(A szerző a Rajk igazgatója volt 2010-2019 között.)

A magyar oktatási rendszerben mély hagyományai vannak a demokráciának és a világszínvonalú képzésnek. Talán váratlan állításnak tűnik ez, hiszen a rendszer egészéről nem ezt gondolnánk. Mégis búvópatakként folyamatosan ott volt ez a történelemben mindig, függetlenül a fennálló politikai rendszerektől, történelmi viharoktól. Népi kollégiumok, alternatív iskolák és megannyi próbálkozás, amiket sokszor megszüntettek, bezártak, de kiirtani ezt a hagyományt mégse sikerült soha.

Például 1970. március 20-án is egy ilyen próbálkozás jött létre – az akkor épp Marxról elnevezett közgazdasági egyetem Rajk Szakkollégiuma. Az akkori rektor – Szabó Kálmán, egy volt népi kollégista – engedélyezte, sőt támogatta, hogy egy fiatal tanársegéd, Chikán Attila, csináljon egy „rendes kollégiumot”.

Azért érdekes ez, mert számos mai országos vagy helyi probléma megoldásához kapcsolódik ez az esemény.

Az 50 év alatt 1080 diákot vettek fel a Rajkba. Ez egy kis, rendesen 100 fővel működő intézmény. Az évek során 8 Nobel-díjas látogatott el a Rajkba tanítani, a magyar akadémiai doktorok jelentős része jött a Rajkból. Persze a többség idehaza dolgozik, vállalatokat vezetnek, közösségeket hoznak létre és működtetnek.

Manapság valóságos pánik övezi a magyar oktatási rendszert: romló PISA eredmények, egyetemeink csúsznak le a nemzetközi rangsorokban, és bizony a CEU elüldözése is nagy csapás. Diákok és szülők tömegei gondolják azt, hogy minőségi oktatás elérhetetlen idehaza, és sokszor csábítóbbnak éreznek másodvonalbeli külföldi középiskolákat és egyetemeket a hazaiak helyett. Eközben volt rajkosok már tanítanak a világ vezető egyetemein; a Yale-en, Harvard-on vagy Oxfordban is. Bizonyítottan elérhető a csúcs is. És a magyar egyetemeken már több mint 40 a Rajk-modell alapján működő szakkollégium létezik; kis műhelyek ezek, amelyek a világszínvonalat célozzák meg.

A Rajk egy önálló pedagógiai modellt hozott létre. Tanulságos sok szempontból.

Vegyük először azt, hogy ez egy zsigeri demokrácia a kezdetektől fogva. Itt a diákok döntenek arról, hogy kiket vesznek fel, kik taníthatnak és mit – versenyeztetik a tanárokat és a témákat. Diákok választják meg a kollégium vezetését, döntenek a költségvetésről, folyamatos belső vitákban döntenek a közösségi élet minden eleméről. Gondoljunk csak bele, hogy mindezt már a hetvenes években is.

A modellnek a demokrácia szempontjából számomra két fontos tanulsága van. Egyrészt a demokrácia hihetetlen energiákat szabadít fel. Egy átlagos kollégiumban vagy iskolában csak az valósul meg, amire kifizetnek, vagy köteleznek valakit. A Rajkban több tízezer munkaórát fordítanak a közösségre a diákok: extra dolgokat tanulnak és tanítanak egymásnak, programokat szerveznek és konfliktusokat oldanak meg, közben fát ültetnek az udvaron és kifestik az épületet, főznek egymásnak és társadalmi vállalkozásokat működtetnek. Mindezt mindenféle fizetség vagy kényszer nélkül, pusztán lelkesedésből. A Rajkban gazdálkodási ismereteket, közgazdaságtant és általában társadalomtudományokat tanuló egyetemisták vannak, a rajkos képzés lényege, hogy a saját való életük megszervezése a gyakorlat része. Sokszor halljuk, pláne ilyen vészterhes járványsújtotta időkben, hogy a demokrácia nem hatékony: a Rajk épp azt mutatja, hogy a jól szervezett demokrácia hihetetlen energiákat és motivációt szabadít fel. Ennek fényében szörnyű belegondolni, hogy mennyi energia veszik el az ország rosszul szervezett, antidemokratikus, motiválatlan közösségeiben.

Másrészt tanulságos az is, hogy egy jól működő demokrácia rengeteg finoman összehangolt részletből áll: hierarchia, döntési pontok, szavazási algoritmusok, nyelv, kultúra és a többi. Ma Magyarországon lehet az országos demokrácia helyzetén fanyalogni, de gondoljunk bele, mekkora deficit van a kisközösségek szintjén. Milyen munkakörnyezetet teremtünk magunknak, milyen iskolákat, hogy működik egy társasház? Nagyon is nagy szükség lenne a demokratikus eszköztár alkalmazásának jó gyakorlatait megismerni és elemezni.

A demokrácián túl azonban érdekes még a modellben a társadalmi kohézió is. A Rajk-modell a kezdetektől arra törekszik, hogy a magyar társadalom legkülönfélébb részeiből vegyen fel embereket – erre nagyon odafigyelünk a felvételin, de már előtte a marketing során is. A budai értelmiségi elitgyerek kerüljön össze a vidéki vállalkozó gyerekével és a leghátrányosabb helyzetből jövővel is – és még annyi érdekes párosítás alakulhat ki. Hiszünk abban, hogy az intenzív rajkos együttélés során sokat tanulnak egymástól. Jelenleg sajnos az egész iskolarendszer pont az ellenkező logika szerint működik: szűrjük, válasszuk ki és oktassuk külön az egymáshoz hasonlóakat (társadalmi státusz, teljesítmény, érdeklődési kör alapján). A Rajk modell épp az ellenkezőjét állítja: a sokszínű és váratlan kapcsolatok segítenek hozzá a világszínvonalhoz.

Járvány idején a Rajk szülinapját online ünnepeltük; több százan csatlakoztak be egy videómegosztó alkalmazásba a világ minden pontjáról. Egy alapító tag azzal köszönt be, hogy „drága testvéreim” – komolyan gondolta, és nem csak a kortársaival, hanem a maiakkal is erős közösséget érez. A Rajk hálózat át-keresztül szővi a magyar gazdasági életet. Ez fontos felelősség, érdemes rajta gondolkodni.

A Rajk kultúrájának lényege a verseny és a nyitottság. A nyitottság azt is jelenti, egyébként pont a versenyszellemhez kapcsolódóan, hogy „ér” behozni külső tudást, partnert, szakértőt bármilyen rajkos vitába. Egy bizalmi, mégis versengő és teljesítményorientált kultúrát építünk, amihez jó kapcsolódni. Most épp minden az izolációról szól, és maradjon mindenki otthon; de közben búvópatakként építsünk közösségeket, világszínvonalat megcélzó intézményeket, és egy kultúrát, ami energiákat szabadít fel a problémáink megoldásához. Ha ez érdekel, akkor van egy természetes szövetségesed: a Rajk.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet rajk rajk lászló szakkollégium Olvasson tovább a kategóriában