Magyarországon körülbelül 750 ezer cukorbeteg van, döntő többségük az idősebb korosztályba tartozik. A cukorbetegség krónikus, vagyis életre szóló betegség, jól kezelhető, de nem múlik el. A járvány idején különösen fontos lenne, hogy ezek az emberek a lehető legkevesebbet mozduljanak ki otthonról, már csak azért is, mert ha megnézzük az eddigi halálozási statisztikát, rögtön látható, hogy olyan alapbetegséggel küzdenek, amely fokozottan veszélyeztetetté teszi őket.
Csakhogy egy technikai akadály miatt minden olyan cukorbetegnek rendszeresen el kell mennie a háziorvosához, aki inzulint kap. Több százezer embert járatunk havonta vagy háromhavonta orvoshoz pár receptért, pedig erre ma már nem lenne szükség.
A probléma nem az inzulinnal van, mert az gyógyszer, ezért felírható elektronikus receptre is. Az elektronikus recepthez a betegnek nem kell elzarándokolnia az orvoshoz, elég ha betelefonál, esetleg e-mailt ír, és jelzi, hogy elfogyott a gyógyszere. Az orvos az inzulint fel tudja írni elektronikusan, így a betegnek (vagy a hozzátartozójának) csak a patikába kell elmennie, ahol a személyi adatai alapján kiadják neki az orvosságot.
A probléma az, hogy a cukorbetegeknek naponta többször meg kell mérniük a vércukorszintjüket, ehhez pedig vércukormérőre és az abba való, egyszer használatos speciális tesztcsíkokra van szükségük. Az inzulinnal kezelt betegeknek ezen kívül folyamatosan szükségük van még az inzulin beadásához használt tollakra és tűkre is.
A tesztcsík, a vércukormérő, a toll és a tű azonban nem gyógyszer, hanem gyógyászati segédeszköz, és ezért nem lehet e-receptre felírni. Az inzulin és/vagy a vércukorcsökkentő tabletta elektronikus felírása ezért abból a szempontból semmilyen könnyebbséget nem biztosít, hogy a betegnek járvány idején ne kelljen havonta vagy háromhavonta elmennie pár darab papírért az orvosához.
Ez a rendszer egy sima szezonális influenzajárvány esetén sem jó, mert
idős emberek százezreit kényszeríti be a várókba, de koronavírus-világjárványban mindenképpen szabálymódosításért kiált.
A gyógyászati segédeszközöket egyébként azért nem írják fel e-receptre, mert azok elfogadását csak a patikáknak tették kötelezővé, a segédeszközboltoknak nem. Technikailag semmiből nem tartana megoldani az e-receptek kiterjesztését a segédeszközökre, de ennek az lehetne a következménye, hogy a betegek a segédeszközbolt helyett inkább a patikákba mennének.
A cukorbetegek esetében azonban ez egyáltalán nem releváns felvetés, mert ők amúgy is szinte kizárólag patikákba járnak, hiszen az inzulint ott kapják meg.
Nekik tehát most csak azért kell járvány idején is egy plusz kört menniük az orvoshoz, mert a segédeszközboltok a mankók, a mobil wc-k vagy a fürdőszobai kapaszkodók értékesítésénél attól tarthatnak, hogy ha azokat is fel lehet írni e-receptre, akkor azt ők nem tudnák elfogadni, és a bevételük egy része a patikákhoz vándorolna.
Füzesi Brigitta, a Cukorbeteg Egyesületek Országos Szövetségének elnöke azt mondta nekünk, hogy már jelezték a problémát a szakminisztériumnak, és
látnak esélyt arra, hogy akár csak átmenetileg, de megteremtik a lehetőségét az e-receptek kiterjesztésének.
Szerinte egyébként hosszabb távon megfelelő feltételek mellett célszerű lenne bevezetni a finanszírozott távvizitek megoldását is, mert ez nemcsak a cukorbetegek, de minden krónikus beteg számára könnyítést jelenthetne.
A havi vagy háromhavi távvizit akár egy hosszabb telefonbeszélgetésből is állhatna az orvos és a beteg között, és ha nincs ok a személyes találkozóra és vizsgálatra, akkor az orvos ezek alapján is felírhatná az e-recepteket. Ez persze informálisan most is lehetséges, csak az orvos nem tudja elszámolni a vizitet a praxisában.
Élet
Fontos