaszok léptek fel, hogy abba kellett hagyni a hcq adását, egy ember távozott a kórházból (meggyógyult? nem tudjuk), és egy beteg sajnos meghalt.

Még szűkebbé tette a mintát az, hogy hat beteg egy másik gyógyszert, azitromicint is kapott a hcq mellett. Az eredmények mindenesetre azt mutatták, hogy a mindkét szert szedő betegek 100 százaléka (azaz hat ember a 36 fős mintából) vírusmentes lett 5 nap alatt, a csak hcq-t szedő betegeknek pedig a fele (azaz 14 emberből 7) meggyógyult 5-6 nap alatt. Az egyik gyógyszert sem szedő betegeknél ugyanezen idő alatt 12,5 százalék volt a gyógyultak száma.

Ám bármennyire ígéretesek ezek a számok, valójában csak morzsányi információkat árulnak el a hcq hatásosságáról.

Az adatokat alaposan átnéző dán-holland-brit szakértői csoport arra a következtetésre jutott, hogy a bizonyítékok az „említésre alig méltó” kategóriába tartoznak, és egyébként Fauci is ugyanezt a terminológiát használta, amikor Trump túlzásait próbálta mederbe terelni. Ugyancsak nem találta klinikai használatra alkalmasnak az eredményeket egy másik ellenőrző csoport.

Azóta egy párizsi kísérletet is elvégeztek. Tizenegy súlyos betegnél próbálkoztak a két szer kombinációjával, sajnos eredménytelenül. Egy beteg meghalt, egynél a hcq-ra egyébként jellemző mellékhatás, egy bizonyos szívritmusprobléma merült fel, nyolcnál pedig egyértelműen hatástalan volt a kezelés.

New Yorkban 84 beteg vizsgálatával megnézték, hogy a szívritmuszavarhoz vezető mellékhatás milyen gyakori, és lényegében arra világítottak rá, hogy a hcq szedése az egyébként is súlyos állapotban lévő vírusfertőzötteknél veszélyes lehet. A betegek 30 százalékánál súlyos, 11 százalékuknál pedig enyhébb formában, de jelentkeztek a szívritmus-tünetek.

Nagy óvatosságra inthet az is, hogy egereken végzett kísérletek szerint a hcq szedése cukorbetegeknél fokozottan veszélyes, márpedig a koronavírus-fertőzés súlyosabb szakaszába jutóknál gyakran ez az egyik krónikus alapbetegség.

Reménykedni így továbbra is lehet a hcq hatásosságában, de sajnos pillanatnyilag nem tűnik reálisnak, hogy a koronavírus-járványban időben le lehessen folytatni olyan kísérleteket, amelyek nagyobb betegszámra és hosszabb időbeni követésre alapoznak.

A hcq-alapú gyógyszereket egyébként a malária mellett a lupusban és reumatoid artritiszben szenvedő betegek szedik rendszeresen, világszerte. Ezek egyáltalán nem kis betegpopulációk, amelyek tagjai az egészségügyi állapotuktól függően, de mindenképpen rá vannak szorulva a gyógyszerre.

Sok esetben az életben maradásuk múlhat azon, hogy stabilan hozzájussanak ezekhez a szerekhez.

Ha az államok a járvány miatt felborítják a gyógyszerellátási láncokat, könnyen hiányt idézhetnek elő. Ráadásul azokban az országokban, ahol ezt meg lehet tenni, emberek sokasága próbál meg most hcq-alapú szereket felhalmozni, ezzel tovább nehezítve azoknak a ténylegesen krónikus betegeknek a helyzetét, akiknek óriási szükségük van a szerre.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTöbb százezer veszélyeztetett embert járatunk a járványban feleslegesen az orvosi rendelőkbeA cukorbetegek nem kaphatják meg elektronikusan minden receptjüket, pedig a technológia ki van építve hozzá. Pár papírdarab miatt túráztatunk rengeteg veszélyeztetett, idős embert.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Világ alkaloida export gyógyszer hidroxi-klorokin koronavírus Tiszavasvári Olvasson tovább a kategóriában